(Fernando Alonso)

Laurát felkísértem a szobámba, majd megparancsoltam neki, hogy szépen pihenjen. Utána kimentem a kertbe. Anya és Loren a kedvenc fánk alatt egy kis asztalnál ültek. Leültem én is közéjük. Loren rám mosolygott, megfogta a kezem, majd felállt és bement a házba. Kettesben voltam anyával.

- Szép idő van, nem? – anya nem felelt. Csak nézett megrögzötten egy irányba. Csendben ültem én is. Vártam, hátha megunja. Végül én kezdtem kicsit unni magam. – Miért nem tudsz kicsit örülni? – kérdeztem halkan.

- Minek örüljek fiam?

- Hát boldog vagyok. Laura egy rendes lány. Nagyon szeretem. Örülnék, ha megismernéd, és…

- Rendes lány? El is hiszem.

- Mi bajod vele anya?

- Utál engem! Látszik a szeméből! Utál! Ő is biztos a pénzedért van veled, meg a hírnévért. Miért nem tudsz egy rendes kislányt választani?

- Anya! Neked ki rendes? Egyik barátnőm sem tetszett eddig!

- Ez nem igaz!

- Dehogynem! Soroljam? Rebecca azért nem volt jó, mert idősebb volt nálam pár évvel. Carolina fiatal volt. Egy kis diáklány. Jenny azért, mert német volt, és modell. Jó. Felicity-vel nem találkoztál, de mivel angol volt és volt pár olyan képe, ez volt vele a bajod. Jött Raqu. Raqu-val addig nem volt bajod, míg ki nem derült, hogy nem tud főzni, és a barátja volt David, a csapat gitárosa. Laurával meg az a bajod, hogy utál, de azt nem értem, honnét szűrted le, hogy utál?

- Egyszerű! Ott sutyorgott neked! Biztos azt mondta, hogy mielőbb lépjetek le innét! Látom a pillantásából, hogy utál!

- Jaj, anya. Néha olyan makacs vagy. Próbáld meg megismerni, kérlek. Ha igazán szeretsz, akkor legyél kedves vele. – fogtam meg a kezét.

- Mert te megpróbáltál Olga lányával, azzal a tüneményes Lucía-val összejönni?

- Anya.

- Rendben. De csak azért, mert ilyen nagy szívem van.

- Köszönöm anya. – adtam az arcára egy puszit. - Most visszamegyünk?

- Menjünk.

Bementünk a lakásba. Apa a kanapén feküdt és nagyban aludt. Alejandro és Loren az asztalnál ültek és épp sakkoztak.

- Hát a gyerkőcök? – érdeklődött anya.

- Felmentek Laurához.

- Akkor én is felmegyek. – indultam a szobámba. Mikor beléptem Laura és a gyerekek az ágyon feküdtek és aludtak. Csendesen néztem őket. Boldogságot éreztem. Hogy nemsokára apuka lehetek és nekem is lehet egy gyerkőcöm. Nem szabad most elrontanom. Vigyáznom kell rájuk. Laurára és a picikénkre. Senki nem veheti el tőlem őket. Senki és semmi…