Megmerevedtem. Köszönöm Rika? Akkor?

- Remélem nem baj?- mondta mögöttem egy hang.

- Amennyiben nem az én életemről szól nem- mondtam hidegen

- Csak néhány dolog- válaszolta nevetve Bernie.

- Miben?

- Igazából csak annyi a hasonlóság, hogy a lány meghal és, hogy Rika a neve.

- Akkor csak egy általános történet?- néztem rá.

- Próbáltam annak írni.

- Remélem, hogy sikerült, mert ha a történet egy kicsivel is jobban hasonlít az életemre, mint ahogy mondtad, leperelem a nadrágod- voltam hideg. Imádom a nagypapit, de nem annyira hogy engedjem, hogy kiteregesse az életem.

- Nyugodj meg, nem hasonlít az életedre- biztosított Bernie majd elment.

- Hát remélem- suttogtam még magam elé.

Éreztem, hogy egy kéz öleli át a derekam. Nagyon jól esett.

- Valami gond van- bújt hozzám Zsófi.

- Nem! Elvileg nincs- néztem már az üres képernyőt. Mondjuk úgy sem fog sokáig üres maradni. Hamarosan kezdődnek a szabadedzések.

- Hol van Gina?- tűnt fel hirtelen a szemem előtt Zsófi. Üres érzés kerített hatalmába, hogy már nem ölelt így én öleltem magamhoz. Szorosan hozzám bújt.

- Nem tudom-, válaszoltam- Keressük meg- mosolyogtam szerelmemre.

- Rendben- mosolygott ő is.

Kézen fogva mentünk megkeresni Ginát. Először a büfében néztük meg, hogy nincs-e ott. Majd a kamionoknál és még a pilóta öltözőkben is. Sehol sem találtuk. Épp vissza akartunk menni a hotelba, hátha oda ment, de belefutottunk valakibe.

- Gergő! Hát te?- nézett csodálkozva unokaöccsére Zsófi.

- Én is kíváncsi voltam a húgom új filmjére így eljöttem- mosolygott Geri - De úgy látom már lemaradtam- sóhajtott egyet.

- Majd megnézed valamelyik portálon- mosolygott lágyan Zsófi unokatesójára.

- Igaz- vidult fel Gergő- Hol van Gina?

- Nem tudjuk! Őt keressük-, néztem körbe hátha meglátom.

- Akkor keressük együtt- indult el a Red Bull épülete felé Gergő és mi meg követtük.

- Hogy tetszik, amúgy a Forma1- kérdeztem meg mert Gergőt eddig csak egyszer láttam és akkor sem beszéltünk valami sokat.

- Nekem nagyon tetszik, csak engem a motorok valahogy jobban vonzanak- nevetett.

- Hogy sikerült az utolsó versenyed?- kérdezte Zsófi.

- Elég jól- mosolygott titokzatosan a srác.

- Az mit takar?- néztem rá kíváncsian.

- Találgassatok- nézett be egy növény mögé Gergő.

- Most te komolyan egy növény mögött keresed a húgod?- húzta fel a szemöldökét Zsó.

- Ginától minden kitelik- sóhajtott drámaian a srác- De ti nem az eredményemre voltál annyira kíváncsi?- rótta meg unokanővérét.

- De- vágta rá Zsó.

- Akkor- húzta fel a szemöldökét a 18 éves srác.

- Utolsó előtti?- tippeltem és egyáltalán nem vagyok gonosz.

- Na!- vágott háton Gergő. Most miért mondom, hogy nem vagyok gonosz.

- Te mondtad, hogy elég jól- védett meg Zsófi- Az utolsó előtti elég jónak számít nálad- csókolt meg én meg csak mosolyogtam. Imádom ezt a lányt!

- Szobára- szólt ránk Gergő, amikor belelendültünk a csókolózásba.

- Bocsi- pirult el egy kicsit Zsófia, amin én csak mosolyogtam.

- Süt rólatok a szerelem- mosolygott elnézően Geri.

- Ügye?- pusziltam meg Zsófi fejét.

- Igen, de akkor most érdekel, hogy hányadik lettem vagy nem?- nézett ránk csillogó szemekkel. Biztos nagyon jó helyezést ért el.

- Mondjad- nevetett rajta Zsó és szorosan hozzám bújt. Tetszik ez az új szokása.

- MEGNYERTEM A FUTAMOT!- ugrott a nyakunkba.

- Gratulálok- ölelte meg szorosan Zsófi az unokaöccsét, majd én is megöleltem.

- Én is gratulálok-, mondtam neki- tudom milyen érzés, amikor először hallod meg a pódiumon a nemzeti himnuszod.

- A csodálatosnál is jobb- volt álmodozó a tekintet. Pontosan tudtam, hogy milyen érzés.

- Na keressük meg Ginát!- mondta Zsófi és benyitott egy irodába.

teljesen elfagyva álltunk meg az ajtóban. Először egyikőnk sem fogta fel, hogy mi történik. Majd lassan eljutott a tudatomig, hogy mi folyik az iroda kanapéján.

Gina és Sebi elég érdekes pozitúrában eléggé hiányos öltözetben csókolták egymást. észre se vették, hogy ott állunk. Tovább is vetkőztették volna egymást, ha csak Gergő el nem ordítja magát.

- TE MEG MIT CSINÁLSZ A HÚGOMMAL?