�jf�l ut�n kicsivel felriadtam. �jra rosszat �lmodtam. Vel�k….

-          Han… - �lt fel Fernando is. – Megint vel�k �lmodt�l? – k�rdezte.

-          Igen. – suttogtam.

-          Hozok egy poh�r vizet! – pattant volna fel, de ut�na kaptam.

-          Ne hagyj most itt. – b�jtam bele a v�llg�dr�be. Nando vissza�lt �s �t�lelt. Simogatni kezdte a h�tamat, mint egy kisbab�nak �s k�zben nyugtatgatott.

-          Olyan h�lye voltam. – dobbantott egyet a l�b�val. – Hogy hagyhattam a sr�cokat rajtad viccel�dni?! �s m�g le is t�madtalak. Pedig te m�g nem heverted ki a dolgot, � nem. – eg�sz fesz�lt lett a l�nye. Egyre szorosabban �lelt, de j�l esett. – Ne f�lj, itt vagyok dr�ga. – suttogta a f�lembe. Lassan megnyugodtam �s lecsillapodtam. – L�tom jobban vagy kicsit. Most m�r hozhatok neked egy poh�r vizet?

-          Nem. Ne v�z legyen. – k�rd�n n�zett r�m. – Valami sz�nsavas �d�t�. – mosolyogtam r� kiss� m�g er�tlen�l.

-          Ok�s. Sietek. – t�nyleg hipergyors volt, mert kb. 1 perc m�lva m�r vissza is t�rt hozz�m.

-          K�sz�n�m.

-          Nincs mit. – felelte, mik�zben �jra odavont a mellkas�ra �s �t�lelt. Amikor kiittam a poharam tartalm�t, letette az asztalra, majd visszab�jtunk az �gyba. – Pr�b�lj meg visszaaludni. �n itt �rz�m az �lmodat. – lehelte a homlokomra, majd egy puszit nyomott r�.

D�lel�tt 11 k�r�l nyitottam ki a szememet. Odafordultam Fernihez �s l�ttam, hogy milyen kifacsart p�zban alszik.  Hirtelen �tlett�l vez�relve adtam egy puszit az orra hegy�re. Fel�bredt r�.

-          Na, �gy el tudn�m k�pzelni minden reggelem. – mosolygott r�m m�g f�radtan. – J� Reggelt Han.

-          Neked is Nanditho… - ny�jtottam r� a nyelvem.

-          Nana! �gy nem sz�l�thatsz! – paprik�z�dott fel. – Ezt a becenevet nem szeretem!

-          Most m�r legal�bb ezt is tudom. – vigyorogtam. – Alkalomadt�n lesz mivel felideges�tenem.

-          Milyen kis gonosz vagy ma reggel! – kapott fel�m �s az �gyhoz sz�gezett. Persze csak gyeng�den. – De ezt most visszakapott. – mondta, majd elkezdett csikizni. Az �sszes gyenge pontomat megtal�lta, hihetetlen �rz�ke volt ezek felfedez�s�hez.

-          Kegyelem! – k�rtem, mik�zben a k�nnyeimet t�r�lgettem az arcomr�l.

-          Nincs kegyelem! – nevetett r�m, majd r��lt a combomra �s tov�bb csikizte a hasamat �s a h�tamat is, a p�l�m al� ny�lva. – Te gonoszkodt�l, most �n j�v�k!

-          H�t tudtam �n, hogy allergi�s vagy a Nandithora… Nanditho? – h�ztam tov�bb az agy�t. Ami megint „elborult”. – �����, ne m�r! Nando, l�gyszi - l�gyszi, hagyd abba!

-          Na mi a Var�zssz�? – k�rdezte r�h�gve. Azt hiszem nem olyan v�laszt fog kapni, amire sz�m�tott.

-          Szeretlek. – v�laszoltam neki komolyan �s leh�zva �t magam mell�, megcs�koltam.