Ajkaimon kacér mosollyal húzódtam el, és bontakoztam ki az ölelésből, egészen a háló bejáratáig hátrálva.

– Azt hittem, fáradt vagy! – bújtam a fal mögé, onnan pislogva Szerelmemre.

– Gyere csak vissza!

– Neem. Este van, aludni kell! – vigyorogtam.

– Az a gond, hogy nem vagyok fáradt! –indult meg felém, kaján vigyorral az arcán, fenyegető lassúsággal.

– Csakhogy én aludni akarok! – hátráltam újra, ezzel idegesítve, mielőtt elérhetett volna.

– Te! – emelte fel a hangját, majd futva indult utánam, mire én is gyorsabb tempóra váltottam.

Az ágyra ülve vártam be, s egy másodperc múlva meg is érkezett, villámgyorsan lecsapva ajkaimra. Oxigénhiányos állapotban fordítottam el a fejem, zihálva kapkodtam levegőért, ahogy Jaime is. Fogalmam sem volt, hogy kerültünk az ágy közepére, de abban a pillanatban nem is érdekelt. Csak az számított, hogy Vele lehetek.

Egy újabb, az előzőhöz hasonló csók következett. Szerelmem ujjai a felsőm alá kúsztak, pille szárnynál is finomabban érintve a bőröm. Ajkaink érzéki táncát csak addig szakítottuk meg, míg Jaime egy gyors mozdulattal megszabadított a Red Bullos pólótól, amiben a fotózáson voltam. Ahogy visszahanyatlottam a párnák közé, már le is csapott, hogy újra édes fulladásba taszítson.

Mikor oxigénhiány miatt ismét megszakítottuk nyelveink táncát, egy apró puszit nyomott a számra, majd tovább haladt a nyakamra, majd a mellkasomra, apró csókokkal borítva a testem. Behunyt szemmel élveztem a kényeztetést, ahogy a melleim között áttért a hasam csókolgatására, miközben a combom simogatta. Reszketeg sóhaj szakadt fel belőlem, mikor elért a köldökömig, aztán hirtelen minden érintése megszűnt, mintha ott sem lett volna. Értetlenül nyitottam ki a szemeim, és egy égszínkék, vágytól elködösült szempárba bámultam, melyek varázsában azonnal elvesztem.

– Olyan gyönyörű vagy! – suttogta.

– Szeretlek! – húztam le egy lassú, mély csókra, ami után mellém feküdt, engem átölelve.

– Mi a baj? Miért hagytad abba? – fészkelődtem úgy, hogy lássam az arcát.

– Mert tényleg aludnunk kellene – mosolygott. – És mert még nincs itt az ideje – simított ki egy tincset az arcomból.

– Nincs? Mármint… te… – dadogtam összezavarodottan, amin Jaime kuncogni kezdett. – Szóval te még nem…? – futottam neki újra.

– De, már szexeltem. Martával. Az exem – mosolyodott el, látva elképedésem. – Te?

– Egyszer. Majdnem. Másfél éve az akkori barátommal. Már teljesen meztelenek voltunk, mikor a bátyja ránk nyitott. Irtó ciki volt – vörösödtem el az emlék hatására, és fúrtam az arcom Szerelmem vállgödrébe. – Fél év múlva szakítottunk, de nem a miatt. – fejeztem be a mesét.

– Szerinted készen állnál rá? – kezdte cirógatni a vállam.

– Nem tudom – vallottam be őszintén.

– Tényleg aludnunk kellene. Hozd át pár cuccod, addig letusolok – nyomott a számra egy apró csókot, majd felkelt. Felkaptam az ágy végében heverő pólót, átrohantam fehérneműért, pizsamáért és előszedtem a másnapra szánt ruhám, majd visszatértem a 909-es szobába.

Arra ébredtem, hogy valaki lehelet finoman puszilgat. Csukott szemmel fordultam a hátamra, kitapogatva Jaime nyakát, és lehúzva őt egy csókra.

– Jó reggelt! – motyogta a számra.

– Ühüm. Képzeld, azt álmodtam, hogy eljött értem a Hercegem! Most meg felébredtem, és rájövök, hogy nem csak álmodtam.

– Herceg? Beverhetem a képét? – kérdezte féltékenyen.

– Nem szeretném, ha elcsúfítanád magad! – nevettem rá.

– Ó, én lennék a Herceg?

– Bizony! Az én spanyol, fekete Hercegem, aki Toro Rossóval száguld el a Naplementébe!

– A te Herceged hozatott fel reggelit, ha nem baj. Remélem, éhes vagy – gördült le rólam egy csók után.

– Dehogy baj! Az ilyen ébresztést nagyon könnyen meg tudnám szokni!

– Rajtam nem fog múlni! – ült fel, az ölébe téve a tálcát, amin kiflitől kezdve rántottáig minden sorakozott. Én is felültem, egészen Jaime mellé húzódva, és egy kiflit elemelve haraptam le a csücskét.

– Jó étvágyat! – puszilta meg a homlokom, és töltött magának teát.

– Mikor indul a gép, és hova megyünk? Vagy mész? – haraptam ismét a kiflibe.

– Mindjárt kiderül – nyúlt a telefon után. – Jó reggelt, Franz, remélem, nem ébresztettelek fel! … Csak azt szeretném kérdezni, hány órakor indul a gépünk? … Rendben, és hova utazunk? … Egyből? … És Annie jön velünk? … Remek! Nagyon köszönöm! – tette vissza, én pedig végre hangosan is nevethettem.

– Te jó ég! Te… nem vagy… normális!

– Most miért? – értetlenkedett.

– Csak ezért felhívni a főnököd?

– Talán állítsak be hozzá pizsamában? Délben indul a gép, Törökbe megyünk, és, ha szeretnél, te is jöhetsz. Mit szólsz?

– Lássuk csak… – gondolkodtam el. – Jaime, verseny, nyüzsi, kontra média, reakciók felhajtás. Az első érv elég nyomód, úgyhogy megyek! – hajoltam közelebb vigyorogva Jaiméhez, és megcsókoltam, majdnem lelökve a tálcát. – A baj az, hogy kevés ruhát hoztam – motyogtam a szájába, mire felsóhajtott.

– Nők! – forgatta meg a szemeit, én pedig nevetésben törtem ki. – Édesem, ez legyen a legfőbb bajod! Van még pár óránk, szétnézhetnénk a városban, és szerezhetünk neked ruhát – ajánlotta. – Bár, szerintem ruha nélkül is csodálatosan nézel ki – húzódott pimasz vigyorra a szája.

– Akkor legközelebb meztelenül megyek a paddockba. Biztos örülnének neki. Kösz, a tippet! – pusziltam meg, és keltem ki az ágyból. Azaz, hogy csak akartam.

– Csak én láthatlak meztelenül! – kapott utánam villámgyorsan, és a párnákra döntve hajolt fölém, hogy vad csókcsatába kezdjünk. Még jó, hogy a tálcát lerakta a földre. Percek múlva már mindketten póló nélkül voltunk, Jaime meztelen felsőtesttel, míg én melltartóban. A városnézés elmaradt.