Reggel kómásan ébredtem fel. Jobban mondva nem is felébredtem, csak kipattantak a szemeim. Hatalmasat ásítottam és vissza akartam bújni Kimi mellkasára.

Csakhogy ő nem volt ott.

Ez egyből kiverte a maradék álmot a szememből. Felültem, és alaposan körbenéztem a szobában. Hallgatóztam a fürdőszoba felé, hátha ott van.

De nem hallatszódott semmi hang onnan sem.

Ezt nem hiszem el… Megint bedőltem neki!! Ilyen hülye is csak én lehetek!

Hatalmába kerített a pánik, szaporán vettem a levegőt és sírni kezdtem.

Ekkor nyílt az ajtó.

Kimi lépett be rajta, egy jól megpakolt tálcával. Megrökönyödve nézett rám, majd letette egy kis asztalkára a tálcát és hozzám sietett.

-          Lau, Lau, mi a baj? – kérdezte, miközben átölelt.

-          Te! – szipogtam és ütöttem a mellét az öklömmel.

-          Én? – egészen meglepődött. – Mi rosszat tettem?

-          Mikor felébredtem nem voltál itt.. Azt hittem… Azt hittem…

-          Hogy megint itt hagytalak? – kérdezte komoran. Bólintottam.

Szorosan magához ölelt és ringatott, végtelen hosszú perceken át. Nem szólt egy szót sem, csak szorosan tartott. Kapaszkodtam a karjába és próbáltam megnyugodni.

Kb. fél óra elteltével felemelt, és a fürdőszobába vitt. Óvatosan levetkőztetett és beletett a kádba.

Megengedte, és kellemesen melegre állította be a fürdővizet. Kis habfürdőt és fürdősót is tett bele. Szivacsot vett a kezébe, tett rá egy kis tusfürdőt és lemosdatott.

Kezdtem megnyugodni. Nem szavakkal enyhített a kétségbeesésemen, hanem tettekkel. Jó volt így. Nagyon is.

-          Jobban érzed magad? – kérdezte halkan, miközben végigsimított az arcomon. Elkaptam a kezét és belecsókoltam.

-          Igen. Sokkal. – sóhajtottam, miközben a szemébe néztem. – Ne haragudj, hogy kiborultam. Egy hisztis liba vagyok.

-          Nem vagy az! Mindez az én hibám! De ígérem, hogy mindent jóvá fogok tenni! – mondta komolyan. – Gyere ide, megtöröllek… - húzott ki a kádból és beleburkolt egy hatalmas fürdőlepedőbe és gyengéden masszírozni kezdte a bőrömet. – Különben is.. Fer délután négyre ígérte magát, addigra el kell intéznünk néhány dolgot… - sejtelmesen kezdett vigyorogni.

-          Mit tervez az az őrült spanyol? – nevettem fel.

-          Reggeli közben elmondom. – mosolygott rám és kis popsi-pacsival az ágyba küldött, hogy felszolgálja a reggelit. Közben elmondta a hispánok legőrültebbikének a tervét.

-          Ez érdekes lesz… - kuncogtam az ötleten. – De remélem, hogy utána a kert nem lesz egy romhalmaz.

-          Nyugi, rendbe hozunk mindent. De kíváncsi leszek Reni arcára!

-          Milyen kis kárörvendő vagy drágám! – röhögtem rajta.

-          Ezt mond még egyszer… - kérte kedvesen.

-          Azt, hogy kárörvendő vagy? – nyújtottam rá a nyelvem.

-          Nem. – mondta a szemeit forgatva. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam.

-          Drágám….