15. rész
2010.06.30. 14:04
Az elkövetkezendő napok hasonlóképp teltek, csak jobban ügyeltünk rá, hogy ne tudjon apa rájönni a tesztre. Szerencsére kezdett lecsengeni a téma a sajtóban. Én sportriporterként jártam a futamok helyszíneit. Nico-val való találkozások folyton veszekedéshez vezettek. Egy ilyen hétvége után tértem haza. Fáradtan léptem be.
- Megjöttem! – kiáltottam. A konyhában találtam meg apát, anyát és Beto-t. Beto épp az asztalnál ült. Rám nézett.
- Megjött a ház Hercegnője? – fordult meg apa. Rosszat sejtettem. Beto-ra néztem, aki ingatta a fejét fintorogva.
- Apa? Valami baj van?
- Hol voltál? Épp versenyről jössz, vagy esetleg magad is versenyeztél?
- Apa…
- Ezt meg tudod magyarázni? – vágott le elém egy újságot, amin a tesztemről volt pár kép.
- Apa… Ez úgy volt, hogy…
- HOGY? – kiáltotta.
- Édes. Nyugodj le. – kérte anya. Apa az ajtó felé mutatott. Elindultam.
- NEM TE! Beto. Kedvesem. Kifele!
Anya és Beto kimentek. Beto még súgott egy Sajnálom-ot.
- Apa. Hallgass meg!
- NEM! Megmondtam világosan, hogy nem akarlak olyan kocsikban látni téged!
- Az én életem! Apa! Miért akarod az ÉN életemet is irányítani? Törődj magaddal, anyával! Felnőtt vagyok!
- Egy éretlen kis csitri!
- Nem bírod elviselni, ha felnőtt vagyok!! HA nem óvhatsz meg mindentől! Apa! Én akarom ezt! Ez az álmom! A Véremben van a száguldás! Hisz tőled örököltem!
- Nem akarom, hogy versenyezz!
- Márpedig az lesz! Versenyezni fogok!
- Ha azt teszed…
- Elég! Mi a francért nem tudsz leszállni rólam? És Beto? Neki miért engeded?
- Mert ő fiú!
- Áhá! Már itt tartunk? – hörrentem.
- Elég legyen! Felejtsd el ezt az egészet, és én is elfelejtem! – fogta meg az újságot és gyűrte össze.
- Nem apa! Versenyezni fogok! Ha mellettem állsz, ha nem!
- Ez esetben szabad előtted az út! – nézett rám.
- Igen? Rendben! Szia apa!
Idegesen mentem kifele. Beto állított meg.
- Hova mész?
- El! Apa nem enged versenyezni! Márpedig én elindulok a versenyzés útján! Nem lesz senki az utamban! Önző leszek és egyszer most az álmaim követem!
Megölelt a tesóm, majd anya is. A kezembe nyomott egy kis pénzt.
- Szállj meg a közeli hotelben. Beto elvisz neked pár cuccod.
- Köszönöm! – öleltem meg anyát és kiléptem a házból. Fájdalmasan néztem vissza rá.
|