(Erika)

Este 11-re értünk haza, Siófokra. Óvatosan kivettem Maxit a kocsiból és felvittem a szobájába. Ott betakargattam és lementem a csomagokért. Behordogattam. Az utolsó a Ferraris táska volt. Leültem a konyhában és bekapcsoltam a Laptopot. Háttérképnek egy Ferrari jel volt és volt egy videó kirakva az asztalra. Megnyitottam. Fernando volt az a videón és beszélt.

„Szia Maxi! Mint látod ez a kis ajándékom! Egy Laptop. Mondtad, hogy te már egész jól benne vagy az írás tudományában! Nagyon büszke vagyok rád! Remélem ez segítségedre lesz. És így tudunk beszélgetni. Amint bekapcsolod a gépet és szeretnél elem beszélgetni Skype-on megtalálsz! :) Jó szórakozást! Ciao!”

És ekkor hirtelen jött a Skype hívás. Fernando… Felvegyem, vagy… ne?

Felvettem. A videón Fernando először mosolygós, majd döbbent arckifejezését láttam.

-          Te? Erika? Mit csinálsz ott?

-          Fer, én… csak…

-          A Laptopot is elvetted tőle?

-          NEM! Én csak megnéztem.

-          Értem. Épp kérdezni akartam, miért van fent olyan későn…

-          Maxi alszik. Elaludt az út alatt.

-          Értem. – sóhajtott és nézett. Kicsit elkalandozott a tekintete.

-          Egy pillanat és jövök. Iszok valamit.

-          Menj csak. – dőlt hátra a székben. Én a hűtőnél voltam. Magamon éreztem a tekintetét. – Mit iszol?

-          Ami itthon van. – vettem ki egy kis ásványvizet. Levettem egy poharat egy másikat pedig hirtelen meglöktem és szilánkossá tört.

-          Hopp. Minden rendben?

-          Csak bénázok. Hamar összeszedem ezeket. Nehogy reggel Maxi belelépjen.

-          Látta a Laptopot?

-          Látta.

-          És?

-          Örült neki nagyon. Nagyon szeret téged.

-          Én is őt. Tüneményes egy kissrác. Erika!

-          Igen? – söpörtem közben a pohár szilánkokat össze.

-          Tudnál keresni kiskori képeket Maxiról?

-          Ííí… - szisszentem fel. Sikeresen elvágtam a kezem. És eléggé elkezdett vérezni.

-          Erika? Minden oké?

-          Persze. Majd keresek képeket. – húztam ki a fiókot. Kerestem a ragtapaszt.

-          Elvágtad a kezed?

-          Eléggé. De már megvan a ragtapasz.

-          Az nem hiszem, hogy elég lesz. Inkább valami fásli kéne. – mondta aggódva.

-          Áh, semmiség. Látod?

-          Nem! Figyelj! Azonnal kösd be fáslival! Nagyon vérzik! Bár, talán orvoshoz kéne menned.

-          Na jó, Fernando. Köszönöm az aggódásod, de ehhez fáradt vagyok. Lekezelem sebem, befejezem a pohár összeszedését és megyek aludni.

-          Ha bármi…

-          Jó éjt Fernando! – és meg sem vártam a kioktatását kikapcsoltam a laptopot és lecsuktam. A kezemre néztem, ami eléggé remegett.