(Alice)

Sikerült meggyőznöm Lisa-t, hogy ezen a versenyen még ne ő legyen a navigátorom. Lisa már nem is annyira rajong azért, hogy a navigátorom legyen. Még jó, hogy csak nyolc versenyre van szerződése. Utána biztos, hogy kereshetek valaki mást. Honnan tudom, hogy nem rajong?

Amikor elhatároztam, hogy megismerkedem Kimi Räikkönennel elég rossz passzban voltam. Így úgy döntöttem, hogy Lisa csak Mexikóba jöjjön velem. Elég gyorsan rávágta, hogy igen.

A versenyre tartó utat végig szitkozódtam. Természetesen nem hangosan. Semmi kedvem összehaverkodni azzal a beképzelt idiótával. De mégis meg kell tennem. A rally-s pletykákból hallottam, hogy ő Fernando Alonso egyik legjobb barátja. Vagyis Abi babájának az apja. Ergo csak ő tud nekem segíteni. A francba.

Amíg kiértem a pályára, azon gondolkodtam, hogy hogyan fussak vele össze. Szólítsam le? Ááá nem az milyen égő!? Akkor mi legyen?

A pályán sétálva is e gondolkodtam, amikor valaki nekem jött. Én meg szépen fenékre estem. Felnéztem és szerencsémre vagy éppen pechemre Kimi állt előttem.

- Bocsánat- nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon.

- Semmi-ügyi vagyok, mert még nem vagyok vele bunkó.

- Réged még nem láttalak itt! Pályabíró vagy…- nézett végig rajtam feltűnően. Jaj de képen törölném. Nem vagyok zászlótartó kis nőcike!

- Nem egyik sem vagyok- kérek szépen sok sok piros pontot, mert még nem voltam vele bunkó.

- Még be sem mutatkoztunk egymásnak- vetette fel.

- Nem valóban- tegyünk, úgy mintha nem ismernénk- Alice McKinon- fogtam vele keze.

- Kimi Räikkönen. Rallyversenyző- mosolygott angyalian.

- Jó! Én is- mosolyogtam én is ugyan olyan angyalian. Neki viszont leesett az álla.

- Értem- szedte össze magát- Gondolom akkor te is terepszemlét tartasz.

- Igen- ehhez nincs mit hozzá fűznöm.

- Akkor tarthatnánk együtt is- oké akkor ez alatt a séta alatt megbeszélhetjük az ügyemet.

- Rendben- válaszoltam.

Eleinte csak csendben mentünk egymás mellett. Viszont utána beindultunk mind a kettőnk beszélőkéje. Ő mesélt a családjáról. Hogy mennyire szereti a keresztfiait, és hogy mennyire jóban van a testvérével. Mikor kezdte el a gokartozást, hogy a világ legjobb finn ételeit az anyukája süti. 

Cserébe én is sok mindent meséltem neki. A családomról, hogy milyen volt a gyerekkorom és hogy egyke vagyok. Még arról is meséltem neki, hogy milyen véleményen voltamról, amin ő csak nevetett és azt mondta, hogy előfordul, hogy az emberek félre ismerik. Nagyon jó volt vele beszélgetni. Észre sem vettem, hogy addig beszélgettünk, amíg el nem értük a parkolót.

- Jót beszélgettünk- kezdte Kimi.

- Igen- te jó ég!- most valószínűleg elpirultam.

- Szép vagy így picit pirosan- bókolt, mire én még jobban elvörösödtem.

- Köszönöm- nem mertem ránézni így csak a kocsi ablaküvegén láttam, hogy engem néz.

- Figyelj! Most, hogy megváltozott rólam a véleményed nem akarsz… nem akarsz eljönni velem vacsorázni?

- De szívesen- mosolyogtam rá őszintén. Így legalább rátudok térni az Abi ügyre is- Hova megyünk?

- Meglepetés- mosolygott és ment a kocsijához.

- Legalább annyit mondj, hogy milyen ruhát vegyek fel?

- Szépet és csinost- mosolygott még vissza rám, majd beszállt a kocsijába.

Gyorsan odafutottam és bekopogtam az üvegen.

- Mikor jössz értem?- döntöttem el a fejem.

- Nyolcra jó?- de aranyos a mosolya!

- Jó- mondtam.

Miután Kimi elhajtott én is beszálltam a kocsimba és a szállodába mentem. Még volt négy órám, hogy elkészüljek. Nagyon fáradt voltam ezért lefeküdtem aludni.

A telefonom hat órakor csörgött és nagy nehezen fel is keltem. Beálltam a zuhany alá. Ott hamar végeztem és egy szál törülközőben kipakoltam a bőröndöm. Minden útra viszek magammal egy koktél ruhát így most is volt nálam egy így azt vettem fel. Gyorsan kisminkeltem magam és a két óra hamar el is telt.

Kopogtak az ajtón mire én gyorsan kinyitottam. Kimi nagyon jól nézett ki. Egy kék ing és egy farmer volt rajta. A kezében virágcsokrot tartott, amit felén nyújtott.

- Virágot a virágnak- mosolygott.

- Köszönöm- vettem el tőle az ajándékot.

gyorsan beraktam egy vázába és már indultunk is az étterembe. Az úton csak a rádiót hallgattuk és hála istennek nem volt feszült a csend. Hanem nagyon is kellemes volt.

Az étteremhez odaérve Kimi leparkolt és gyorsan kinyitotta előttem az ajtót. Az étterembe beérve oda ment egy pingvinhez és bemondta a nevét. Az a pingvin meg odavezetett minket egy kétszemélyes asztalhoz.

Leültünk megnéztük az étlapot és mind a ketten egy-egy svéd specialitást rendeltünk. Elkezdtünk beszélgetni és szerencsémre a barátok kerültek szóba.

- Tudod az egyik barátnőm rendezvényszervező- kezdtem.

- Igen?- ivott egy kortyot az ásványvizéből, mert haza fele is ő fog vezetni.

- Igen. Angliában ő rendezte a Ferrarinak valamilyen PR-os izét- rögtön leesett neki a helyzet.

- Akkor, jó hogy véletlenül összefutottunk.

Annyira elszégyelltem magam, hogy elmondtam neki, mindent, amit az összefutásunkról tudnia kellet, de gyorsan hozzá tettem, hogy az óta nagyon megkedveltem és úgy vettem észre ennek szívből örül.

- És, hogy hívják azt a barátnődet?- tértünk vissza rá.

- Abigail Royce.

- Szép név.

- Figyelj! Elmondtam már, hogy miért akartam veled összefutni.

- Igen.

- Akkor segítesz őket összehozni?

- Segítek!

- De erről neki semmit sem szabad észrevenniük Rendben?

- Rendben- válaszolta és ezek után sokkal könnyedebb témákról beszélgettünk.