- Mit mondtál?- nézett rám hitetlenkedve.

- Igen- sírtam.

- Kimitől?- nézett rám szomorúan.

- Kitől-mástól?- kérdeztem meg.

- Hát én…- roskadt le a kanapéra én meg még mindig ott kuporodtam a falnál.

Fer hirtelen felpattant és szinte odavágtázott hozzám. Leguggolt elém és keményen megcsókolt. Én csak ütöttem a mellkasát erre ő még jobban csókolt. Én nem viszonoztam, de ez őt nem nagyon érdekelte. Végül biztos megunta az ütlegelésem, mert abbahagyta a csókot.

- Nem érdekel, hogyha nem tőlem van a gyerek. Szívesen felnevelem, csak kérlek, gyere vissza hozzám!- sírta el magát, de nem érdekelt.

- Fer te megőrültél?- pattantam fel és lépteltem át a törmelékeken.

Fer ott maradt és sírt. Egy picit megsajnáltam, de ez sem tartott sokáig. Még is, hogy képzeli. Miért nem tudja felfogni, hogy nem szeretem?

- Szeretem Kimit! Ezen mit nem lehet felfogni? És gyereket várok tőle! Ő lesz apja! Nem te!- keltem ki magamból a szoba másik végén.

- Nem őrültem meg- sírta- Csak teljesen beléd szerettem. Csak téged akarlak. Rólad álmodom minden nap. Te lettél az életem. Nem tudok nélküled élni.

- Nem Fer. Te tudsz nélkülem élni. Csak nem akarsz az nem ugyan az- mondtam halkan, de biztos voltam benne, hogy meghallja.

- Kérlek- nézett rám könyörögve kisírt szemekkel.

- Fer! Én, nem úgy szeretlek, ahogy te engem- ingattam a fejem.

- Ezt sajnos el kell fogadnom. Igaz?- jött oda hozzám és a szemeiből csak úgy sütött a szomorúság.

- Igen el kell fogadnod.

- Leülünk?- mutatott a kanapé felé.

- Üljünk.

- Mi lenne, ha azt csinálnánk, hogy kérdez-felelek, módón kérdezgetnénk egymást, arról amiről kíváncsiak vagyunk- vetette fel amikor leültünk.

- Felőlem- rántottam meg a vállam és a hasamra tettem a kezem, úgy éreztem ezzel megvédem a babát.

- Kezdjed- mondta és a hasamon lévő kezemet nézte.

- Elmehetek?- néztem rá könyörgő szemekkel.

- Nem- vágta rá- Mióta tudod, hogy babát vársz?- nézett rám kérdőn.

- Egy hete- mondtam- Miért nem engedsz el?

- Csak- ez a válasz is gyors volt is igen sokat tudtam meg- Ki tud a babáról?- milyen változatos témáink vannak.

- Csak te- őszinte voltam. Kiminek a hétvége után akartam elmondani- Nem gondolod, hogy keresnek már?

- Nem- mondta és kiment a konyhába.

Amikor még együtt jártunk sokkal bőbeszédűbb volt. Mi történhetett vele?

A konyhából visszatérve két gyümölcslevet hozott a kezében. Az egyiket odaadta nekem. Belekortyoltam, mert már úgy is kiszáradt a szám.

- Kinek szurkolsz majd a futamon?- kérdezte végül egy kis gondolkodás után. Ez még is milyen kérdés?

- Valószínűleg Sebinek- mintha kicsit megmerevedett volna-, Miből gondolod, hogy nem keresnek?- hátha, így bővebb magyarázatot ad.

- Onnan, hogy az unokahúgod ruháit letettem az iroda elé és Kiminek küldtem a telefonodról egy sms-t, hogy elmentél vásárolni, majd este tízre érsz haza.

- É most mennyi az idő?- jött a következő kérdés.

- Most én jövök- itta ki a poharát.

- Nem érdekel, hogy te jössz!- rivalltam rá- Mennyi az idő?

- Fél óra múlva tíz- adta meg magát.

- És akkor elengedsz?

- Igen- bólogatott kelletlen- Akkor muszáj lesz.

- Mivel ütöttél le vagy ki, vagy mit tom én?!- kérdeztem meg. Ő úgy sem tudna már értelmeset kérdezni.

- Nem ütöttelek le- mondta.

- Akkor mi történt?- néztem rá kíváncsian.

- Épp indultam, hogy leüsselek téged. De megkönnyítetted a dolgom, mert szinte a karomba ájultál.

- És te ezt kihasználva elraboltál- fejeztem be.

- Igen- bólogatott és nézte a falat.

- Hol vannak a ruháim?- kérdeztem meg.

- Az ágy alatt- mondta.

Én bementem a szobába és kihalásztam az ágy alól a ruháim. Elég sok ideig öltözködtem, így reménykedtem, hogy már nincs sok a fogva tartási időmből. Kiléptem az ajtón és láttam, hoyg Fer még mindig ott ül.

- Már csak öt perc- mondta és lehajtotta a fejét.

- Miért öltöztettél át?- kérdeztem meg.

- Mert biztos voltam benne, hogy Kiminek felvettél ilyen fehérneműt. Nekem soha-nézett rám majd az órájára- 10 óra. Viszlát!- nézte újra a falat.

- Nyitva van?- kérdeztem meg.

- Igen! Végig nyitva volt- állt fel.

Én elindultam az ajtó felé míg ő a háló felé. Az ajtóból még visszafordultam.

- Kiminek sem hordok ilyen fehérneműt- és kiléptem a szobából.

Fejvesztve rohantam a Kimivel közös szobánkba. Amikor odaértem kivágtam az ajtót. Szerelmem a tévét nézte, de amikor meglátta, hogy megjöttem felállt. Én meg a nyakába vetettem magam és sírtam.

- Héh, hé… Mi történt? Hisz csak vásárolni voltál- nyugtatgatott- Nem vettél semmit?- nézett körbe a szobában.

- Kimi nem vásárolni voltam- sírtam tovább- Fernando akaratom ellenére tartott fogva.