16. rész
2010.05.30. 11:04
A Red Bull Motorhomeba visszatérve leültem egy félreeső kisasztalhoz egyedül. Pár papírt kellett elintéznem, és ehhez nekem csend kell. Most épp dél van, így a többiek épp ebédelnek. Csak az evőeszközök csörömpölése és egy igazán halk kis alapzaj hallatszott. Már a vége felé voltam, mikor valaki leült az asztalomhoz. Felnéztem rá és elmosolyodtam.
- Szia. Nem vagy éhes? – érdeklődött Mark kedvesen.
- Szia. De, csak előbb ezt még befejezem.
- Ráérnek ezek a papírhalmok. Ezek miatt vagy olyan pálcika ember.
- Pálcika ember? Mi bajod velem? – nevettem rá.
- Semmi bajom, de ehetnél többet. Ezek a vacak papírok semmit sem érnek. – bökött rá a fehér lapra.
- Tudod mit kedves ausztrál barátom? Amint befejezem ezt meghívhatsz egy kellemes ebédre.
- Ez jól hangzik. Kisfiad merre csatangol? – nézett körbe.
- Elráncigálta Noncsi-t és Ema-t körülnézni. Gondolom, mennek aztán apjához.
- Értem. Nah, és mi van veletek? Szereted még?
- Jaj, ne gyere te is ezzel! Nem szeretem! Kiszerettem én már Fernando-ból. Amúgy is, én már öreg vagyok a szerelemhez.
- Most úgy beszélsz, mint egy vénséges öregasszony. 27 éves vagy csajszi.
- Az épp elég. Ráadásul fiam van. Nem érek én rá pasizni.
- Legalább neked van valakid.
- Miért beszélsz így?
- Elváltam feleségemtől. – hajtotta le fejét.
- Jaj, sajnálom.
- Semmi baj. Megvagyok.
- Ennek örülök.
- Na, végeztél?
- De kis türelmetlen valaki. – nevettem rá és csuktam össze a mappát. – Kész vagyok.
- De jó! Akkor már rendelhetünk is! – intett a pincérnek. – Én egy fenyőmagos-brokkolis spagettit kérek. Kedvesem? – vigyorgott 1000 wattos mosollyal.
- Én is ugyan azt kérem, édes.
- Már hozom is… - ment el furán ránk nézve kedves pincérünk. Felnevettünk.
- És merre sodort a szél? Hol laksz most?
- Magyarországon. Siófokon.
- Ott még nem nagyon jártam, azt hiszem… - vakarta a fejét.
- NEEM? – képedtem el. – Kötelező eljönnöd! Hogy van programod Kína után?
- Kína után? Az még messze van.
- Jó, de akkor lesz hosszabb szünet és olyan idő. Eljössz velünk Siófokra? Pár napot elleszel nálunk. Beszélgetünk.
- Ez nagyon tetszik. – mosolygott rám kedvesen.
- Itt vannak a tésztáitok.
- Köszönjük. Drágám, kérsz még valamit?
- Nem édes. – ráztam a fejem. A pincér tátott szájjal ment el. Cinkosan egymásra mosolyogtunk. Az én régi haverom.
Megebédeltünk és közben beszélgettünk. Mesélt mi volt vele, majd fordítva én is ezt tettem.
|