Én értem előbb a kávézóba. pont úgy történt minden, ahogy terveztem. Mindenhol újságírók voltak. Raqu itt biztos nem rendez jelenetet, mert a csapata bánná. Legalábbis remélem.

Egy szem előtt lévő helyre ültem le. Ezzel is rákényszerítve Rquelt, hogy ne csapja ki a hisztit. És melyik hely van leginkább szem előtt? A terasz.

Raquelt nem késett. Ő sosem késik. Sajnos. Pedig most az egyszer igazán megtehette volna, azt a szívességet, hogy késik. Sajnos! Most tényleg összeszedett gondolatokat kéne produkálnom. Elvégre most közlöm vele, hogy a kapcsolatunknak vége. De ezt végül is, hogy tegyem meg?

- Azt mondtad itt találkozunk- ült le köszönés nélkül.

- Ja-, nagy válasz, de más nem jutott eszembe.

- Miért?- nézett az itallapba.

- Előbb rendeljünk- ajánlottam és én is megnéztem az itallapot.

Ő egy kávét én meg egy narancslevet rendeltem. Nem szóltunk egymáshoz, amíg nem jött a pincér.  Bele ivott a kávéjába majd rám nézett.

- Szóval? Miért találkoztunk itt?- nézett a szemembe.

- Valami gond van ezzel a hellyel?- tettem az ártatlant.

- Te készülsz, valamire- túl jól ismer…

- Én… meg ismertem valakit- kezdtem nagyon lassan.

- Tessék?- döbbent meg.

- Raquel! Ez a házasság nekünk nem megy- fakadtam ki. Minek kerteljek?

- El akarsz válni?- nézett rám döbbenten.

- Igen- néztem csak úgy magam elé és örültem, hogy végre neki is elmondtam a szándékom.

- De mégis miért?

- Egy kapcsolat a bizalmon alapszik. Azok után, hogy megcsaltalak téged, te már nem tudnál bízni bennem. És én sem benned, mert, hogy őszinte legyek, biztos vagyok benne, hogy neked is volt legalább egy félre lépésed. Ráadásul, hogy nem szóltál azokról a képekről én sem tudok benned megbízni. Eddig mindig megmondtuk, hogy melyikünknek milyen fotózásra lesz. Nem tudom, hogy mi történt velünk, de így a házasságunknak már nincsen értelme.

- Szóval el akarsz hagyni?- szűrte a fogai közül.

- Szerintem az lenne, a legjobb- maradjunk csak diplomatikusak.

- Szerinted az lenne a legjobb?- kérdezett vissza, de lehetett látni rajta, hogy itt és most mindjárt kicsapja a hisztit.

- Kérlek-, kezdtem nyomatékosan- Ne csapd ki a hisztit itt az újságírók szeme láttára.

- Még, hogy ne csapjam ki a hisztit az újságírók szeme láttára?- ezt már hiszti kategóriának nevezném- Te nem vagy normális! Elhagysz és azt város el tőlem, hogy ne hisztizzek és, hogy maradjak nyugodt! Akkor mellesleg megsúgom, hogy nekem ez NEM MEGY! Plusz kiderül, hogy meg is csaltál.

- Csak azt ne mond, hogy te sosem tette meg- emeltem fel már én is a hangom.

- De igen én is megcsaltalak! Most boldog vagy?- a fotósok csak úgy kattintgatták a gépeiket, de én nem figyeltem rá.

- Nem, nem vagyok boldog! De így neked nincs jogod felhánytorgatni az én éjszakámat.

- Hihetetlen vagy!- dőlt hátra a széken- Legalább azt mond meg, hogy mióta tart.

- Csak egy éjszaka volt- temettem az arcom a kezembe- ez mostanában a szokásommá vált.

- Úr isten- nevetett Raquel, de úgy, hogy az nekem nagyon nem tetszett.

- Mi van?- néztem fel rá. Ő csak mosolyogva ingatta a fejét. Majd felállt és oda jött hozzám és oda hajolt a fülemhez.

- Meg fogom keseríteni az életeteket. Nem csak a tiéd, hanem a szajha szerelmedét is- mondta, majd ott hagyott.

Valószínűleg csak üres fenyegetés volt, mert úgy sem fogok a lánnyal találkozni. Sajnos csak egy éjszaka volt. Egy csodálatos éjszaka. Bár ha rajtam múlna, már most rögtön Angliába repülnék, hogy megkeressem. Vajon most mit csinál? Haza fele, ezen gondolkodtam. Raquel nem volt otthon így gyorsan összerámoltam és már is egy szálloda felé tartottam.

Teltek a hetek és az ügyvédem nagyon gyorsan és csendben intézte el a válást. A gyors azt jelenti, hogy exnejem a legtöbb dolgot megkapta, amit kért kivéve az eltartást. Van munkája és gyerekünk meg nem született így az eltartásba nem egyeztem bele. Kapott egy házat és a legtöbb bútort is vihette. Csak tűnjön el minél hamarabb. Igaz így most sok mindent újra kell vennem, de legalább szabad vagyok. Igaz, remélem csak egy kis időre.