Nyitogattam a szemem. Fernando rémült arcát pillantottam meg. Magához ölelt. Köhögtem párat, majd értetlenül néztem körbe. Nem a szobájában voltunk. Éreztem közben, hogy a gyomrom kavarog.

- Jól vagy szerelmem?

- Megvagyok. Mi történt?

- Beleestél a medencébe. A frászt hoztad rám!

- Megszédültem. Nem tudom miért. Olyan… fáradt vagyok.

- A terhesség kiveszi az energiáid. Pihenned kéne. És nyugodtnak lenned.

- Ez az, ami nem megy. Bocsáss meg. – erre felhúzta kérdőn a szemöldökét. – Sajnálom.

- Felejtsük el, ami otthon történt, ok?

- Hol vagyunk most?

- Egy közeli kis hotelben. Gondoltam itt kényelmesebb lesz. – simította meg az arcom. Megnyugodtam, ahogy a szemébe néztem. – Szerintem aludjunk. Fáradtnak tűnsz.

- Oké. Aludjunk. Szeretlek. – bújtam oda hozzá.

- Én is téged. Szép álmokat.

- Neked is…

Másnap arra keltünk, hogy kopognak az ajtón. Fer szó szerint kiesett az ágyból és az ajtóhoz sétált. Az apukája hangját hallottam. Megfordultam a másik oldalamra nagyot sóhajtva. Szép kis bemutatkozás volt. Fer imádja a családját, miattam pedig nem lehet velük. A könnyeim elkezdtek folyni. Megállíthatatlanul. A takarót a fejemre húztam.

- Édesem? Bújócskázunk? – hallottam Fer vidám hangját, és lehúzta rólam a takarót. Döbbenet terült szét arcán. – Mi történt? Baj van? Fáj valamid?

- Az fáj, hogy elrontottam a bemutatkozást. Bocsáss meg.

- Angyalom. – magához ölelt. – Semmi gond nem lesz. Anya küldetett apával reggelit. Három személyre. Hogy elég legyen a picinek is. – simította meg a pocimat. – Csak úgy nem küld ételt. Szerintem megbánta, amiket mondott. Apával biztos beszélgettek.

- Akkor szerinted megenyhülhet még?

- Meg fog. Tudnád hányszor vágta a fejemhez, hogy már akar egy kis unokát! Ő lesz a legjobb nagyi. Hidd el nekem.

- Oké. Elhiszem.

- Remek. Akkor irány a konyha, aztán megreggelizünk békésen, nyugodtan. Utána pedig repülünk Finnországba. Megünnepeljük a srácokkal Kimi jó rallys szereplését. Meg persze engem ünneplünk.

- Téged? Miért? – néztem a szemébe. Egy cinkos mosolyt villantott.

- Hát engem nem lehet ünnepelni? Most szimplán azt ünnepeljük, hogy olyan gyors vagyok. Aztán majd mi ketten ünnepelhetjük a teljesítményem is… - csókolt meg kis mohón…