Jaime belemosolygott a cs�kunkba, majd elh�z�dott, szerencs�re nem messzire. Kisim�tott egy k�sza tincset az arcomb�l, azt�n mell�m fek�dt, onnan n�zve r�m. �n is az oldalamra fordultam, �gy mer�lt�nk egym�s tekintet�be.

�r�k telhettek el n�mas�gban, semmit�l nem zavartattuk magunkat. Csak az id��rz�k�nk figyelmeztethetett, hogy ideje lenne szedel�dzk�dni.

— Menj�nk haza. Est�re van egy meglepet�sem – �llt fel Jaime, ajkain f�lmosollyal.

— Milyen meglepet�s?

— Nem vagyok bolond, hogy megmondjam! Majd megtudod! – nevetett, �s karolta �t a derekam, mag�hoz �lelve, �gy ment�nk vissza el�sz�r a cuccokhoz, azt�n a Seathoz, hogy visszainduljunk.

— Elmondod Carmen�knek? – k�rdeztem, mikor jobbja a v�lt�r�l az �lemben nyugv� kezeimre v�ndorolt. �sszefontam �ket, majd Jaim�re n�ztem. Egy k�zzel is biztosan fogta a korm�nyt, egy ezred pillanatra sem rezd�lt meg.

— Ha nem szeretn�d, nem mondom.

— Ne �rts f�lre! Csak olyan fura ez az eg�sz – szor�tottam meg a kez�t. Azt nem mondhattam, hogy nem vagyok magamban biztos, mint ahogy azt sem, hogy t�l gyors, hiszen cs�t�rt�k este �ta csak h�ztuk a dolgot. Ker�lgett�k egym�st. R�ad�sul nem Jaime miatt.

— F�lsz a fogadtat�st�l?

— Igen. Jenson, Sebi, illetve az eg�sz paddock �s a m�dia reakci�j�t�l.

— Akkor v�runk m�g. De nem sok�ig b�rom n�lk�led – adott puszit a k�zfejemre, mik�zben be�llt a gar�zsba.

— Elmondod, hova megy�nk? – pr�b�lkoztam ism�t.

— Egy �r�t kapsz k�sz�l�dni. �lt�zz fel sz�pen! – kacsintott, �s benyitott a h�zba.

— Hogy-hogy m�r itthon vagytok? – n�zett fel Marta a t�v�r�l r�nk.

— Neked is szia! Kital�ltam est�re egy programot – v�laszolt Jaime, de a l�nyt m�r nem �rdekelte a v�lasz, a tekintete k�zt�nk cik�zott.

— Ne mondj�tok, hogy m�g mindig semmi! Ebben a m�sf�l napban ez�rt szor�tottam nektek ennyire? – m�ltatlankodott. Meglep�dve n�ztem r�, fogalmam sem volt, mire gondol.

— Mar, nyugi! – s�hajtott Jaime, majd h�tulr�l �t�lelt, �s megpuszilta az arcom. �szt�n�sen simultam az �lel�sbe. – Cs�t�rt�k este a n�v�rem k�z�lte velem, hogy bolond vagyok, ha nem h�vlak meg, �s nem vallom be a neked az �rz�seim – magyar�zta nekem.

— Pontosan! Meg azt is, hogy bolondok vagytok, ha nem j�tt�k �ssze, de �gy l�tom, nem kell dilih�zba dugni titeket! – vigyorodott el a v�g�re, majd visszafordult a t�v�hez.

— Marta! K�lcs�nadod Annie-nek a f�rd�szob�d?

— Nan�! K�sz�lni is seg�tek! – ugrott fel egyb�l – Esmeralda?

— Igen.

— Helyes! Gyere, A.J.! – ragadott karon, �s felvonszolt az emeletre. Meglep�dve hallgattam a k�zt�k zajl� besz�lget�st. A szob�ba �rve Marta egyb�l elk�ld�tt tusolni, m�g � keres nekem megfelel� ruh�t. Id�m sem volt ellenkezni, vagy k�rbe n�zni.

Zuhanyz�s �s hajmos�s ut�n t�r�lk�z�be csavarva t�rtem vissza a l�nyhoz, aki az �gyon �lt. Tipikus l�nyos szoba volt az �v�, �tv�zve egy kis rockkal �s vag�nys�ggal.

Mik�zben behull�mos�totta a hajam, meg tudtuk ismerni a m�sikat, �s elmondhatom, hogy �j bar�tra tettem szert. Az egy �ra eltelt�vel idegesen v�rtam Jaim�re a nappaliban. Egy vir�gos szoknya, s�rga ujjatlan top �s feh�r, b� ujj� fels� volt rajtam, a hajam laza hull�mokban omlott v�llaimra. A Katal�n egy farmert �s egy feh�r inget vett fel. Fantasztikusan n�zett ki.

— Ne v�rj meg! – mondta Martanak k�sz�n�sk�pp, mik�zben k�zen fogott, �s megeresztett egy sz�vd�gleszt� mosolyt, amit�l a sz�vem egy m�sodpercnyi sz�net ut�n k�tszeres sebess�ggel dobogott. A part fel� vett�k az ir�nyt, azonban hamarabb �lltunk meg, mint reggel.

— Idej�tt�nk – mondta, mikor megker�lve a kocsit, mell�m �rt. Az Esmeralda K�v�z� �s �tterem el�tt �lltunk. Jaime a karj�t ny�jtva invit�lt beljebb. A kapun bel�pve balra egy duplasz�rnyas ajt� ny�lt, mi azonban tov�bb ment�nk a kerthelyis�g fel�. El�sz�r a hangulatosan megvil�g�tott asztalokat l�ttam meg, mindegyiken egy-egy gyertya, vagy vir�gcsokor. Ez ut�n t�nt fel, hogy nem csak kert, de egyben terasz is. Az asztalok egy sora mellett ker�t�s h�z�dott, t�k�letes r�l�t�st adva a homokos partra, amin eg�sz nap voltunk. Ekkor ugrott be, hogy l�ttam is itt �tkez�ket, �pp csak nem ford�tottam r�juk k�l�n�sebb figyelmet.

— Ez csodasz�p! – mondtam, mik�zben Jaime k�zen fogva h�zott az egyik asztalhoz.

— Ak�rcsak te! Ez lesz az – mondta, �s hellyel k�n�lt.

— Honnan tudod? – k�rdeztem, mik�zben elhelyezkedtem.

— Err�l – mutatott a k�z�pen �ll� csokorra. – A ti�d.

— Gy�ny�r�! K�sz�n�m! – h�l�lkodtam, mik�zben alaposabban szem�gyre vettem. Kilenc sz�l v�r�s r�zsa, remek illattal. Pont, mint…

— J� napot! Mit hozhatok? – jelent meg mellett�nk egy fekete-feh�r egyenruh�s pinc�rl�ny. Huszon�t k�r�linek tippeltem, azonban, ami zavart, hogy v�gyakoz� szemeket meresztett Jaim�re, a sr�c viszont �gyet sem vetett r�. Ez el�gedetts�ggel t�lt�tt el.

— R�ntott halat k�rek, s�lt krumplival �s rizibizivel – adtam le a rendel�st, az �tlap r�vid b�ng�sz�se ut�n. A csaj gyorsan felfirkantotta, �s �h�tatos tekintet�t �jra a velem szemben �l� pil�t�ra ford�totta. Merthogy engem eg�sz id� alatt csak egy pillant�sra m�ltatott.

— Nekem is ugyanezt, �s k�r�nk m�g hozz� vegyes sal�tat�lat, illetve hozz� ill� bort. K�sz�n�m!

— M�ris! – eresztett meg a sr�c fel� egy m�zes-m�zos mosolyt, azt�n megperd�lve t�nt el.

— Csoda, hogy r�d nem vetette mag�t! – morogtam, �s a tekintetem a b�k�sen hull�mz� v�zre ford�tottam.

— H�! Csak nem f�lt�keny vagy? – k�rdezte szel�den, �m, mikor r�n�ztem, egy el�gedett vigyorral tal�ltam magam szemben.

— F�lt�keny? Ugyan, kire? – v�laszoltam hanyagul, de a hangom �rezhet�en k�zelebb ker�lt a hiszt�ria-szinthez. Mi a fene �t�tt bel�m? Naponta megb�mulj�k, akkor ez a cafka mi�rt ideges�t?

— Pocs�k sz�n�sz vagy, m�g mindig! – ny�lt �t az asztal felett, �s szor�totta meg a kezem, amit�l j�l es� melegs�g �radt bennem sz�t, �s valamelyest nyugodtabban s�hajtottam.

— Jaime, mi lesz vel�nk?

— Hogy-hogy mi lesz? – �rtetlenkedett.

— H�tf�n, maximum kedden �n hazautazom! T�r�kbe nem biztos, hogy megyek, ut�na fogalmam sincs, mikor tudok utazni! – t�rt ki bel�lem.

— Ne siess ennyire el�re! Van a vil�gon telefon! Internet is. Pr�b�ljuk meg �lvezni ezt a hetet, azt�n… K�sz�nj�nk! – v�ltott hangnemet �s t�m�t, mikor a pinc�rl�ny kihozta nek�nk az �telt.

— Iszony�an fogsz hi�nyozni, mert utazni most �n se fogok tudni. De megoldjuk, Annie! – bizonygatta a spanyolokra jellemz� hevess�ggel. Csendben besz�lgetve ett�k meg az �telt, m�s t�m�kra evezve, a bizonytalans�g azonban ott l�gott a leveg�ben.

Szerd�n a 11 �r�s rep�l�vel indultunk Monte Carl�ba. Este, a vacsora ut�n m�g s�t�ltunk a parton, �lvezve a friss leveg�t, egym�s t�rsas�g�t, �s gy�ny�rk�dve a Naplement�ben, v�g�l hazat�rt�nk. Reggel elb�cs�ztunk a csal�dt�l. Carmen biztos�tott arr�l, hogy megkedvelt, �s egy b�cs��lel�s k�zben tudtomra adta, hogy m�skor is sz�vesen l�tnak. Marta igyekezett diszkr�ten vigyorogni.