Kedd este �rkezt�nk meg Monz�ba. Ezel�tt �n m�g nem j�rtam Olaszorsz�gban. Igaz, Ausztri�t kiv�ve m�shol sem. �gy minden egyes verseny vagy m�s kit�r� erre-arra, az �jdons�g erej�vel hatott r�m.

Csak �gy sz�vtam magamba az �lm�nyeket, Nando pedig nevetett rajtam �s pr�b�lt kalauzolni ebben az �j vil�gban. Megmutatta a sz�m�ra is legink�bb �rdekes �s sz�rakoztat� dolgokat, legyen az egy vend�gl�, egy t�ncos hely, vagy egy egyszer� park, h�res �p�let, m�zeum vagy b�rmi m�s.

N�ha olyan �telekkel tal�ltam szembe magam, amir�l azt sem tudom-tudtam, hogy eszik-e, vagy issz�k. Sz�val �rdekes k�s�rleteket folytattam minden szempontb�l, de nagyon �lveztem az eg�szet. Azt hiszem mindig is ilyen p�rg�sebb �letre v�gytam �s most megkaptam.

Szerd�n Fernandonak nem volt semmi dolga �s nekem sem h�l’ Istennek, �gy elvitt a helyi �llatkertbe. Persze �n nem tudtam, hogy hova indulunk.

-          Naaa, �ruld el l�gyszi! – n�ztem r� boci szemekkel.

-          Nem-nem! Meglepet�s! – nevetett r�m. – Olyan vagy, mint egy t�relmetlen kisgyerek.

-          ���, Nandithooooo!!! – ny�jtottam r� a nevem, mire � f�lrekapta a korm�nyt �s az �t sz�l�re korm�nyozta a kocsit. Hopp�!

-          H�nyszor k�rtem m�r, hogy ne h�vj �gy?! – n�zett r�m roppant m�rgesen. – Mi lenne, ha �n t�ged Hann�csk�nak h�vn�lak?

-          Belehaln�k! – feleltem, majd elj�tszottam a hatty� hal�l�t �s az �l�be „�jultam”.

-          Pocs�k sz�n�szn� vagy. – kuncogott felettem, majd adott egy „�letment�” cs�kot.

-          Jujj! Ez nagyon Csipker�zsik�s volt! – nevettem a helyzeten.

-          A l�nyok �ltal�ban szeretik a Csipker�zsik�t! – osztotta meg velem az inform�ci�t. Mintha �n nem tudn�m.

-          Nah�t, t�nyleg? – nyitottam t�gra a szemem a m�melt csod�lkoz�st�l.

-          Megint szemtelenedsz? – vigyorgott r�m.

-          Megint? Dehogy.. Csak folytatom.

Ilyen �s ehhez hasonl� k�zj�t�kokkal tark�tva �rkezt�nk meg a monzai �llatkertbe.

-          Jujj! M�r megint rokonokat l�togatunk? – k�rdeztem vigyorogva, amikor leesett, hogy hova hozott.

-          De h�lye vagy! – nevetett � is. Majd kiss� elkomorult. – Persze mehet�nk m�shova is, ha a sok �llatkertbe j�r�st unalmasnak tal�lod! – hozz�b�jtam.

-          Ugyan m�r! – �leltem �t, miut�n bejutottunk az �llatkertbe. – Im�dom az �llatokat! �s im�dok �llatkertbe j�rni, mert itt mindig j� tippeket kapok ahhoz, hogy hogyan is kell veled b�nni! – gonoszkodtam vele ily m�don, majd elfutottam kit�rni k�sz�l� haragja el�l. Fer pedig ut�nam futott.

�t k�zben felkapott egy �rus standr�l egy palack �sv�nyvizet, j�l felr�zta �s fel�m ir�ny�totta. Mit ne mondjak, telibe tal�lt. �s kir�h�g�tt. Lekonyul� sz�jjal n�ztem v�gig a sz�t�zott ruh�mon, mik�zben � m�g mindig nevetve k�zeledett fel�m.

-          Csak nem p�rul j�rt�l egyetlenem? – kuncogott.

-          De igen. Kellett nekem egy �r�lt hisp�nnal kezdenem! – f�jtattam, majd ekkor j�tt az igazi jeges zuhany. Az �veg marad�k tartalm�t is a nyakamba bor�totta. Fanyalogva n�ztem fel r�. – Van m�g vized vagy m�r kilocsolkodtad magad m�ra?

-          H�t a palackb�l elfogyott, de abba a kis t�ba m�g beledobhatlak…. – kapott fel nevetve �s egy t� f�l�tt �t�vel� fah�dra sietett velem.

-          Ugye nem akarsz ide bedobni? – n�ztem r� kicsit f�lve.

-          Az att�l f�gg! – emelt �t a korl�ton. Len�ztem �s egyb�l elkapott a rosszull�t. Remegni kezdtem �s a v�ll�ba f�rtam a fejemet. Szerencs�re �szrevette, hogy valami gond van, �gy beh�zott �s letett a szil�rd talajra. Menten �sszecsuklottam. – Han, mi rosszat csin�ltam m�r megint? Mi a baj?

-          T�riszonyom van. – suttogtam, mire a fej�re csapott. – Hozn�l egy kis vizet?

-          Persze. Ne mozdulj innen, m�ris j�v�k! – elsietett az el�bbi standhoz �d�t��rt, majd indult vissza hozz�m. M�r majdnem ide�rt, amikor egy p�r meg�ll�totta. A sr�c ismer�s volt valahonnan. Kis gondolkod�s ut�n beugrott a neve: Nelson Piquet Jr.