Lassan mentem oda a váróban üldögélő húgomhoz. Legnagyobb pechemre már Alice is ott volt. Oké akkor most, hogyan mondjam meg nekik, hogy terhes vagyok? Méghozzá a világ egy legjobb sportolójától? Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek!

- Na, mi történt?- szaladt oda hozzám legjobb barátnőm.

- Semmi- mondtam.

- A semmitől nem lehet elájulni- ért oda Lisa is.

- Majd otthon megbeszéljük- hárítottam el a válaszadást.

Haza fele nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Engem a kocsi hátsó ülésére tuszkoltak. Lisa csak az ablakon nézett kifele. Gondolom, most az foglalkoztatta, hogy mi bajom lehet. De végül is a gyerek az nem akkora baj igaz? Bár, az hogy egy Forma 1es világbajnoktól van az már nagyobb probléma. És igen! Mindenki legyen büszke rám, mert utána néztem a neten. Tudom a teljes nevét és azt is, hogy felesége van. ja és azt is, hogy nagyon nagy pácban vagyok!

Alicetől még nem is tartanék annyira, de Lisa! Ő szerintem előbb megöl és csak az után fog kérdezni. Oké reménykedjünk a legjobbakban. Ha Alice is ott lesz, akkor Lisa nem fog megölni. De mi van akkor, ha Alice nem lesz ott? Egyszerű a válasz végem.

Hihetetlenül gyorsan értünk haza. Vagy csak én éreztem úgy? Valószínűleg az utóbbi. Beérve a házba a két rally mániás leültetett a kanapéra és csak ekkor vettem észre, hogy Alice olyan furcsán mozog.

- Mi van veled Alice?- néztem rá ijedten.

- Semmi- vágta rá talán túl gyorsan is barátném.

Ránéztem húgocskámra is de ő csak somolygott. Mi a fene folyik itt?

- Oké! Akkor újra megkérdezem! Alice mi van veled?- néztem rá szúrósan Alicere.

- Semmi- mondta most már nyomatékosan, de nem valami hihetőn Alice.

- Lisa!- szóltam húgomnak, de nem vettem le a szemem Aliceről.

- Igen?- láttam a szemem sarkából, hogy rám néz.

- Mi van Alice-szel?

- Csináltatott magának egy tetkót- rántotta meg a vállát Lisa és Alice szúrósan nézett a navigátorára.

- És ezt miért nem tudtátok elmondani?- néha nem értem őket.

- Nem tom, de elterelődött a téma rólad- hogy milyen egy szemfüles kishúgom van!

- Semmi bajom nincs- kezdtem bele.

- Akkor miért ájultál el?- húzta fel a szemöldökét Lisa.

- Öhm… nem is tudom, hogy mondjam el- próbáltam kerülni a választ.

- Mi lenne, ha simán kiböknéd?- kérdezte Alice. Ha-ha könnyű azt mondani.

- Oké, de egyet ígérjetek meg!- próbáltam menteni a menthetőt.

- Persze bármit!- vágta rá Lisa. Nem tudja, hogy mit ígért meg.

- Terhes vagyok- hadartam el.

Lisa és Alice egymásra nézett, majd csak simán elmentek. Igaz még annyit mondtak, hogy mindjárt jönnek.

Az a mindjárt fél óra volt. Én addig TV-t néztem. Lisa leült velem szembe és Alice mellé ült.

- El akarod neki mondani?- nézett rám Alice.

- Kinek?- tettem az értetlent.

- Tudod te jól!- mondta Lisa.

- Tudnom kéne?- néztem még mindig a TV-t.

- Fernando Alonsonak- mondta ki Alice azt, amit nem akartam hallani.

- Minek?- még mindig nem néztem rájuk.

- Mert joga van tudni!- veszekedett velem Alice.

- Lisa! Olyan szótlan vagy- néztem húgomra.

- El kell mondanod neki! Tudom, hogy nehéz, de meg kell tenned!- mondta ki Lisa azt, ami a szívét nyomta.

- Azt hittem veszekedni fogsz velem- hajtottam le a fejem.

- Tudtommal te vagy a nővér most még is én vagyok az érettebb- nevetett Lisa egy cseppnyi humor nélkül.

- Lehet! De nem mondom meg neki!- határoztam el magam.

- Mi?- kérdezték egyszerre.

- Nem mondom meg neki-lassan tagolva ismételtem meg önmagam.

- De mégis miért?- nézett rám egy kicsi ijedtséggel a szemében Lisa.

- Felsége van, és nem fogom tönkre tenni az életét. Egyedül is fel tudom nevelni a gyermekem.

- De nem csak a tiéd- világosított fel Alice-, hanem az övé is.

- Részletkérdés.

- Úr Isten- temette Lisa az arcát a kezébe.

Viszont engem semmi sem hatott meg. Egyedül fogom felnevelni a gyermekem és ha találok egy kedves férfit az lesz az apja. Nem kell nekünk egy Fernando Alonso. Elég, ha szeretni fogja azt a kis apróságot, akit a szívem alatt hordok.

- És ha találkoztok?- kérdezte hirtelen Alice.

- Nem fogunk!

- Honnan tudod- nézett mélyen a szemembe Alice.

- Tudom és kész- mondtam nekik, majd felálltam és elmentem sétálni.

(Alice- szerk.: ritkán lesz olyan alkalom, hogy nem a két főszereplő szemszögéből írom! Ez most az első alkalom)

- A nővéred megőrült!- jelentettem ki Lisanak.

- Kettőt és újabbat- nézett nővére után Lisa.

- Viszont nekem van egy tervem!- folytattam a beszélgetést.

Lisa hirtelen rám kapta a tekintetét.

- Mesélj!- követelte.

- Majd később- intettem le- egyelőre legyen elég annyi, hogy meg kell ismerkednem valakivel- fintorogtam.

- Kivel?- jaj de kíváncsi itt valaki!

- Aki mindig megelőz engem!- mondtam neki és csak remélni tudtam, hogy tudja, kiről van szó.

- Ki az?- na jó ezek szerint nem tézi a tabellát! A francba!

- Kimi Räikkönen- mondtam ki és az arcomat a kezembe temettem. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek!