- És ha mégis?- nézett a szemembe Alice.

- Ha mégis mi?- néztem rá értetlenül.

- Ha még is találkozol vele?

- Úgy sem fogok.

- Jó te tudod- rántotta meg a vállát és elindult a lépcső felé.

- Hé hova mész?

- Aludni!- jött a válasz úgy, hogy még rám sem nézett.

- Hahó! te angol vagy és nem finn!

- Hee?- értelmes válasz Alictől, de ő csak ment tovább és végül csak az ajtó csapódást hallottam.

Teltek múltak a hetek és én egyre jobban szédültem. A rallyban elkezdődtek a tesztek. Alice nagyon jól ment. De, mint kiderült egy valaki mindig jobb volt nála. Ilyenkor Lisa idegesen ment be a szobájába. Én csak a vállamat rángattam ezeken a vállam.

Egyik nap, amikor a szüleimnél volt, olyannyira megszédültem, hogy el is ájultam. A húgom szobájában ébredtem és Lisa aggódó tekintetével találtam szembe magam.

- Mi történt?- fogtam a fejem.

- Elájultál- remek.

- Meddig voltam eszméletlen?

- Csak két óráig.

- Remek- morogtam.

- El kell menned orvoshoz!- nem kertel.

- Dehogy kell!- ültem fel nagy nehezen.

- De igen!- kezdett el rángatni a földszintre.

Én próbáltam ellenkezni, de nem sok sikerrel. Amikor leértünk oda dobta a barna kabátom és a kocsi kulcsomat is a kezembe nyomta. Ki mentünk az utcára, ahol a kocsim állt és drága húgom szinte belökött a vezető ülésre. Nagy nehezen bemásztam, viszont addigra már kicsi húgom is bent ült az anyós ülésen.

- Mehetünk- dőlt hátra és kapcsolta be az övét.

Én morogva követtem a példáját és indítottam be a kocsit. Az egész utat végig morogtam olyan szövegekkel hogy: „fölös leges a korház” „jól vagyok” „nem vagy normális húgocskám” ! Viszont Lisa ezt fel sem fogta… Kár.

Amikor oda értünk a korházba úgy kellett a nővér pulthoz tuszkolnia.  Ott egy nővér felvette az adataim és elküldött a 4-es vizsgálóba. Remek.

- Jó napot!- azért az illemet még tudom.

- Jó napot! Dr. Richards vagyok- nyújtott kezet. Jaj de hideg.

- Abigail Royce.

- Üljön fel oda. - mutatott egy nagy vizsgáló ágyra.

Felültem a vizsgálóra és a doki elkezdett vizsgálni. Csak hümmögött egy ideig és miután abbahagyta a vizsgálatot elém húzott egy széket és leült rá.

- Elmondaná a tüneteit?- ezt nem az elején kellett volna? Na mindegy.

- Szédülés, hányinger- csak ez a kettő volt.

- Mikor vannak ezek a hányingerek?

- Általában reggel- mondtam elgondolkozva.

Az orvos csak mosolygott és a fejét ingatta. Oda tolt magának egy képernyővel rendelkező készüléket és kérte, hogy dőljek hátra és húzzam fel a pólóm. A hasamra kent valami zselés izét majd a képernyőt kezdte nézegetni. Mosolyogva fordította felém és egy fekete pontra mutatott.

- Gratulálok- mondta fülig érő szájjal az orvos- Anyuka lesz.

Én csak a néztem a monitort. Az lehetetlen. Nem lehet igaz! Képtelenség. Akkor az apja nem más, mint… ajaj Lisa meg fog ölni.