Beljebb haladtunk a lakásban. Mark épp krumplit sütött. Felénk pillantott és intett egyet. Sebi épp a szekrény tetejéről próbált valamit levenni. Jaime tartotta a létrát. Amint meglátott minket megindult felénk. Nagy puffanást hallottunk, és minden fehér lett. Sebi eldőlt, és rántotta magával a lisztet. A fején volt a lisztes zacskó. Kimi mérgesen méregette Sebi babát. Nevettünk egyet, majd lesöprögettük magunkról a lisztet és kimentünk a nappaliba.

- Mizus veletek? – kérdezte Jaime kedvesen.

- Megvagyunk. Köszi. És ti Icuval?

- Mi is jól megvagyunk. Hozzám költözött.

- Ennek örülünk.

- Hogy van a baba? – kérdezte Icu.

- Van már kép róla? – Jaime.

- Jól van. – tettem a pocimra a kezem. Nando is követte példám. - Még nincs. El kéne menni tényleg vizsgálatra. Buli után felhívom a dokit. – mosolyogtam Nando-ra.

- De jó lesz. Én is megyek a vizsgálatra.

Sebi bosszankodva jött ki a konyhából. A nóziján még ott volt egy kis lisztfolt.

- Lökött spanyol bikuci!

- Jaj, Sebi. Ne szívd mellre.

- Ne szívjam mellre? Nézd ezt a formás popsit! – fordult meg és mutatta hátsó fertályát. – Fáj! Beütöttem szegényt.

- De sajnállak. Puszit ne adjak rá? – gúnyolódott bikuci.

- Kösz, ne. És most Kimi rám mérges! Vennem kell neki majd lisztet!

- Azt ne mondd, hogy összeroppansz anyagilag egy kis liszttől. – nevettünk rajta.

- Miért is jöttem el? Nem is szeretlek titeket! – ült le duzzogva a kanapéra.

- Ebéd! – hallottuk az ebédlőből.

- Nyami! – dörzsöltem kezeim, majd mindenki megindult. Sebi még ült a kanapén magányosan, majd ő is csatlakozott. Már a másodikat ettük, mikor megkérdeztem, ami foglalkoztatott.

- Te Kimi. Finom ez a husi. Mi ez? Csirke? Disznó?

- Nem. Rénszarvas. – válaszolta nyugodtan a finn. Megállt a kezemben a villa. Néztem a husit, és elkezdtem kis idő után sírni.

- Na, na na… Mi a baj? – kérdezte Icu, Noncsi és Liza.

- Megesszük a mikulás rénszarvasait. – szipogtam.

- Ez finn szokás! Szeretjük a rénszarvas husit! Látnád, ahogy lepuffantjuk őket, majd…

- Ááá! Barbár finnek! És ha most Rob fogna egy puskát, lepuffantana téged, és megenne, akkor mi lenne?

- Én félnék! – húzódott arrább Mark Robtól. – Még a végén kiderül, hogy kannibál!

- Ne félj Mark! Több itt a baj a mi kis lengyelünknél, mint a kannibalizmus. – nevetett Jaime.

- Megeszlek! – és Rob beleharapott Jaime kezébe. Jaime a másik kezével az ijedtségtől homlokon csapta. Rajtam kívül mindenki nevetett.

- De… a Mikulás mivel hozza majd a mi picinknek, ha ez megeszi!? – mutattam Kimire.

- Majd kicseréli lovakra! – mondta Mark.

- Ugyan de maradiak vagytok! A mikulás már rakétákkal felszerelt szánnal járja a világot! Így jut el az összes gyerekhez. – világosított mindenkit fel Sebi.

- Szegény Rudolf. És Üstökös.

- Majd elmennek nyugdíjba, és békésen élnek. – mosolygott Noncsi.

- Akkor megnyugodtam. – sóhajtottam fel.

- Ez van. Majd megvesszük, és megesszük őket. – dörzsölte Kimi a kezét.

- NEEEE!!! KIMI!! – kiáltotta mindenki.

- Most mi van? Nincs humorérzéketek.