Miután a megnyert édességekből pukkadásig jóllaktam, úgy döntöttem ideje lefeküdni. Elköszöntem a hímektől, majd felfelé vettem az irányt. Annyi sütit ettem és fagyit – bár annak a felét Sebi kanalazta ki nagy lelkesedéssel – hogy elhatároztam, már most elkezdem lemozogni és lépcsőn megyek fel a negyedik emelettől a nyolcadikig.

Így beszálltam a liftbe, majd a negyediken kiszálltam. Megveregettem a fáslis térdemet.

-          Csak most ne hagyj cserben! – kértem tőle vigyorogva. Ha valaki meglátott volna, tuti, hogy hülyének nézne.

Mire felértem a nyolcadikra, már enyhén sajgott a térdem és húzódtak benne az inak. Kinyitottam a lépcsőház ajtaját, majd halkan kiléptem a folyosóra. Megláttam Kimit, a szobám ajtaja előtt sertepertélni.

Épp a küszöbömre tett le egy csokor virágot és egy nagy adag csokit. Úgy látszik, mindenkitől ezt kapok, de hát… Ez a legeslegjobb ajándék, amit el tudnék képzelni.

Ettől függetlenül, maradtam ott az ajtóban és nem mentem oda hozzá. Letette a csokit és rá a virágot. Egy szálat kihúzott belőle és megpuszilta. Utána visszatette és lassan visszasétált a szobájába.

Kifújtam a visszatartott levegőt. Nem is vettem észre, hogy pár perce már lélegzetet sem veszek. Odabandukoltam én is a magam kis hajlékához és felvettem az ajándékokat. Eltöprengtem, hogy mit tegyek velük.

Végül döntésre jutottam.

Fogtam az egész kupacot és elvittem Kimi küszöbéhez, majd éppen be akartam menni az ajtómon, mikor egy hirtelen sugallat hatására a csokorhoz battyogtam. Kivettem azt az egy szál rózsát, amit megpuszilt, a többit visszatettem a küszöbére. Csak azt az egy szálat tartottam meg.

Aludni tértem.

Másnap reggel korán keltem, annak ellenére, hogy csak 11-re kell a pályán lennünk. Felhúztam az órát reggel 7-re és levonultam a szálloda medencéjéhez, úszni szerettem volna egy nagyot.

Bementem a női öltözőbe és választottam egy szekrényt magamnak. Mondjuk nem volt nehéz, mert az összes üres volt. Bepakoltam az egyikbe a cuccaim, úgy mint törcsi, ruha és tusfürdő meg testápoló, parfüm, kistáska. Úgy terveztem, hogy innen megyek reggelizni és a pályára is.

Amikor már átvedlettem, kisétáltam a medencéhez, de ott már láttam egy szőke fejet a vízben gyorsúszni.

Halkan sóhajtottam egyet, majd belevetettem magam a vízbe. A lehető legtávolabb helyezkedtem el tőle. Azért a csobbanásra felkapta a fejét. Meglepődve nézett rám, majd lassított a tempóján és engem nézve kezdett úszni. Hogy nem fulladt meg közben, azt nem tudom.. Bár tény, hogy elég sok vizet nyert.

Mikor már a tizenötödik hosszt leúsztam, már idegesített, hogy folyton bámul. Láthatólag meg akart szólítani, de én nem akartam beszélni vele. Kislisszoltam a vízből, majd a szaunába tettem át a székhelyem.

Követett.

Leült ő is, szembe velem. A szemembe akart nézni, de becsuktam a szemem. Egyszerűen nem akartam tudomást venni róla.

-          Honnan tudtad, hogy én tettem oda neked őket? – kérdezte halkan az ajándékokra célozva.

-          Te voltál egyedül az, aki már nem volt lent, amikor feljöttem. És akinek háboroghat a lelkiismerete valamiért. – válaszoltam neki hidegen.

Nem szólt semmit, csak felállt, és halkan kisétált. Nagyot sóhajtottam.

Vártam még egy kicsit, majd az öltözőbe mentem. Ott volt Kimi is. Épp a felsőmet szorította magához és szagolgatta az illatát. Közben pedig sírt.