14. rész
2010.06.30. 14:03
Másnap korán keltem. Azonnal lesiettem és megnéztem megjött-e már a mai újság. Nem jött meg. Tehát figyelnem kell. Úgy döntöttem addig csinálok reggelit. Palacsinta jó lesz! Nekiláttam tehát. Hamar megvoltak, azonban jött a mániám! A díszítés. Imádom díszíteni az ételeket! Megszórtam porcukorral, epret is raktam mellé, diót… Minden jót!
- Jó reggelt! – jött apa és adott egy puszit.
- Jó reggelt. Csüccs le az asztalhoz! Mindjárt reggeli.
- De jó. – ment ki a konyhából. Persze előtte az egyik diót ellopta a tányérról. Ráütöttem a kezére, de ő csak nevetve elment. Anyu is lejött.
- Jó reggelt anyu!
- Jó reggelt leányzó! Hát te reggelit csinálsz?
- Aha. Hogy nektek ne kelljen. Pihinap. – pislogtam.
- Ajaj. Mi rosszat tettél, amiért most jó vagy. Apádtól kell megvédjelek?
- Nem! Rosszat? Én?
- Te!
- Fogd be öcskös! – nevettem.
- Palacsinta! – nyúlt érte. Ráütöttem kezére.
- Hé! Irány az asztal! NE lopd el! Majd az asztalnál egyél!
- Jó, jó… - indult el, de visszafordult és az epret elcsórta.
- Hogy az a! Menj a…
- Gyerekek! Ne veszekedjetek!
- De ellopta!
- Mi ez a vita? – jött be apa, kezében az újsággal. Épp lapozgatta. Anya adott az arcára egy puszit, majd kiment. Apa az ajtófélfának dőlt. Hirtelen megpillantottam az újság hátoldalán saját magam fotóját, és azt a híres cikket. Bokán rúgtam Beto-t, aki értetlenül nézett rám, majd az újságra mutattam. Megértette mi a gond.
- Apa. Mi jót olvasol?
- Híreket fiam.
- Megkaphatom?
- Majd ha kiolvastam. – lapozgatta. – Azta! Ez nem igaz! A Real-t megint elverte a Barca.
- De szörnyű. – ingatta a fejét Beto. Ő Barca drukker. – Megkaphatom?
- Nem! Türelem! Mi ilyen fontos?
- WC-re kéne mennem. – toporgott a látszat kedvéért.
- Bocs. Nem adom. – lapozott még egyet.
- ÁÁÁ! Jajj! – kiáltottam fel és összegörnyedtem. Ijedten néztek rám. Apa ledobta az újságot.
- Mi történt? Fáj valamid?
- A hasam. Nagyon! – szipogtam.
- Én… Gyere! Felviszlek! Beto! Hívd a mentőket!
- De mi a számuk?
- Jajj, te… - apa a hűtőszekrényhez fordult. Beto-hoz fordultam.
- Dugd el a pokol mélyére! – mutattam az újságra. – ÁÁÁ! Fáj!
- Majd megkeresem apa!
- Jó! Gyere leányzó! Feküdj le valahova… - kísért apa. Milyen jól tudok színészkedni…
|