(Kimi)

Zsófival végig szenvedtük a mese második részét. Mondjuk az sokkal jobb volt, mint az első rész. Igaz, nem láttam belőle sok mindent. Zsófival elfoglaltuk egymást. Gina morgott is érte, hogy örül, hogy boldogok vagyunk, de szeretne filmet nézni. Így már olyan volt, mint egy igazi gyerek. Vicces volt.

Teltek a napok és a hetek lassan elérkeztünk a Bahrain nagydíjig. Ezzel a film reklámjának a bemutatásáig. Gina természetesen nem mondott róla semmit.

A Bahreini nagydíjra a még összes élő Forma1-es világbajnok elment. Mivel én is világbajnok voltam és élek is (minő meglepő) ezért nekem is ott kellett lennem. Természetesen Zsófi is jött velem.

- Kimi! Örülök, hogy látlak, támadott le engem és Zsófit a paddockban Eccleston.

- Én is örülök Mr Eccleston. Had mutassam be a barátnőm Zsófia.

- Örvendek kisasszony. Kimi! El kell is merni, hogy ti ketten nagyon szép pár vagytok. Amikor az újságban olvastam, hogy összejöttetek…

- Az újságban?- vágta közbe szerelmem.

- Ige, tudom, azok sok hazugságot össze visszaírnak, de attól még tudtam, hogy ez a hír igaz- mosolygott az öreg.

- Miből gondolta?- nézett rá csodálkozva Zsófi.

- Fernando, bár jól teljesített a teszteken és kívülről úgy tűnt, hogy jól van, de igazából nem. Néha, nagyon néha lehetett látni, hogy szomorú. Innen gondoltam, hogy a hír igaz.

Zsófi arcán átsuhant egy árny. Tudtam, hogy bár belém szerelmes Fert is nagyon szereti. Remélem, egyszer rendbe jön a kapcsolatunk és egyszer talán mind a hárman barátok lehetünk. Igaz ehhez nem csak mi kellünk, mert ha rajtunk múlna, akkor most is együtt ülnénk a büfében és nem a nagypapival beszélgetnénk.

Gyorsan elköszöntünk Bernietől és elindultunk a Red Bull boxához, ha már a Red Bull támogat engem WRC-ben. Talán még segíteni is tudok nekik. Annyira hiányzik a Forma1. Még a nagypapi is. Mosolyodtam el erre a gondolatra.

- Min mosolyogsz?- nézett rém szintén mosolyogva Zsófi.

- Semmi csak eszembe jutott egy emlék.

- Milyen emlék?- nézett rám kíváncsian.

- Még Ferrel barátok voltunk. Bernie meg, mint mindig, olyan volt nekünk, mint egy nagypapa. Így mi egymás között Ferrel nagypapinak neveztük. Egyszer viszont meghallotta, hogy így nevezetük. Elsápadva néztük a Forma1 vezetőjét, de ő csak mosolygott és játékosan azt mondta, hogy nyomás munkára kis unokáim. Megkönnyebbülve ültünk be a kocsinkba. Azon az időmérőn Fer és én versenyeztünk a pole pozícióért.

- Ki nyert?- kérdezte meg tőlem.

- Fernando.

- Hogy, hogy nem te?- nézett rám nagy szemekkel.

- Valami hiba volt a kocsival- mondtam.

- Akkor, ha nem lett volna hiba a kocsival te győztél volna?- bújt hozzám.

- Nem tudom, de ez már csak múlt nem tudunk változtatni rajta.

- Értem- ölelte át a karom és hozzám bújt.

Nagyon jó volt, hogy így hozzám bújt. És így sétáltunk tovább a boxig. Hirtelen Fernando tűnt fel előttünk. nem nézett ránk csak elviharzott mellettünk. Fáj, hogy így semmibe vett, de sajnos nem tehettünk semmit.

- Hamarosan, hamarosan, hamarosan, hamarosan- ugrándozott el mellettünk Sebastian Vettel. Olyan volt, mint egy nagy gyerek. Nagyon vicces látvány volt. Nem sokkal Sebi után Gina is hamarosan feltűnt.

- Azért nem kell ennyire kíváncsinak lenni. Nem akkora nagy szám film. Igaz ez az első igazi Forma1-es film, amit készítettek. Legalábbis azt hiszem- rántotta meg Gina a vállát majd a kivetítő felé fordult és elkezdődött a bemutató.

A sebesség a mindened- írta a szöveg és bejött egy kép egy száguldó F1es autóról.

- Rég láttuk egymást- nevetett Gina szerepében és egy barna 18 év körüli fiúhoz beszélt.

- Te?- nézett rá nagy szemekkel Ginára a fiú.

- Én- nevetett jóízűen Gina.

De van, aki fontosabb nálad- jött a következő szöveg és egy másik F1es autó.

 A képernyőn most rengeteg fekete fehér kép pergett le.

Egy barát,- írta a szöveg és megjelent Gina képe, ami nevetett majd felnézett, de úgy, mintha a szerelmére nézett volna.

akit lehetetlen elfelejteni- és a szőke srác jelent meg a képernyőn. Majd jött a sok kép, barna srác győzelméről, Gina tapsolásáról, majd egy újra srác, de itt már sírt. Majd a cím.

Köszönöm Rika!