— Seb! – �rintettem meg a v�ll�t, mire megtorpant, de nem fordult fel�m. – Mi a baj?

— Semmi. Tommival megy�nk futni, m�g �t kell �lt�zn�m – v�laszolt hidegen. S�hajtva ker�ltem meg, �s l�ptem el�.

— Mi volt ez az el�bb, Buemi besz�l�sa ut�n? – k�rdeztem pontosabban fogalmazva, szel�den, k�zben pedig igyekeztem olvasni a tekintet�ben, azonban mintha egy robottal szemeztem volna, semmi �rzelem nem kavargott a Jaim�hez hasonl�, tengerk�k szemekben. Csup�n kiss� sz�rk�bb volt, mint �ltal�ban.

— Nem szeretem a bunk� besz�l�sokat! Ennyi! Menj vissza, �s fejezd be a reggelit! Szia! – ker�lt ki, �s hagyott fak�pn�l. Nem �rtettem, mi baja? Mintha m�rges lett volna r�m, megb�ntottam volna valamivel. Ismerets�g�nk alatt m�g sosem volt ennyire k�z�mb�s illetve elutas�t�, �s ez f�jt.

Leforr�zva �lltam a hall �s az �tterem �tj�r�j�ban, Sebi h�t�t b�mulva, ahogy elrobog a szerel�k mellett, majd bev�gtat a liftbe. M�g csak vissza se n�zett, mintha az el�bbi besz�lget�s�nk meg sem t�rt�nt volna.

— Annie! Minden rendben? – k�t k�z fon�dott a derekamra, hogy �t�lelve szor�tsanak a hozz�juk tartoz� mellkashoz. Az ismer�s illat elt�lt�tte a t�d�m, �s ez egy kicsit megnyugtatott. Biztons�gban �reztem magam Jaime �lel�s�ben.

— Nem igaz�n. Nem tudom, mi �t�tt Sebibe, �s ez zavar.

— Honnan veszed, hogy van valami baja?

— A te reakci�dat meg�rtem, m�gis csak j�runk, vagy mifene. De neki erre semmi oka nem volt! – fordultam szembe Szerelmemmel, �tkarolva a nyak�t. – M�rpedig a fut�s el�g b�na kifog�s volt.

— Vagy csak r�meket l�tsz.

— Nem! Ismerem Sebit annyira, hogy tudjam, b�ntja valami.

— Sz�val h�rom h�nap alatt ennyire kiismerted? – vonta fel a szem�ld�k�t. A hangja �s az arca egyik pillanatr�l a m�sikra v�ltozott. A f�lelem bel�m has�tott, azonban a b�szkes�gem nem hagyta annyiban a dolgot, hi�ba tudta az eszem, hogy most kellene t�m�t v�ltani.

— Igenis ismerem, �s ezen nem v�ltoztathatsz, ak�rmennyire is f�lt�keny vagy!

— Tal�n jogosan vagyok f�lt�keny. De ha ennyire izgat Vettel lelki�llapota, akkor menj csak ut�na! – feleselt fojtott hangon, �s a derekamat elengedve ker�lt ki, �s ment el. Egy pillanatra de ja vu fogott el. A szavai jeges k�sk�nt f�r�dtak a sz�vembe, �s legsz�vesebben felpofoztam volna magam a h�lyes�gem miatt. Egy m�sodperccel k�s�bb r�j�ttem, hogy az �tterem negyede engem b�mul a kis k�zj�t�k miatt, illetve arra, hogy nem �llhatok itt az �r�kk�val�s�gig, arra v�gyva, hogy semmiss� tehessem az elm�lt perceket. A sz�vem �s a b�szkes�gem egy m�sodpercig komoly h�bor�t folytatott azt illet�en, hogy Jaime ut�n rohanjak, vagy se, v�g�l a b�szkes�gem gy�z�tt, �s az asztalok k�z�tt Jenson�ket megkeresve, vettem fel�j�k az ir�nyt, mik�zben bel�l �tkoztam magam.

— J� reggelt! – �ltem le Jess mell� tettetett vid�ms�ggal, b�r a viszontl�t�snak t�nyleg �r�ltem.

— A.J., azt hittem, m�r r�nk se heder�tesz! M�gis el�g m�lt�k vagyunk, hogy sz�ba �llj vel�nk?

— Nagyon vicces vagy, Kedvenc Nagyb�ty�m! Komolyan! – fintorogtam r�.

— Ugyan, Lex csak arra c�loz, hogy kicsit hanyagolt�l, mi�ta te �s Jaime egy�tt vagytok – b�k�tett Jess, Kedvesem nev�nek eml�t�sekor azonban a sz�vem f�jdalmasan r�ndult egyet. – Egy�bk�nt igaz�n sz�lhatt�l volna! Nem mintha rosszul esne, hogy a t�bbiekkel egy�tt tudjuk meg, mert a hat�s t�nyleg nagy volt! – kacsintott r�m.

— Nem tudtam, hogy mondjam el. K�l�nben is, lehet, hogy r�vid �let� lesz – mondtam halkan.

— Ha az el�bbi kis civ�d�sotokra gondolsz, akkor nem kell f�lned! Mindenkivel megesik az ilyen.

— Aha… Bocs, de nincs �tv�gyam – �lltam fel, �s egy b�cs�int�s ut�n elhagytam az �ttermet. Im�dkoztam, hogy senkivel se tal�lkozzam, m�g fel�rek a negyedik emeletre, �s im�m meg is hallgattatott, ugyanis a lift, �s k�s�bb a folyos� is teljesen �res volt. A szob�ban el�szedtem az iPhone-om, azt�n egy t�sk�t felkapva, illetve sportcip�t, m�r el is hagytam a lakoszt�lyt. Csak egy pillant�st vetettem a kik�sz�tett �sz�cuccokra, �gy meg�llap�thattam, hogy csak az eny�m v�rakozik feleslegesen. A mai strandol�somnak l�ttek, Jaime viszont val�sz�n�leg az uszod�ban volt, m�r csak az�rt is, mert hi�nyzott az �sz�nadr�gja �s a t�r�lk�z�je. Meg az edz�st se mondhatta volna le egy k�nnyen.

— J� napot! Van az �p�letnek h�ts� bej�rata? – tudakoltam a recepci�s csajt�l, aki kelletlen�l n�zett fel r�m a magazinj�b�l.

— A l�pcs�h�zb�l vezet egy – cs�mcsogta fel�m, a fej�vel a megfelel� ajt� fel� b�kve, �s figyelm�t m�r vissza is ford�totta a bizony�ra roppant �rdekes cikk fel�.

— K�ssz – perd�ltem meg, mag�ra hagyva, �s m�r ki is slisszoltam a friss leveg�re. A fene v�gyott a rengeteg paparazzira �s hi�na �js�g�r�ra. A f�lemben az Utols� Egyszarv� dallamaival indultam meg Isztambul macskak�ves utc�inak, mik�zben bel�l mardosott a b�ntudat �s a v�gy. Milyen k�nny� lehetne �rzelmek n�lk�l �lni! Akkor tudtam volna �lvezni a t�r�k v�ros csod�it, �s nem mindenr�l Jaime jutott volna eszembe.

— Hell�, Csajszi! Hogy-hogy egyed�l? – k�sz�nt r�m a ki tudja, honnan felbukkan� Nicole.

— Sziasztok! Kicsit �lvezem a forgatagot.

— Esetleg csatlakozhatunk?

— Ha nincs, jobb dolgotok, persze. De el�fordulhat, hogy unalmas t�rsas�g leszek.

Az eg�sz napot Nicole-lal �s Lewis-zal t�lt�ttem, �s meglep�en j�l �reztem magam a t�rsas�gukban. Volt azonban egy olyan �rz�sem, hogy nem teljesen v�letlen�l futottunk �ssze, de az sem �rdekelt volna, ha Jenson k�ldte �ket ut�nam. D�lben be�lt�nk egy igaz�n hangulatos kis k�v�z�ba, illetve eg�sz Isztambult bej�rtuk. A m�sik nem elhanyagolhat� dolog pedig az volt, hogy siker�lt egy kicsi k�zelebbr�l megismerkednem az �lomp�rral.

Este hat k�r�l t�rt�nk vissza a sz�llod�ba, �s a lift el�tt elv�ltunk.

— Biztos, hogy nem j�ssz te is vacsor�zni?

— Nem, el�sz�r �t�lt�z�m. Meg �hes sem nagyon vagyok, az a t�r�k valami nagyon laktat� volt.

— Rendben, akkor j� �jt! – adott k�t puszit Nic, �s Lewis is meg�lelt, majd az �tterem fel� vett�k �tjukat, �n pedig besz�lltam a felvon�ban. Hevesen dobog� sz�vvel k�zeledtem a lakoszt�ly fel�, k�zben pedig pr�b�ltam kital�lni, mit is mondok majd Jaim�nek. Na, persze, ha a szob�ban van egy�ltal�n.

A v�rhat� besz�lget�s, valamit a viszontl�t�s miatt idegesen nyomtam le a kilincset, �s l�ptem be a nappaliba. Teljesen �tlagos k�p fogadott, semmi sem v�ltozott reggel �ta. A cip�t �s a t�sk�t ledobva indultam a h�l� fel�, mik�zben azon gondolkodtam, minek �r�ln�k jobban: ha itt tal�lom Jaim�t, vagy ha nem? Az ajt� m�g�tt r�m v�r� l�tv�nyra azonban egy�ltal�n nem sz�m�tottam.