Láttam Kimin, hogy somolyog magában. Engem is kerülgetett a nevetés, ezért gyorsan elfordultam és feltettem egy kancsó teát és pár adag kávét főzni. Betti pedig szerette volna kicsit szívatni a voltnak hitt párját, ezért elkezdett dicsekedni.

-          Képzeld, Noncsi! – kezdett bele lelkesen. – A legutóbbi akciója nagyon romantikus volt! Az a kiskutya egyszerűen zabálnivaló! Ráadásul egy nagyobb dobozba volt belecsomagolva – persze a dobozra volt egy lyuk kivágva levegőnek – így először csak be akartam rugdalni az ajtón.

-          Remélem nem rúgtál bele szegénybe! – pördültem meg a tengelyem körül.

-          Egy picit azért meglódítottam, de aztán hallottam, hogy valami „lötyög” benne. Gondoltam talán törékeny a cucc, így mégsem kellene ilyen kegyetlenül bánni vele, szóval felemeltem és bevittem. A nappaliban elkezdtem kibontogatni és amikor az első réteget kibontottam, egy újabb dobozt találtam benne! Rajta egy kis szerelmes idézetes kártyával.

-          És az írás rajta? Hasonlított valakiére az ismerőseink közül? – kérdezte Nando tettetve a meglepetést. Kiváló színész lenne.

-          Nem. – rázta meg a buksiját Betti. – Gépelve volt. Utána a következő dobozt is kinyitottam, azon egy szál narancssárga rózsa volt! Olyan finom volt az illata! Jobb, mint az összes többi virágnak! – lelkendezett újra a barátnőm. – Miután vázába tettem a virágot, fülelni kezdtem, mert kaparászást hallottam. Visszamentem a dobozhoz és kinyitottam. A VILÁG LEGÉDESEBB KOKKER-SPÁNIELE VOLT BENNE! Imádnivaló!!!

-          És mi lett a neve? – kérdezte közömbösen Kimi. Azért a szája széle meg-megrándult. Betti úgy tett, mint aki meg sem hallotta.

-          Beneee! – forgattam a szemeim.

-          Tessék?

-          Kérdeztek valamit! – szóltam rá, mert kezdett átmenni HP-be.

-          Zsömi. – felelte mufurcan. Majd újra csillogó szemekkel folytatta. – Ennél romantikusabb dolog még nem történt velem! – áradozott, miközben vetett néhány kihívó pillantást Kimire. A finn vette a lapot.

-          Ezzel arra célzol, hogy még velem sem? – érdeklődött bűbájosan.

-          Igen. Talán meglepődtél? – kérdezte Bene kissé gúnyosan.

-          Ó, nem! – válaszolt neki nyugodtan Kimster. – De tudod, én is meg tudok változni, ha akarok.

-          Peeeersze!!! – gúnyolódott most már nyíltan a Mély Torok. – Hiszem ha látom. Te annak a férfinak a nyomába sem érsz!

-          Honnan tudod, hogy férfi habarodott beléd? – kérdeztem röhögve, mire a srácok is elnevették magukat. – Manapság már 50-50% van a ….

-          Ki ne mondd! – fojtotta belém a szót Betti, majd csatlakozott hozzám és segített reggelit + ebédet csinálni.

A nap további része gyorsan eltelt. Túl gyorsan. Hamar eljött a búcsúzás ideje. Nehéz szívvel engedtem el Nandot, szerettem volna vele menni, de most még nem lehetett. Áprilisban már vele tudok menni a versenyekre, de most még jobb, ha a lányokkal vagyok.

-          Aztán ügyes legyél Bajnok! – adtam még egy utolsó búcsúcsókot Nandonak.

-          Igyekszem! – mosolyodott el közben és magához ölelt. Amíg mi egymás szájában jártunk Betti Kimit figyelte, aki éppen a gyerekekkel foglalatoskodott.

Bencus és Bali a lábain csüngtek, míg ő a karjaiban a lányokat ringatta. Aranyos volt a kiskölykökkel együtt. Bene érdeklődve figyelte a jelenetet, a szemében egy kis zavarodottságot láttam. Önkéntelen mozdulattal a hasára tette a kezét, miközben Kimstert figyelte. Majd halkan ennyit mondott neki.

-          Azért igyekezz, hogy ne az utolsó legyél! – ezzel fogta magát, odavetett egy sziát és egy puszit Fernek, majd bevonult a nappaliba. Mi hárman, mint az összeesküvők általában, cinkosan összemosolyogtunk. Kimit hetek óta először láttam szívből mosolyogni.

-          Látod, Haver? – ütötte hátba a barátját Fer. – Még nincs minden veszve! Ne add fel!

-          Nem is fogom! – felelte magabiztosan Kimi, majd visszaadta a lányokat nekem. Búcsúzóul megsimogatta a buksijukat, míg a törpékkel lepacsizott és puszit is kaptak. – Te pedig vigyázz magatokra! – fenyegetett meg tréfásan.

-          Ha nem lennének nálam a lányok, most szalutálnék. – feleltem neki szarkasztikusan, mire megölelt és a kocsi felé rángatta a férjemet.