Éjfél után kicsivel felriadtam. Újra rosszat álmodtam. Velük….

-          Han… - ült fel Fernando is. – Megint velük álmodtál? – kérdezte.

-          Igen. – suttogtam.

-          Hozok egy pohár vizet! – pattant volna fel, de utána kaptam.

-          Ne hagyj most itt. – bújtam bele a vállgödrébe. Nando visszaült és átölelt. Simogatni kezdte a hátamat, mint egy kisbabának és közben nyugtatgatott.

-          Olyan hülye voltam. – dobbantott egyet a lábával. – Hogy hagyhattam a srácokat rajtad viccelődni?! És még le is támadtalak. Pedig te még nem heverted ki a dolgot, ó nem. – egész feszült lett a lénye. Egyre szorosabban ölelt, de jól esett. – Ne félj, itt vagyok drága. – suttogta a fülembe. Lassan megnyugodtam és lecsillapodtam. – Látom jobban vagy kicsit. Most már hozhatok neked egy pohár vizet?

-          Nem. Ne víz legyen. – kérdőn nézett rám. – Valami szénsavas üdítő. – mosolyogtam rá kissé még erőtlenül.

-          Okés. Sietek. – tényleg hipergyors volt, mert kb. 1 perc múlva már vissza is tért hozzám.

-          Köszönöm.

-          Nincs mit. – felelte, miközben újra odavont a mellkasára és átölelt. Amikor kiittam a poharam tartalmát, letette az asztalra, majd visszabújtunk az ágyba. – Próbálj meg visszaaludni. Én itt őrzöm az álmodat. – lehelte a homlokomra, majd egy puszit nyomott rá.

Délelőtt 11 körül nyitottam ki a szememet. Odafordultam Fernihez és láttam, hogy milyen kifacsart pózban alszik.  Hirtelen ötlettől vezérelve adtam egy puszit az orra hegyére. Felébredt rá.

-          Na, így el tudnám képzelni minden reggelem. – mosolygott rám még fáradtan. – Jó Reggelt Han.

-          Neked is Nanditho… - nyújtottam rá a nyelvem.

-          Nana! Így nem szólíthatsz! – paprikázódott fel. – Ezt a becenevet nem szeretem!

-          Most már legalább ezt is tudom. – vigyorogtam. – Alkalomadtán lesz mivel felidegesítenem.

-          Milyen kis gonosz vagy ma reggel! – kapott felém és az ágyhoz szögezett. Persze csak gyengéden. – De ezt most visszakapott. – mondta, majd elkezdett csikizni. Az összes gyenge pontomat megtalálta, hihetetlen érzéke volt ezek felfedezéséhez.

-          Kegyelem! – kértem, miközben a könnyeimet törölgettem az arcomról.

-          Nincs kegyelem! – nevetett rám, majd ráült a combomra és tovább csikizte a hasamat és a hátamat is, a pólóm alá nyúlva. – Te gonoszkodtál, most én jövök!

-          Hát tudtam én, hogy allergiás vagy a Nandithora… Nanditho? – húztam tovább az agyát. Ami megint „elborult”. – ÁÁÁÁÁ, ne már! Nando, légyszi - légyszi, hagyd abba!

-          Na mi a Varázsszó? – kérdezte röhögve. Azt hiszem nem olyan választ fog kapni, amire számított.

-          Szeretlek. – válaszoltam neki komolyan és lehúzva őt magam mellé, megcsókoltam.