(Zsófi)

Reggel, amikor felébredtem Kimi ott feküdt mellettem. Először nagyon megijedtem, majd megkönnyebbüléssel töltött el, hogy mellettem van. Az este nagyon megfázhattam, mert nagyon nem éreztem jól magam. Viszont nem tudtam levenni Kimiről a szemem. Olyan aranyosan szuszogott.

Hirtelen kinyitotta a szemét és mélyen az enyémbe nézett.

- Jobban érzed magad?- kérdezte tőlem.

- Nem igazán- mondtam meg őszintén.

- Jól van, akkor mérjük meg a lázad- mondta majd kimászott az ágyból.

A tegnapi ruhája volt rajta. Gondolom, minden ruhája a hotelban van.

- Tessék- adta oda a lázmérőt, amikor visszaért- és őszintén mond majd meg, hogy mennyit mutat.

Nem telt bele fél perc és már csipogott a digitális lázmérő.

- Mennyit mutat- kérdezte rögtön.

- Sokat- mondtam.

- Mennyi az a sok?- tette karba a kezét.

- Harmincnyolc kilenc- sütöttem le a szemem- Egyébként, hogyan találtad meg alázmérőt?- néztem rá?

- felhívtam Ginát- mosolyodott el.

- A kis áruló- morogtam.

- Meg sem kérdezte, hogy minek az nekem.

- Általában nem kérdez, csak válaszol- mondtam Kiminek.

- Hol van a lázcsillapító?- kérdezte meg. És mivel nem akarok holnap korházba menni, ezért meg is mondtam neki.

- A konyhában a jobb oldali szekrény a gyógyszeres doboz.

- Van rajta angol felirat?- kérdezte meg kifele menet.

- Van- kiabáltam vissza, de rossz ötlet volt. Eddig észre se vettem, hogy ennyire fáj a torkom.

Körülbelül öt perc múlva jött vissza a pirulákkal és egy pohár vízzel. Bevettem a gyógyszert és szinte rögtön el is aludtam.

A nap nagy részét átaludtam. Amíg aludtam Kimi elment a hotelba a ruháiért, amit csak a következő nap vettem észre. Másnapra elmúlt a lázam, szerencsére, mert ha nem múlt volna el, akkor Kimi biztos, hogy elvitt volna a korházba.

Az egy hét folyamán Kimi szorgosan ápolt és figyelt rám. Nagyon aranyos volt és el nem tudtam képzelni, hogy hogyan háláljam majd ezt vissza neki.

Ami viszont nagyon rossz volt, hogy a kis szőke nem volt hajlandó kiengedni az ágyból. Folyamatosan hozta nekem a jobbnál jobb filmeket és könyveket, hogy ne unatkozzak. Ez nagyon idegesítő volt, mert a hét második felébe én mozogni akartam, de ezt Kimi nem engedte.

Am viszont furcsa volt, hogy este Kimi nélkül aludtam el, de reggel Kimivel ébredtem. Nem mertem tőle megkérdezni, hogy miért van ez így, valószínűleg csak kínos beszélgetés kerekedett volna ki belőle.

Ki gondoltam az összes lehetséges beszélgetés forgatókönyvét.

Az első az volt, hogy rákérdezek és ő erre csak annyit mond, hogy szeretlek és én is bevallom neki ugyan ezt.

A második forgatókönyv az volt, hogy megkérdezem és ő kitalál valamit, ami nekem biztos nem tetszene.

A harmadik forgató könyv meg az volt, hogy megkérdezem és ő kitalál valamit, amivel engem megbánt és ő meg elmegy, elhagy. Talán… örökre, amibe én meg belerokkannék.

Nekem személy szerint az első forgató könyv tetszik a legjobban. De semmi sem garantálja, hogy nem –e a második vagy harmadik variáció jön be.

Most reggel van. Én meg azt nézem, hogy a szerelmem, hogyan alszik. Természetesen mélyen. Nagyon édesen szuszog. Furcsa, hogy tegnap is nélküle aludtam el és, hogy ma reggel meg vele ébredek. Viszont ez határozottan tetszik. Bárcsak vele is aludhatnék el.

- Hogy vagy ma?- kérdezte Kimi még mindig csukott szemmel.

- Sokkal jobban- válaszoltam- Ma már felkelhetek?

- Előbb megmérjük a lázad- kecmergett ki az ágyból.

Ide hoztam nekem a lázmérőt és én megmértem a lázam.

- Háhá- mondtam neki miközben kinyújtottam rá nyelvem.

- Leharapom- nevtett- de mond már, hogy mennyit.

- Harminchat öt vagyis, ki kell engedned- nyújtottam rá tovább a nyelvem. Nem nagyon érdekelt, hogy gyerekesnek fog találni.

- Aranyos vagy így- ült le az ágyamra. Talán most meg kéne kérdezni ezt az alvás dolgot.

- Kimi?- kezdtem bátortalanul.

- Igen?- nézett rám mosolyogva.

- Miért van ez, hogy este nélküled alszom el reggel meg veled ébredek?- néztem mélyen a szemébe.

Először nem mondott semmit csak előre nézett. Már lassan azt hittem, hogy nem is fog megszólalni, csak elmegy. Remek még egy lehetséges forgatókönyv.

- Rosszakat álmodom- mondta és gondolom ezzel be is akarta fejezni, de ennyi nekem nem elég.

- És jössz odabújni hozzám, mint egy kisfiú az anyukájához?- kérdeztem rá és szinte biztos voltam benne, hogy nem fog tetszeni a válasz.

- Nem- mondta- Úgy, mint egy férfi a szerelméhez.

- Tessék?- ezt nem teljesen értem.

- Szeretlek!