Kisebb csókcsata után levánszorogtunk a konyhába. Reni már az ebéddel foglalatoskodott, mivel délután 1-re járt az idő. Kissé lehangoltnak tűnt. Sejtettem az okát.

-          Szia Reni! – köszöntem neki és odamentem megölelni, mivel már nagyon hiányzott nekem.

-          Lau! – ő is egyből átölelt. – De jó, hogy végre itthon vagy! Ráadásul ébren! – mosolygott rám. – Nagyon üres volt nélküled a ház!

-          Azért remélem, nem unatkoztál! – nevettem rá.

-          Neeem… - pirult el egy kicsit. – Nandoval minden este msn-eztünk. Tényleg! – Kimi felé fordult. – Nem fog mostanában meglátogatni téged?

-          Nem mondta, hogy ilyet tervezne… - vakarta meg a feje búbját Kimster. Csodáltam, hogy mindezt ilyen pókerarccal tudja végigcsinálni.

-          Értem. – Reni szomorúan elfordult tőlünk és a tűzhely fölé görnyedt.

-          Nahát, ez tele kéne pakolni a hűtőt! – kukkoltam be a jégszekrénybe. – Rencsi, délután elmegyünk bevásárolni?

-          Persze. – felelte szipogva. – Bocsi, hagymát pucolok. De kaja után mehetünk.

-          Kimi meg marad mosogatni. – vigyorogtam a finnre.

-          Hé! Nem gondolod, hogy a világbajnoki kezeimmel zsíros edényeket fogok dörgölni? – horkant fel Kimiben az egoista férfilélek.

-          Hmmm…. – odasétáltam hozzá és beleharaptam a fülcimpájába, miközben a fenekét markolásztam és a hasikáját simogattam.. – Biztos vagy benne?

-          Igen… - felelte elhalón. Benyúltam a pólója alá és a mellkasát, a gerincvonalát kezdtem simogatni.

-          Még mindig? – érdeklődtem tőle bűbájosan.

-          Nem. – sóhajtott hatalmasat. – Megadom magam. Mosogatok. – Renivel összenevettünk.

-          Szóval így kell bánni egy világbajnok pilótával. – kuncogott a barátosném. – Majd észben tartom.

-          Szegény Nando… - nevetett Kimi is.

Ebéd után, ahogy megbeszéltük, pár óra elcipeltem otthonról Renit. Nem csak a hűtőt töltöttük fel, hanem vettem Reninek pár ruhát és kiegészítőt, magamnak meg egy csomó-csomó könyvet. Annyit, hogy egy külön könyvespolcot is vennem kellett hozzá, mert az otthoniakon már nem férnének el.

-          Nem vagy normális! – vigyorgott rám Reni. – Ezeket mikor fogod elolvasni? Két menet között?

-          Lökött vagy kedveském! – nyújtottam rá a nyelvem. – Tudod, hogy imádok olvasni! Hűűűű, nézd csak mi van ott! – kiáltottam fel izgatottan. – Bemegyünk?

-          Te komolyan be akarsz menni? – hökkent meg Reni. Bőszen bólogattam, közben megcsörrent a mobilom. Kimi volt. Felvettem.

-          Szia Drágám! – köszöntem neki. – Oké, mi nemsokára megyünk. Tudod, éppen azon tanakodunk Rencsivel, hogy bemenjünk-e egy szexboltba. – Reni elkezdett röhögni a háttérben. – Oké-oké… Csak minden eshetőségre fel akartam készülni… Tudod, ha egyszer már te sem leszel fiatal.. Mi lesz akkor velem? Rendben-rendben, majd akkor foglalkozunk vele. Szijja!

-          Kiakadt? – fogta a hasát a nevetéstől Reni. Megvontam a vállam.

-          Csak egy csöppet… - nevettem én is. – Olyan kis egoista! Imádom! Na de most már induljunk! Azt mondta, ha 10 percen belül nem vagyunk otthon, ő jön értünk és lesz ne mulass! – vigyorogtam a barátnőmre. Kocsiba pattantunk és a megadott időre már haza is értünk. A csajszi ment volna hátra a csomagtartóhoz, de leintettem. – Azokat majd később behozzuk! Gyere, sétáljunk egyet a kertben! Nézzük meg, hogy hátul mivel ültessük be!

-          Okés.. Menjünk! – egyezett bele nem túl lelkesen Reni. Persze amikor a hátsó kertbe értünk a szeme-szája tátva maradt a csodálkozástól. – Hogy került ide egy egész cirkusz??

-          Rendelésre! – lépett elő az egyik bokor mögül Fernando, talpig fekete öltönyben, egy szál vörös rózsával a kezében. Odalépett Renihez és megcsókolta. – Azt mondtad, hogy szeretsz cirkuszba járni… - mutatott a kis sátorra Nando. – Úgyhogy megszerveztem neked ezt a kis előadást. Van kedved megnézni velem? – érdeklődött a spanyol mélyen Reni szemébe nézve. A kis lüke meg Fer nyakába ugrott és átölelte. Mindezt akkora lendülettel, hogy a közelben lévő bokorban kötöttek ki.