Végül döntöttem.

Bementem.

Kimi éppen félmeztelen volt, épp bújt bele a versenyszerkójába. Elvörösödve gyönyörködtem a testében, miközben halkan becsuktam magam mögött az ajtót. Amikor már a tűzálló ruciban benne volt, csak akkor fordult meg és vett észre engem. A pipacsvörös ábrázatommal együtt. Csöppet megrökönyödött.

-          Hát te? – kérdezte halkan.

-          Én csak beugrottam. – motyogtam. – De ha zavarok, akkor el is mehetek. Nem akartalak zavarni a felkészülésben. – sarkon fordultam és már nyitottam is ki az ajtót, hogy otthagyjam. Odasietett és gyorsan becsukta azt.

-          Nem zavarsz. – nézett rám égő tekintettel.- Mit szerettél volna? Christian üzent valamit? – érdeklődött bátortalanul.

-          Nem. Magamtól jöttem. – mosolyogtam rá egy kicsit. Egész meglepődött rajta.

-          Hogyhogy? – kérdezte a két kezét a mellén összefogva. Védekező álláspontra helyezkedett.

-          Csak szerettem volna sok sikert kívánni a versenyre.

-          Értem. – elfordult tőlem és folytatta az öltözködést. – Köszönöm. – annyira magányosnak tűnt szegény, hogy megesett rajta a szívem. Odamentem hozzá és magam felé fordítottam. Nem volt könnyű dolgom, mert nagyon nem szeretett volna a szemembe nézni. Mikor mégis sikerült őt megfordítani, megkérdezte. – Mit szeretnél még mondani? Esetleg gondolkodtál a .. a reggeli beszélgetésünkön?

-          Nem, nem gondolkodtam rajta… Túl sokat. – mosolyodtam el egy kicsit, mire Kimster értetlen tekintettel nézett rám.

Lábujjhegyre álltam és óvatosan megcsókoltam. Először el sem hittem, hogy én ezt valóban megtettem, de Kimi még annyira se! Először vissza sem csókolt, még csak meg sem érintett. Amikor kicsit később is még ez volt a helyzet, el akartam húzódni tőle, de ekkor észbe kapott és visszacsókolt.

Megnyugodva simultam bele az ölelésébe.

Szorosan tartott, el sem akart engedni. De egyikünk sem akarta, hogy ez a pillanat tovaszálljon. Felnéztem rá és megsimogattam az arcát.

-          Nagyon szép a szemed! – súgtam meg neki a nagy titkot. Elmosolyodott.

-          Ezt nekem kellett volna mondom… - legyintettem egyet.

-          Inkább arról beszélj, hogy mi a terved! – kérdőn nézett rám. Cinkos pillantást küldtem felé. – Megnyered nekem a futamot? – izzó szemekkel válaszolt.

-          Igen. – jelentette ki magabiztosan. – Neked igen!

-          Akkor megérdemelsz egy kis jutalmat. – magamhoz húztam a buksiját és újabb gyengéd csókkal ajándékoztam meg.

Kimi beváltotta az ígéretét. A tizedik helyről rajtolva először a két Toro Rossost, Jaime-t és Buemit előzte le, majd a másik rőnyós Petrovot. Mindezt az első 3 kanyarban kivitelezte. Elképzeltem, ahogy Palik és Czollner szinte elélveznek a látványtól, közvetítés közben. Nagy mosolyra húztam a szám.

Ezek után következett a két Mercedeses, Schumacher és Rosberg, majd a McLaren titánjai, Button és Hamilton. Simán átfűzte magát rajtuk, a 12. kör végére már a negyedik helyen autózott!! Nagyon büszke voltam rá, a boxban ott tapsikoltam örömömben!

Fantasztikus előzéseket mutatott be, néhányuknál majd megállt a szívem!

A 43. kör táján jött el az ideje annak, hogy Kubikára és az első kettőre is elkezdjen felzárkózni. Az első három, Vettel az élen, Fernando és Robert voltak, viszonylag egy bolyban autóztak. A kicsi német nem tudott megszökni előlük.

A finn világbajnok előbb Robertet előzte meg, majd Fert, de őt aztán nehezen. 5 körön keresztül játszottak egymással macska-egér játékot, mire Kimi túllépet a spanyolon. Ezután jött Sebastian, akit úgy sikerült megelőznie, hogy a kis németet még Fer is megelőzte!

Így az első három helyezett Kimi, Fernando és Sebike lett!

Nagy ünneplés volt a dobogón, a srácok egész sokat pezsgőztek. Persze Kimi volt az, aki egyből belekortyolt a nemes nedűbe, majd megkeresett a tekintetével a pódium alatt álló tömegben. Rámosolyogtam, mire puszit küldött nekem.