— J� reggelt! – mosolyogtam r�juk, �s helyet foglaltam Jaime mellett, aki r�gt�n �t�lelt.

— Furcsa, de mindenk�pp kedves l�tv�ny vagytok – jegyezte meg Aaron.

— Aaron vasfegyelmet tart, �gyhogy reggeli ut�n edzenem kell – h�zta el a sz�j�t Jaime.

— �tletetek van m�r?

— M�g nincs. A hotelnek van edz�terme.

— Mi lenne, ha �sz�ssal kezden�tek?

— Nekem rendben van, csak Jame ne puhuljon el.

— �des, remek �tleteid vannak!

— �r�l�k, hogy elismered! – vigyorogtam Jaim�re. – Az uszoda ut�n meg mehettek kondizni, addig �n szaun�zom. Vagy megkeresem Viviant, itt van m�r a Merci?

— Azt hiszem, m�g nincs, de a McLaren most �rkezett.

— H�, Jens ki fog akadni!

— Nem jobban, mint Whitmarsh! A helyetekben �n jobban f�ln�k t�le!

— Nem f�l�nk senkit�l! – v�gott k�zbe Jaime. – Aaron, k�rlek, m�r d�nt�tt�nk, ne r�m�tgess!

— Na, j�! Ir�ny a reggeli!

— Az�rt megengeded, hogy �n is fel�lt�zzek? – h�zta fel a szem�ld�k�t Jaime k�rd�n.

— H�t… - n�ztem v�gig rajta. Csak egy r�vidnadr�gban �s egy p�l�ban aludt. – Szerintem �gy is nagyon d�g�s vagy! – vigyorogtam r�, k�zelebb hajolva, mik�zben az ujjaimmal a fels�test�n zongor�ztam.

— Na, azt hiszem, �n megyek! Egy �ra m�lva az uszod�ban? – �llt fel Aaron, mikor szenved�lyes cs�kban forrtunk �ssze. A szemem sark�b�l l�ttam, hogy Jaime feltartott h�velykujjal jelez neki.

— Sz�vesebben edzen�k m�sk�pp! – h�zta le Jaime egy mozdulattal a fels�met, mikor magunkra maradtunk, �s kezdte a v�llamat cs�kolgatni, mire j�les� s�haj szakadt fel bel�lem. Egy pillanat kellett ahhoz, hogy az � p�l�ja is a f�ld�n v�gezze, azt�n kezeim a tark�j�r�l a mellkas�ra siklottak, �s egy hat�rozott mozdulattal hanyatt l�ktem a kanap�n. R�hajolva sz�rtam apr� puszikat el�sz�r csak a kulcscsontj�ra, majd egyre lejjebb haladva, mik�zben a has�t simogattam.

Az ujjaimmal k�rberajzoltam a mellkas�n domborod�f�lben l�v� izmokat, majd az �tvonalat az ajkaimmal is megtettem. Azt�n egy �r�lt �tlet nyom�n a kezem lejjebb cs�szott. A l�legzet�nk egyszerre akadt el, ahogy az anyagon kereszt�l meg�rintettem a f�rfiass�g�t.

K�v�ncsian n�ztem a szem�be, mik�zben v�gig sim�tottam az �rz�keny testr�szen. A tekintete v�gtelen �ce�nk�nt nyelt el, amiben csak �gy kavarogtak az �rzelmek: szerelem, v�gy, bizonytalans�g. Ut�bbi hat�s�ra �rtetlen�l hagytam abba a k�nyeztet�st, �s egyenesedtem fel.

— Valami baj van? – k�rdeztem megszeppenve.

— Mi baj lenne? – �lt fel, v�gigsim�tva az arcomon.

— Mintha… mintha nem lett�l volna biztos – s�t�ttem le a szemem. Egy pillanatig a n�macsendet csak a lent ny�zsg� fot�sok t�rt�k meg.

— �des, nincs semmi baj! – a hangj�b�l �t�lve elmosolyodott. M�g mindig a kanap�t fix�roztam, a gy�r�d�sek t�lzottan �rdekesek voltak. – Annie, n�zz r�m! – tette az ujj�t az �llam al�, �s emelte meg a fejem, k�nyszer�tve, hogy a szem�be n�zzek. – �n teljesen biztos vagyok! Csak azt nem tudom, hogy te felk�sz�lt�l-e? Nem akarom, hogy elkapkodd!

— De �n egy�tt akarok lenni Veled!

— Tudom! Vagyis gondolom! – nevetett fel. – De akkor is ilyen biztos lenn�l, ha most azonnal let�madn�lak? – k�rdezte, k�zben pedig a t�rdemt�l kezdve v�gigsim�tott a bels� combomon. A mondat v�g�n m�r n�iess�gemet �rinthette volna, a farmeron kereszt�l, de a bikini vonaln�l meg�llt, mikor alig �szrevehet�en megremegtem. Emellett becsuktam a szemem, �s a leveg�t is rendszertelen�l vettem.

— Nem siet�nk! – cs�szott fel a keze a derekamra, �s �t�lelve megcs�kolt. Ut�ltam magam, lelkiismeret furdal�som volt, ami�rt nem tudok b�zni Jaim�ban, �s mert ezt kimutattam. K�nnyezve viszonoztam a l�gy, romantikus cs�kot, mire Szerelmem elh�z�dott t�lem.

— Hey… - t�r�lt le egy k�nnycseppet az arcomr�l. – Semmi baj, Annie! Csss… - �lelt �t �jra, mag�hoz szor�tva.

— Szeretlek! – suttogtam. Valahogy k�sztet�sem volt, hogy biztos�tsam �t az �rz�seimr�l. �s magamat is. Ez a sz� most olyan volt, mint valami ment�k�t�l.

— �n is szeretlek, �des! El sem hinn�d, mennyire! – cir�gatta a h�tam. P�r percig m�g �lvezt�k egym�s k�zels�g�t, miel�tt elv�ltunk volna.

— Fel�lt�z�m, azt�n lemegy�nk reggelizni, �s tot�lis d�bbenetet kelt�nk! – olyan izg�ga �lvezettel mondta, amit�l musz�j volt elmosolyodnom.

�t perccel k�s�bb m�r k�zen fogva s�t�ltunk a lift fel�.

— �gy �rzem magam, mintha a veszt�helyre induln�k – osztottam meg Jaim�vel, mik�zben a liftre v�rtunk. Azt�n az ajt� kiny�lt, �s ott �llt Corinna �s Michael Schumacher.

— J� reggelt! – k�sz�nt�tt minket der�sen, mik�zben besz�lltunk mell�j�k. – F�ldszint? – b�lintottunk, � pedig a gomb ut�n ny�lt, de mozdulat k�zben ledermedt, �s visszan�zett r�nk. Beharapott ajkakkal v�rtam a „Nagy �reg” reakci�j�t.

— Ti… hm… - b�mult m�g mindig minket.

— Szedd �ssze magad, Dr�g�m! – kuncogott fel Corinna, �s benyomta a f�ldszint gombj�t. – Mi�ta vagytok egy�tt? – k�rdezte kedvesen.

— Spanyol �s Monaco k�z�tt j�tt�nk �ssze. – v�laszolt Szerelmem.

— M�g hogy T�r�korsz�g unalmas lesz! Ha b�rki rosszul fogadn�, csak sz�ljatok, �s helyre teszem! – kacsintott r�nk Herr Schumacher, mire mindannyian elnevett�k magunkat.

Egy perccel k�s�bb kiny�lt a lift ajt�, �s egy Red Bull �s Ferrari szerel�kkel teli hallban tal�ltunk magunkat. S�hajtva indultam meg, a kezeinket �sszekulcsolva, p�r l�p�sre t�l�nk pedig a Schumacher h�zasp�r igyekezett az �tterembe. A zsivaj lassan halt el, ahogy egyre t�bben vett�k �szre kett�s�nket.

— De ja vum van – k�z�ltem Jaim�vel csendesen.

— Elhiszem, de musz�j ilyen lassan menn�nk?

— Hogy is van az a k�zmond�s a lass�s�gr�l �s az akaszt�sr�l?

— Nem tudom.

— Akkor mindegy – s�hajtottam, �s bel�pt�nk az �tterembe. Egy sz�ls� asztaln�l �lt p�r Toro Ross�s �s Red Bullos szerel�, Buemivel �s Sebivel. Fel�j�k vett�k az ir�nyt.

Ahogy egyre t�bben vettek minket �szre, �gy fagyott meg egyre nagyobb r�sze az �tteremnek, pont, mint Santo Doming�ban vagy a hallban. Victor�k m�r nem is figyeltek r�nk, �pp csak k�sz�ntek, mikor k�z�j�k �lt�nk. Azt�n folytatt�k a megkezdett t�m�t, ami el�g neh�z volt, tekintve, hogy az asztalt�rsas�g fele minket b�mult.

— Ti j�rtok? – tal�lta meg a hangj�t Sebastien.

— N�h�ny napja – vigyorgott Jame, mire kuncogva adtam le a rendel�sem.

— H�t, Haver, igaz�n szerencs�s vagy. �n is sz�vesen kipr�b�ltalak volna. – Jaime felh�rd�lt, �s vill�mokat sz�r� szemeket vetett csapatt�rs�ra. Az asztal alatt megfogtam a kez�t nyugtat�s gyan�nt.

Azonban, ami meglep�dtem, hogy Sebi is Szerelmemhez hasonl�an reag�lt, annyi k�l�nbs�ggel, hogy � fel is pattant. Egy pillanatig farkasszemet n�zett a k�t pil�ta, mait mindannyian d�bbenten figyelt�nk, majd Seb elk�sz�nve l�pett le. Egy puszit nyomva Szerelmem arc�ra, futottam ut�n. A t�rsalg� bej�rat�ban �rtem utol.