Felesége? Hogy az a…? Mi az, hogy felesége? Akkor most…?

- Hol lakik?- néztem húgom szemébe.

- Minek az neked? Úgy sem mennél oda hozzá!- dőlt vissza az ágyába.

- Az a szemét megcsalta a feleségét!

- Szoktak ilyet csinálni a pilóták- rántotta meg a vállát Lisa.

- Az lehet, de ne én legyek a kapcsolatromboló!- kezdtem felemelni a hangom.

- Ha tudtad volna, hogy felesége van, akkor nem fekszel le vele?

- Nyilván NEM!- emeltem ki a nem szót.

- Jó, én hiszek neked- mondta az ágyon fekve.

- Egyébként anyahívott, hogy jöjjek ide veled beszélni.

- Miért te nem akadnál, ki ha a nővéred bevallaná, hogy lefeküdt az egyik kedvenc F1es pilótáddal?

- De lehet, hogy igen- kezdtem a lábam nézni.

Felnéztem a húgomra. Hát mindig is hétalvó volt. Gondolom ez is valami finn szokás, mert Jack is mindig alszik délután. Csöndben lábujjhegyen kiléptem a szobából és lementem anyához a konyhába.

- Szia Abi! Megbeszéltétek?- nézett rá mosolyogva.

- Igen- bólogattam

- Meddig maradsz?- nézett rám könyörögve- Ügye maradsz vacsorára?

- Öhm… vacsoráig még maradhatok-, néztem rá az órámra- Utána megyek ki Alice-ért a reptérre.

- Ma jön haza?

- Igen!

Nem sokéra vacsorához ülhettünk. Igaz, volt egy kis morgás, mert apa is és Lisa is morgott, hogy miért keltettük fel őket. Utána viszont mosolyogva csevegett mindenki.

Vacsora után anya rakott a maradékból egy dobozba, hogy majd holnap meg tudom enni ebédre. Én csak mosolyogtam. Majd nagy nehezen sikerült elszabadulnom. Gyorsan haza rohantam- szó szerint- és átöltöztem. Egy sima famert és egy piros pólót vettem fel. Elvettem a kulcstartónak, kinevezett tányérból a kocsi kulcsot és már benn is ültem az én kicsikémben. Imádtam az Aston Martinim. Lehet, hogy nem nézek semmilyen autósportot, de attól még szeretem az autókat. 

A reptérzsúfolásig tele volt. Mindenki várt valakit. Bár én mindenhol csak a szerelmes párokat vettem észre. Hirtelen valaki elkezdte a derekam bökdösni, mire megfordultam.

- Alice- ugrottam barátnőm nyakába

- Szia Abi- ölelt vissza.

- Gyere, menjünk hozzám- húztam ki a reptérről és ő készségesen jött velem.

Beültünk a kocsimba és már mentünk is haza. Alice nem Angliában élt, hanem Finnországban. Rallyversenyző már egy éve. Lisa szokott lenni a navigátora, de amíg az én kicsi, húgom nem tölti, be a 18 nem akarja, nem lehet ő a hivatalos navigátor. Hát, ami az én hibám, mert én azt mondtam, hogy Lisa még kicsi és a rally nem neki való. Azóta minden versenyen ezt megemlíti Lisa.

- Na, milyen Finnország?- kérdeztem legjobb barátnőm felé fordulva.

- Csöndes ezért imádom- mosolygott rám- Viszont a navigátorom egy béna seggfej pasi. Miért nem engeded, hogy Lisa legyen?- nézett rám nagy boci szemekkel.

- Már megint itt tartunk- forgattam meg a szemem.

- Igen itt!- vágta rá Alice- Miért nem engeded, amikor a legtöbb férfinél jobb!

- Mert Lisa még csak 16 éves.

- És?

- És? Mi az, hogy és? Lisa még túl fiatal ehhez.

- Öhm… Akkor még Jack nem szólt róla- nézett ki az ablakon. Hogy érti…? Hirtelen lefékeztem.

- Miről nem szóltak nekem?

- Lisa-t leszerződtettük mellém. A szüleid beleegyeztek. Lisanak ez egy nagy álma. Ha már nem lehet F1es versenyző. Kérlek, ne foszd meg tőle.

Nem szóltam semmit. Újra elindítottam a kocsit és egyenesen haza vezettem. Ez lenne Lisa nagy álma? Mondjuk apa hamar megtanította vezetni és azt jól csinálja. Ráadásul, amikor ő Alice navigátora, akkor Alice sose hibázik.

- Akkor nincs más választásom- mondtam nagy sokára, amikor már otthon voltunk- örülök, hogy Lisanak teljesül egy nagy álma.

Alice csak mosolygott és felment a szobájába. Én csak a fejem ingatta. Ez a kis szőke boszorkány tudta, hogy beadom a derekam.

Egy kicsit megszédültem. Lehet egy kicsit megfáztam. Bementem a konyhába és elővettem egy doboz őszibarack levet. Az egészet megittam. Az üres dobozt a kukába dobtam és elővettem az egyik szekrényből egy tábla csokit.

Leültem a nappaliban és elkezdtem a csokit majszolni. Bekapcsoltam a TV-t de nem tudtam a műsorra. Eszembe jutott a pár héttel ezelőtti eseményekre.

Valaki ledobta magát mellém. Alice néha olyan szeleburdi tud lenni. Pedig általában olyan tőmondatokban beszél. Ráadásul nagyon szereti szidni és húzni is az újságírókat.

- Beszélgessünk- kapcsolta ki a TV-t.

- Jó miről?- néztem rá.

- Öhm…- kezdte kerülni a tekintetem- Lisa most hívott.

- Ááá- nevettem egy picit- értem- néztem rá barátnőmre és elkezdtem neki is mesélni. A megismerkedést, azt hogy halvány lila gőzöm sem volt, hogy hogyan hívják és azt is hogy felesége van. De a legfontosabbat is. Úgy sem fogok vele többet találkozni.