-          Szerintem nem tudom.

-          Ugyan már Hanna. Eddig talán úgy bántam veled, mint egy egyéjszakás nőcskével? – csattant fel a jelenlétemben most először.

-          Nem. – feleltem neki. Majd elvigyorodtam. – De nem is tudom, hogy hogyan bánsz velük. – erre már csak a szemeit forgatta és engem felkapva, beledobott a medencébe.

-          Hát ez meg mire volt jó? – kiabáltam vele prüszkölve a víztől.

-          Arra, hogy megtanuld, ki az úr a háznál. – nyújtotta rám a nyelvét a szőkeség. Nem tehettem mást. Mivel Kimi mindezt a medence szélén guggolva mondta, berántottam a vízbe. Én pedig onnan kipattantam és elindultam a szobámba, átöltözni.

A következő napokban nem sok mindent csináltunk. Ettünk, ittunk, buliztunk. Ugyanis a finnek versenyzője rendezett egy igencsak ütős házibulit, karaokeval, ivással, asztalon táncolással és egy kis verekedéssel.

Csak lestem, hogy Kimi mennyit tud inni és mennyire lerészegedik. Mondjuk szerencsére nem volt az agresszív részeg, akiktől az embert még a hideg is kirázza. Inkább az a poénkodós, mindenkivel jópofizós típus. Igaz, egy idő után tőlük is a falra lehet mászni.

Főleg akkor, ha az illető mindenkit túl akar kiabálni a társaságban, a nadrágja kissé megoldva a térdénél jár és négykézláb egy szál boxeres fenékkel, kúszik végig a nappalin. Közben pedig minden arra járó nőnek engedi, hogy megsimogassa féltettebbik felét. Gyanítom erre holnap reggel nem fog emlékezni.

Viszont ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem az irányítást. A vendégeket szépen lassan kezdtem leépíteni és hazaküldeni, mielőtt szétvernék a házat, és orgiává fajulna ez az egész.

Ez nem ment zökkenőmentesen, mivel a terelgetés közben egy hatalmasat zakózva nekiestem a dohányzóasztal sarkának és majdnem kivertem a szememet. Kurvára fájt és szép kis monoklim lett. Csodás.

Ha ez még nem lett volna elég, miután kiürült a ház, a Szőkét is nekem kellett felvonszolni a szobájába, persze úgy, hogy ne essünk le se a lépcsőn, se az ajtóban ne akadjunk fent és még csak rám se másszon. Részeg pasival szexelni nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé.

Miután a hadművelettel, amit magamban csak Szőke Ciklonnak neveztem, végeztem, fáradtan átöltöztem az alvó pólómba és lefeküdtem.

Alig tettem le a buksim, máris rátenyerelt valaki a csengőre. Mégis meglepődve állapítottam meg, amikor kinyitottam a szememet, hogy már süt a nap. Kómásan lebotorkáltam a lépcsőn és az ajtóhoz baktattam. Kinyitottam. A földig zuhant az állam.

-          Fernando? – pislogtam kettőt-hármat, mert úgy éreztem, delirálok. – Te vagy az? Mit keresel itt? – húztam le a pólómat illedelmes „magasságba”.

-          Igen! – válaszolta dühösen, amit nem értettem. A mérge ellenére gyengéden simította meg az arcomat és a szememet. Felszisszentem.

-          AÚ!

-          Hol van Kimi? – ordított. – MEGÜTÖTT?

-          Nem, dehogy! – próbáltam lecsillapítani és megfogtam a kezét.

-          NE HAZUDJ! Én az életben nem ütnélek meg és nem is akarnám, hogy hazudj! – kiabált még mindig, majd a lefelé slattyogó, kissé még kómás, kissé másnapos finnre rontott. Tisztára elszállt az agya.

De mind a kettőnek. Kimi egy másodperc alatt felélénkült és egy jobb horoggal várta a spanyol bikát. Kialakult egy kisebb fajta verekedés, amit csak nagy nehezen tudtam leállítani. Mindkét srácon voltak sérülések: felszakadt szemöldökök, monoklik, és bedagadt száj jellemezte a látványukat.

-          Ti teljesen meg vagytok őrülve? – dühöngtem, mikor végre abbahagyták a bunyót. Kimi a kanapé egyik végében ült kiterülve, míg Fernando a fotelben. Egészen mérgesen méregették mindig egymást, de nekem nem válaszoltak. Egyszer csak Kimi pillantása rám vetődött. Felpattant.

-          Én vagyok megőrülve? Itt enyelegsz a saját házamban ezzel a senkivel? – kiabált most már ő.

-          Igen, drága, te vagy megőrülve. Ez itt rajtam az alvó pólóm, ha nem tűnt volna fel és csak ajtót nyitottam benne. Ellenben téged a tegnap esti bulin minden nőnemű lény megkaphatott volna. – kiabáltam vissza. – Így bízzak benned? Egy bulin lerészegedsz és onnantól kezdve szabad a vásár? – ordítottam és felrohantam a szobámba felöltözni és összepakolni a cuccaimat. Egy percig sem maradok tovább ebben az őrültek házában.

Amikor a bőröndömmel együtt megjelentem a nappaliban, a finn odarohant hozzám és megragadta a karomat. Fernando is felpattant, de egyenlőre nem avatkozott közbe. Hümm. Ő tehát fejlődőképes férfiegyed.

-          Elmondanád, hogy hova készülsz? – érdeklődött nem éppen bájos hangnemben a finn.

-          El innen. – válaszoltam, majd próbáltam kiszabadulni. Nem sikerült. – Elengednéd a karomat?

-          Nem. Nem mész innen sehova. – rázott meg és szorította tovább a karomat. Ekkor Fer is odajött hozzánk.

-          Kimi. Engedd el. – mondta hűvös nyugalommal. A Szőke mintha ekkor tért volna észhez. Talán felébredt a kábulatból. Elengedett, majd a karjait leengedte maga mellé. Nando kézen fogott, megragadta a bőröndömet és kimasíroztunk a házból.