A sr�cok seg�ts�g�vel hamar �ssze lettek pakolva cuccaink. Fernando h�vta k�zben Diego-t, hogy legyen k�szen Helsinkiben a felsz�ll�shoz. Elk�sz�nt�nk mindenkit�l. Kimi, Sebi �s Jaime vitt minket ki a rept�rre. Bepakoltunk Fer mag�ng�p�be, majd elj�tt a fi�kt�l is a b�cs� ideje.

- H�vjatok minket, hogy mi van. – �lelt meg minket Kimi. – Te pedig ne idegeskedj. �rt a bab�nak.

- Majd h�vunk titeket. Vigy�zzatok az �ton.

- Sziasztok.

Diego kik�rte a felsz�ll�si enged�lyt, majd utunk ism�t Oviedo fel� vett�k. Fernando az �t alatt idegesen pr�b�lta el�rni Jos�-t. Simogattam a kez�t, hogy picit megnyugodjon. Hajnali 2-kor landoltunk Oviedo-ban. Egy taxival a korh�zba ment�nk. Diego elvitte egy hotelbe a csomagokat, majd � is visszaj�tt. Jos� egy vizsg�l� el�tt v�rt. Fels�hajtott, amint megl�tott minket.

- Apa. Hogy van? Mi t�rt�nt?

- Fiam. Lau. Diego. – k�sz�nt mindenkinek. – Rosszul lett otthon. Az orvosok azt mondt�k, hogy nagyon felment a v�rnyom�sa.

- Minek idegeskedik annyit? – �s k�zben engem lenyomott egy sz�kbe. – Diego. Hozn�l egy palack �sv�nyvizet �s valami szendvicset a b�f�b�l?

- Azonnal.

- K�sz. Most is vizsg�lj�k?

- El�bb ment be egy orvos. Kik�ldtek addig. Most m�r tal�n minden rendben lesz.

Fer �s Jos� kicsit arr�bb mentek. Valamit halkan besz�lgettek. Jos� egy f�l pillant�st vetett r�m. R�lam besz�lgetnek? Diego visszaj�tt. Odaadta nekem az �sv�nyvizet �s egy szendvicset is a kezembe akart nyomni. Visszautas�tottam.

- Kincsem. – guggolt le el�m Fer. – Egy�l egy kicsit. Nehogy rosszul legy�l.

- Nem vagyok �hes. T�nyleg.

- Ok�. K�s�bb.

- Ne f�lj. Anyud jobban van akkor?

- Jobban.

Kil�pett a doki. Fer �s Jos�-nak elmondta, hogy m�r sokkal jobban van, �s most kapott egy kis nyugtat�t, �s alszik. Megengedte, hogy bemehess�nk. Jos� bel�pett, majd Fer meg�llt az ajt�ban.

- Diego. Menj a hotelbe Lau-val.

- �n nem…

- Nincs apell�ta! J� �jt dr�g�m. – megcs�kolt, majd bel�pett az anyuk�j�hoz.

- Gyere Laura. Ne ellenkezz Fernando-val. A te �rdekedben ilyen. Nem akarja, hogy bajotok legyen.

- Rendben. Menj�nk. – mondtam szomork�san. Visszament�nk a hotelbe, �s �n azonnal lefek�dtem aludni…