22. rész
2010.06.14. 12:19
(Erika)
Mark ott állt az ajtó mellett. Csak nézett maga elé. Én kiszálltam az ágyból és odasétáltam elé. Nem nézett a szemembe.
- Mi a baj? Mark. Figyelnél rám?
- Persze, de… azt hiszem hülyeséget csináltunk.
- Hülyeséget? – ámultam el. – De miért?
- Fernando a barátom! Nem is vettem azt előrébb, hogy te vagy a nagy szerelme és hogy van egy kisfiatok.
- És? NE mindig másokkal törődj! Mit érdekel téged Alonso érzései? Az enyémek nem fontosabbak?
- De fontosak, csak… Ez bonyolult.
- Mert túl bonyolítod. – bújtam oda hozzá. – Vagy nem szeretsz?
- Dehogynem, de Fer…
- Elég legyen belőle! Te engem szeretsz és én téged! Ez fontosabb, úgy érzem!
- Igaz… - nézett az ablak felé, majd oda sétált. Nem értem, mi baja.
- Na jó, én felöltözök és megyek. A csajok már biztos aggódnak és ott van Maxi is. Megyünk együtt a pályára?
- Én még el kell ugorjak interjúkra. Majd csak később megyek.
- Oké. Majd a pályán találkozunk. Puszi.
- Szia. – adott egy kis csókot, majd kiléptem a szobából. Akkor láttam meg, hogy Fernando is kilépett a saját szobájából. Elkezdtem kicsit tapsolni. Felém nézett mérgesen, majd alig tértem észhez, már előttem termett.
- Gratulálok Fernando! Szép kis kiborulás volt!
- Kiborulás? Azt hiszem jogom van hozzá!
- Mid van hozzá? Jogod? De hisz nem is járunk!
- Mi volt tegnap a tetőn az a reménykeltés? Minek mondtad azokat?
- Mert akkor…
- Aztán volt képed lefeküdni az egyik legjobb haverommal?
- Engem hibáztatsz?
- Téged! Előbb nekem billegeted magad, majd Mark-nak? Egy kis ribanc… - erre egy pofont adtam neki.
- Észnél vagy te miket mondasz? Utállak!
- APU! – hallottam meg Maxi hangját az ajtóból, majd egyből Nando-hoz rohant.
- Mi van veled kisember? – vette fel a karjai közé.
- Megyünk együtt a pályára? Mint egy család.
- Azt hiszem ez nem fog menni kisfiam. Anyukád ugyanis Mark bácsit szereti, így mi nem…
- Nem megyünk vele! Gyere Maxi! – és bementünk a hotelszobába.
- Anyu! Én apuval akarok kimenni a pályára!
- Nem láthatod apukád egy ideig! Apu nagyon megbántotta anyut!
- Mert te Webber-rel vagy! Apu szeret téged! – kezdett el hisztizni.
- Ezt itt fejezzük be!
- Nem akarom Webber-t apunak! Ha nem…
- Mars a szobádba! Nem megyünk a pályára!
- Mi? De én…
- MENJ A SZOBÁBA!
- UTÁLLAK! – és sírva, hisztizve befutott a szobába. A lányok és Sebi értetlenül néztek rám.
- Mi van? Most miért néztek így rám?
- Jól vagy Era?
|