A srácok segítségével hamar össze lettek pakolva cuccaink. Fernando hívta közben Diego-t, hogy legyen készen Helsinkiben a felszálláshoz. Elköszöntünk mindenkitől. Kimi, Sebi és Jaime vitt minket ki a reptérre. Bepakoltunk Fer magángépébe, majd eljött a fiúktól is a búcsú ideje.

- Hívjatok minket, hogy mi van. – ölelt meg minket Kimi. – Te pedig ne idegeskedj. Árt a babának.

- Majd hívunk titeket. Vigyázzatok az úton.

- Sziasztok.

Diego kikérte a felszállási engedélyt, majd utunk ismét Oviedo felé vettük. Fernando az út alatt idegesen próbálta elérni José-t. Simogattam a kezét, hogy picit megnyugodjon. Hajnali 2-kor landoltunk Oviedo-ban. Egy taxival a korházba mentünk. Diego elvitte egy hotelbe a csomagokat, majd ő is visszajött. José egy vizsgáló előtt várt. Felsóhajtott, amint meglátott minket.

- Apa. Hogy van? Mi történt?

- Fiam. Lau. Diego. – köszönt mindenkinek. – Rosszul lett otthon. Az orvosok azt mondták, hogy nagyon felment a vérnyomása.

- Minek idegeskedik annyit? – és közben engem lenyomott egy székbe. – Diego. Hoznál egy palack ásványvizet és valami szendvicset a büféből?

- Azonnal.

- Kösz. Most is vizsgálják?

- Előbb ment be egy orvos. Kiküldtek addig. Most már talán minden rendben lesz.

Fer és José kicsit arrébb mentek. Valamit halkan beszélgettek. José egy fél pillantást vetett rám. Rólam beszélgetnek? Diego visszajött. Odaadta nekem az ásványvizet és egy szendvicset is a kezembe akart nyomni. Visszautasítottam.

- Kincsem. – guggolt le elém Fer. – Egyél egy kicsit. Nehogy rosszul legyél.

- Nem vagyok éhes. Tényleg.

- Oké. Később.

- Ne félj. Anyud jobban van akkor?

- Jobban.

Kilépett a doki. Fer és José-nak elmondta, hogy már sokkal jobban van, és most kapott egy kis nyugtatót, és alszik. Megengedte, hogy bemehessünk. José belépett, majd Fer megállt az ajtóban.

- Diego. Menj a hotelbe Lau-val.

- Én nem…

- Nincs apelláta! Jó éjt drágám. – megcsókolt, majd belépett az anyukájához.

- Gyere Laura. Ne ellenkezz Fernando-val. A te érdekedben ilyen. Nem akarja, hogy bajotok legyen.

- Rendben. Menjünk. – mondtam szomorkásan. Visszamentünk a hotelbe, és én azonnal lefeküdtem aludni…