F�l�lomban t�lt�ttem az utat. A f�mdetektorb�l kil�pve ismer�s arcokat kerestem, v�g�l a tekintetem egy fekete haj�, napszem�veges, magas sr�con akadt meg, a k�vetkez� m�sodpercben pedig m�r rep�ltem a karjaiba. A karjaim a nyaka k�r�l z�r�dtak, az �v�i a derekamon. Akkora lend�lettel �rkeztem, hogy egy pillanatra Jaime megingott, v�g�l siker�lt megtartania, de ezzel nem t�r�dve cs�koltam meg, mintha az �letem m�lna rajta. Tal�n �gy is volt.

— Szeretlek! – suttogtam az ajkaira a sz�t, megszak�tva szenved�lyes cs�kunkat, majd egy m�lyebbel, romantikusabbal folytatva.

— Szeretlek, szeretlek, szeretlek! – ism�telgettem, egy-egy apr� cs�kkal nyomat�kos�tva a szavakat, majd a v�ll�ba f�rt arccal �lveztem k�zels�g�t, illat�t.

— �n is szeretlek, Annie! – emelte meg a fejem, hogy a szemembe tudjon n�zni, majd egy l�gy cs�kot lehelt ajkaimra. A l�baim megremegtek, szerencse, hogy Szerelmem megtartott.

— Gyere, menj�nk! M�r biztos v�rnak.

— V�rnak? – ism�teltem meglepetten, �s v�gre sz�tn�ztem. Csak n�h�nyan b�multak minket, turist�k, helyiek, de egy�ltal�n nem zavart. Nem is �rdekelt.

— Engem k�ldtek ki �rted – indult a b�r�nd�m fel�, k�zen fogva engem, mire �n �sszef�ztem az ujjaink.

Mindketten a taxi h�ts� �l�s�re �lt�nk, k�nyelmesen f�szkeltem be maga Jaime �lel�s�be.

— Tost k�l�n szob�t vett ki neked, de egym�s mellett vagyunk.

— Min�l k�zelebb hozz�d. Az j�.

— Mit csin�lunk h�tv�g�n?

— Mit csin�ln�nk? �lvezz�k azt a kev�s szabadid�t, amit kapunk – feleltem vigyorogva, �s kicsit megemelkedve megcs�koltam.

— Hmm… M�r nem bujk�lunk?

— Nem. Lehet, hogy d�lut�n m�r rep�lhetek is haza, de nem �rdekel. Szeretlek!

— �r�l�k, hogy �gy l�tod!

K�z a k�zben l�pt�nk be a hotel hallj�ba. Elk�rt�k a kulcsom, majd fel a kilencedik emeltre. Csak betett�k a b�r�nd�m, �s vissza is ment�nk az �tterembe. Farkas�hes voltam, a g�pen nem tudtam enni. A bej�ratn�l Jaime mag�hoz vont, �lelkezve ment�nk tov�bb az asztalig, ahol a szerel�k�n �s Franz Toston k�v�l Christian Horner is ott �lt. Egy f�l pillanatra leblokkoltam. �gy �reztem, mintha a veszt�helyre igyekeztem volna, Jaime viszont nyugodt volt, ami er�t adott. Ekkor pillantottak meg minket. El�sz�r csak a szerel�sr�cok, majd d�bbenet�ket �szlelve a k�t csapatf�n�k is. N�mas�g �s meglepett tekintetek. Az asztaln�l mintha meg�llt volna az id�, m�g le�lt�nk a k�t �res helyre.

— Sz�p napot! Rem�lem, nem sok dologr�l k�stem! – sz�laltam meg, mosolyt er�ltetve arcomra. K�nos. Franz Tost megk�sz�r�lte a tork�t, �s nem �pp szeretetteljes tekintetet vetett r�nk. Nagyon k�nos!

— Term�szetesen nem! Holnap kezd�dik a munka, �pp j�kor �rkezt�l! – sz�lalt meg Mr. Horner fesztelen�l. Ez volt az a pillanat, mikor az eddig csendben figyel� alkalmazottak k�z�tt ism�t megindult az eddigi, j� hangulat� t�rsalg�s. �n is kif�jtam a leveg�t – persze �szrev�tlen�l –, �s Jaime megszor�totta az asztal alatt a kezem. Mr. Tost vetett egy pillant�st Hornerre, majd figyelme visszafordult az el�tte l�v� �tel fel�, s az eb�d alatt nem is sz�lalt meg t�bbet, csak, ha Horner k�rdezett t�le valamit. A dolgok visszaz�kkentek a megszokott ker�kv�g�sba. Christian Horner „�ld�s�t” adta r�nk.

A szombat a kocsi bemutat�s�val kezd�d�tt. Ki�ll�tott�k a f�t�rre, majd d�lut�n Jaime ment vele p�r k�rt az elker�tett �ton, a n�z�k nagy �r�m�re szinte m�terenk�nt p�rgetve a j�rg�nyt. �n v�gig a sz�nfalak m�g�tt �ld�g�ltem, a j� h�v�sben, jeges te�t iszogatva, vagy fagyit nyalva.

— Ugye, tudod, hogy ez irt� szem�t dolog? – k�rdezte Jaime, mikor az overallt h�zta fel meg�ra, amit �n fagyizva figyeltem. A sr�cok m�r �sszeszerelt�k a Toro Rossot, �zemk�szen v�rt a kig�rd�l�sre.

— Csak nem k�rn�l? – h�ztam az agy�t, nagyot harapva a j�gkr�mb�l.

— Na, meg�llj! – termett el�ttem, �s mag�hoz r�ntott egy szenved�lyes cs�kra. Percekig faltuk egym�s ajkait, teljesen megfelejtkezve a k�lvil�gr�l.

— Nem szeretn�k zavarni, de indulnod kellene, Jaime! – figyelmeztette Victor, az egyik szerel�; mire sz�trebbent�nk. Figyeltem, ahogy besz�ll a kocsiba, majd dob egy cs�kot.

— Vigy�zz magadra! – adtam egy puszit a buk�j�ra, mire � felmutatta a h�velykujj�t, majd elh�tr�ltam, hogy elindulhasson.

A vas�rnapot sz�ntuk a parti sz�guldoz�sra, �s a fot�z�sra. L�bl�gatva k�vettem a szememmel a hatalmas �thengert, ahogy a p�ly�t k�sz�ti el� Katal�nom sz�m�ra.

— Biztos, hogy nem fogod el�sni a kocsit? – n�ztem a h�tam m�g�tt �l� Jaim�re.

— K�ssz, hogy �gy b�zol bennem! – v�gott egy fintort.

— Jajj, tudod, hogy nem �gy �rtettem! – visszakoztam egyb�l r�m�lten.

— Persze, hogy tudom! – vigyorodott el, v�gigsim�tva az arcomon.

— Ez gonosz volt! – fordultam el�re.

— Szeretlek, Kis But�m! – s�gta a f�lembe. A lehelet�t �reztem a nyakamon, amit�l megborzongtam. A mondat ut�n belecs�kolt a nyakamba. – Rep�l�k Hozz�d vissza! – k�sz�l�dott le m�g�lem, �s �lt be a „START”-n�l �ll� Red Bullba.

Lefilmezt�k, ahogy sz�guldozik, mik�zben �n idegess�gemben a k�rm�m r�gtam. Mondt�k, hogy t�bb mint 150 km-rel is mehet. Ha aszfaltcs�kon vezetett volna, nem �rint meg, hiszen n�ha a dupl�j�t is el�ri, de ez homok volt.

— Ne agg�dj! Nem lesz baja! – tette a v�llamra a kez�t Horner.

— Tudom – s�hajtottam. – De att�l m�g f�ltem �t.

— Ahogy mindenki m�s. Igaz�n sz�pek vagytok egy�tt!

— K�sz�n�m, Mr. Horner! K�r, hogy ezt nem mindenki gondolja �gy – jegyeztem meg a Toro Rosso nagybecs� csapatf�n�k�re utalva. � m�g mindig el�g ellens�gesen szokott m�regetni.

— El�sz�r is, a nevem Christian. Franznak pedig adj egy kis id�t! Csak annyi baja van veled, hogy a nagyb�ty�d McLarenes.

— Gondolom, nem � lesz az egyetlen, aki k�mked�ssel v�dol. Felkapaszkodott ribanc leszek a szem�kben.

— Csak, ha hagyod! – figyelmeztetett. – Lehet, hogy eleinte ezt sugdoss�k majd, de ha nem vagy kem�ny, elbuksz! Ezt egyik�t�k sem �rdemli meg, �s csal�dn�k benned!

N�ztem, ahogy Jaime t�volodik, majd meg�ll a kocsival, �s eld�nt�ttem, hogy nem hagyom, hogy a firk�szok �s egy�b hi�n�k t�nkretegy�k a boldogs�gom.

M�g Jaime interj�t adott, engem a kocsival fot�ztak. Az els�, vagy h�ts� kerek�hez �lhettek, el�, vagy m�g� �ll�tottak. Jaim�t is oda�ll�tott�k; a Red Bull m�g�tt, a kocsira t�maszkodva figyelt engem, aki a versenyg�p el�tt �lltam. V�g�l csak Jaim�t fot�zt�k.

Este vacsor�zni ment�nk Jaim�vel, majd f�radtan est�nk vissza a sz�llod�ba. Kik�rt�k a kulcsainkat, �s m�r fenn is voltunk.

— Mi lenne, ha nem a te szob�dba menn�l be? – h�zott mag�hoz Jaime egy szenved�lyes cs�kra.

— Tal�n a foly�s�n aludjak? Vagy Hornern�l? – h�z�dtam el kuncogva, de r�gt�n vissza is r�ntott. Az egyik kez�vel elengedett, matatott valamit az ajt�n�l, s amint az kiny�lt, beh�zott rajta. Megfordulva d�lt az ajt�nak, �n pedig k�r�s n�lk�l simultam hozz� egy �jabb, �hes cs�kra. Ujjaimat a haj�ba f�rva h�ztam m�g k�zelebb. Percekig m�lt�n h�z�dtunk el, mikor m�r minden leveg�nk elfogyott.