(Kimi)

Nem mentem Zsófi után, pedig legszívesebben azt tettem volna. De még volt egy kis elbeszélgetni valóm Ferrel. Hogy lehetett ennyire ketyetlen Zsófival. Hiszen alig egy hónapja még szerette.

- Ez most mire volt jó Fer?- kérdeztem meg tőle.

- Utána kéne menned- mondta a plafonnak.

- Tudom, de szerintem beszélnünk kéne- mondtam és csak remélni tudtam, hogy gyorsan megbeszéljük és mehetek Zsófi után. Csak nehogy valami őrültséget csináljon.

- Miről kéne beszélnünk?- kérdezte elég gúnyos hangom.

- Az elvesztett barátságunkról…

- Ami nem veszett volna el, ha nem szeretsz bele a barátnőmbe- vágott közbe.

- Akkor még nem voltam szerelmes Zsófiba- tagadtam.

- Akkor még nem ismerted be, hogy szerelmes vagy Zsófia- javított ki és sajnos igaza volt.

- Miért jöttél Magyarországra?- kérdeztem meg inkább.

- Találkozni akartam Zsófival- mondta halkan.

- Miért?- kérdeztem meg tőle.

- Akkor még nem tudtam, hogy jártok- nem a kérdésre válaszolt csak mondta a magáét- Ha tudtam volna, akkor biztos nem jövök.

- Miért jöttél Magyarországra?- kérdeztem meg újra.

- Hogy visszaszerezzem- nézett rám és a szemeiben különös fény csillogott.

- Miért?- kérdeztem újra, de nem tudom, hogy pontosan mire értettem.

- Beakadt a lemez Kimi?- nevetett fel, de ez nem jókedvből.

- Nem akadt be- mondtam-, de miért akarod visszaszerezni- vágtam ki magam.

- Mert még szeretem. A harcnak még nincs vége- mondta és ebben a pillanatban kivágódott az ajtó és Fer szülei léptek be rajta.

Odamentem a falhoz és neki támaszkodtam. Néztem a családi idillit. Ana szemei könnyesek voltam és Lehetett látni, hogy az apukája szeme is fénylik. Nagyon örültek, hogy a fiúk életben van és lassan felépül.

- Zsófi küldött sms-t, hogy felébredtél- mondta Ana miközben fia arcának minden négyzetcentiméterét megpuszilta.

Én csak kivágtam az ajtót és rohantam a kocsimhoz. Imádkoztam, hogy Zsófi ott várjon engem.

Nem nagyon szerethetnek az istenek, mert Zsófi nem volt a kocsimnál. Gyorsan beültem és elindítottam a kocsit. Szinte biztos voltam benne, hogy el fogok tévedni, de igazából az sem érdekelne, ha közben megtalálom Zsófiát.

Már biztos egy órája köröztem a városban, de Zsófit még mindig nem találtam. Talán felült egy buszra és azzal ment haza? Viszont nem volt nála pénz. Vagy mégis? Csak köröztem és köröztem, majd úgy döntöttem, hogy visszamegyek a korházba, hátha ő is vissza fordult. Miközben a korház felé vezettem észrevettem egy alakot a padon ülve, aki nagyon hasonlított Zsófia.

Leállítottam majd kiszálltam a kocsiból. Oda mentem az alakhoz, aki tényleg Zsófi volt. Vörös szemekkel nézett rám, de amikor jobban megnéztem észrevettem, hogy az egész arca vörös.

- Zsófi jól vagy?- kaptam a karom.

- Igen- mondta, de olyan halkan, hogy alig hallottam.

Beültettem a kocsiba és megérintem a homlokát. tűzforró volt. Gyorsan bevágtam magam a kocsiba.

- Ne vigyelek korházba?- kérdeztem meg tőle.

- Ne- mondta erőtlenül- Inkább vigyél haza.

- Rendben- egyeztem bele-, de ha két nap múlva is lázas leszel viszlek a korházba.

- Oké- bólintott egy kicsit.

Zsófi a kocsiban elaludt. Amikor haza értünk kiügyeskedtem a kocsiból és bevittem a szobájába. Lefektettem az ágyba és jó melegen betakartam. Én kimentem a nappaliba és a kanapéra feküdtem. Nem hagyom itt betegen.

Találtam a kanapé végén egy takarót és betakaróztam. Miközben próbáltam elaludni- nem sok sikerrel- elgondolkoztam a mai napon. Fernando mondatain.

Ő még mindig szerelmes Zsófiba. Nem érdekli, hogy Zsófi az én barátnőm, hiába csak ál, és az sem érdekli, hogy Zsó csak testvérként tekint rá.

„A harcnak még nincs vége” – ezt mondta Fer. És ezekkel a szavakkal aludtam el.

Álmomba Zsófi nem velem volt, nem engem szeretett, hanem Fernando-t. És, ami legrosszabb volt az álmomban, hogy Zsófi terhes volt. Fernando gyerekével.

Hirtelen ültem fel az ágyban. Körül néztem. Még mindig Zsófi lakásában voltam. Pontosabban a nappalijába, de nem itt akartam lenni.

Felálltam és bementem Zsófi szobájába. Nem érdekel, ha beteg leszek éreznem kell, hogy mellettem van és nem Fernando mellet, ezért befeküdtem mellé. És mellette nyomott el a rémálomtól mentes álom.