(Zsófia)

Fer három napig volt eszméletlen. Utána mesterséges altatásban tartották. A szülei teljesen kiborultak. Ana éjjel nappal itt volt. Kimi és én csak este jöttünk be hozzá. Mert akkor nem volt itt a sajtó. Bár a kapcsolatunk már kiderült. Viszont el is nyomta Fernando balesete, így mi csak később kerülünk terítékre.

Egyik este Ana-t nem engedte el férje a hotelból és ő sem jött, hogy figyelni tudjon Ana-ra. Az asszony ugyanis nagyon régen nem aludt egy szemernyit se. Így megkértek engem és Kimit, hogy abban a pár órában legyünk Fer mellett. Mi ezt annak a tudatában vállaltuk, hogy úgy sem fog felébredni. Tévedtünk.

kimi éppen kiment, hogy hozzon nekem egy forró csokit, amikor Fer elkezdett mozgolódni, majd kinyitotta a szemét.

- Mi történt?- kérdezte rekedten. Töltöttem egy kis vizet, hogy igyon egy kicsit. Ivott és újra megkérdezte- Mi történt?

- Elütött egy kocsi- válaszoltam neki.

- Tényleg? És mikor?- nézett rám.

- Egy hete- kezdtek el folyni egy könnyeim.

- Egy hétig eszméletlen lettem volna?- nézett rám csodálkozva

- Nem!- válaszolta Kimi mikor beért és odaadta a forró csokim- Három napig voltál eszméletlen és utána meg mesterségesen altattak- guggolt le mellém, mert én a Fer mellet lévő székben ültem.

- A szüleim…?- kérdezte volna, de én félbe szakítottam.

- Itt vannak, csak anyukád minden nap itt volt melletted, így nagyon sokáig nem aludt. Apukád, most úgy döntött, hogy ma nem jönnek be. Gondolom anyukád mérges is lesz, hogy nem volt itt, amikor felébredtél.

- Valószínűleg- mondta miközben azt nézte, ahogy Kimi a combomon tartja a kezét, és Fernek nem mondhatjuk meg az igazat- Miért nem vitettek haza Spanyolországba?

- Mert anyukád féltett- válaszolta Kimi.

- Nem tőled kérdeztem- köpte a szavakat Nando.

- Kérlek Fer nyugodj meg- próbáltam megnyugtatni.

- Egyáltalán mit keres itt?- nézett rám szikrázó szemmel Nando.

- Fer- kezdte Kimi és nagyon nyugodt volt- Szinte legjobb barátok voltunk…

- Nem téged kérdeztelek- vágott közbe Fer- és nem én fordítottam hátat a szinte legjobb barátomnak, amikor összejöttem egy lánnyal

- Fernando…- próbált közbe vágni Kimi, de nem nagyon sikerült.

- Te már akkor is szerelmes voltál belé- halkult el Fer hangja- és Zsófi sem volt közömbös irántad. Hát csoda, hogy állandóan féltéken voltam?- nézett rám szomorú szemekkel.

- Nem volt okod féltékenynek lenned- mondtam ellentmondást nem tűrően.

- Volt- vágta rá- mert ha nem lett volna, akkor most nem járnátok.

Lehajtottam a fejem. Be kellet ismernem, hogy igaza volt. Még ha csak áljárás is, akkor is járás.

- Nem járunk- mondta Kimi.

- Persze!- mondta gúnyosan- Azért simogatod úgy a combját. Tudom mi az érdekes Kimi- nézte a plafont Fer.

- Mi?- nézett barátjára, mert tudtam, hogy Kimi még minidig a barátjának tekinti Fert.

- Neked elég volt egy ölelés, hogy ágyba vidd Zsót- erre felkaptam a fejem- Engem négy hónap után engedett be az ágyába. és szinte biztos vagyok benne, hogy amióta összejöttetek biztos, hogy többet volt veled mint velem a fél év alatt.

Ezt már nem bírtam. Eleredtek a könnyeim és kirohantam a korteremből. Kiérve a korház parkolójába küldtem egy sms-t Fer szüleinek.

Fernando most ébredt fel. Zsó.

Pötyögtem a kis telefonba. Amint befejeztem csak futottam és futottam. Közben az eső is eleredt, de én nem hagytam abba a futást.

Én nem ilyennek ismertem meg Fer-t. Nem ilyen volt. Én a régi szeretetre méltó Fert ismerem, aki olyan mintha bátyám lenne.

Tudom ez elég undorítóan hangzik, hogy Fer-t, akivel lefeküdtem körülbelül négyszer a fél év alatt, a bátyámnak tekintem. Próbáltam iránta szerelmet érezni, de nem voltam rá képes. Az érzelmeket nem lehet irányítani. Ha lehetne, megtenném és akkor biztos, hogy Fert választanám. De nem tehetem meg. Egyszer, ha nem is nagy tömegnek, de magamnak be kell ismernem. Én szerelmes vagyok Kimi Räikkönenbe. Nem tagadhatom tovább.