A hotelben foglaltam egy szobát. Az ágyban a hátamon feküdtem, két karom a fejem alá helyezve, miközben a mennyezetet bámultam. Az elmúlt eseményeken jártak gondolataim. Mindent egy kopogás zavart meg. Fáradtan az ajtóhoz mentem. Beto volt ott.

-          Itt vannak cuccaid. – adta oda Beto a bőröndöm.

-          Kösz. Apa? Ki volt nagyon akadva?

-          Eléggé. De ne törődj vele. Holnapra lenyugszik, és…

-          Nem öcsi! Ez kicsit komolyabb vita, mint az eddigiek!

-          Jaj, ugyan!

-          Kösz a segítséget. Egy időre lehet nem látjuk egymást. – sóhajtottam.

-          Mit akarsz tenni?

-          Elutazni. Feltalálom magam, nyugi.

-          Hova utazol? Mit akarsz tenni? Miből tartod fent magad?

-          Hé! Nyugalom! Nem mondom el, hova utazok. Van egy kis pénzem, tehát ez nem gond.

-          De ne menj el! Anya bele fog őrülni!

-          Nem kell! Semmi bajom nem lesz. A mobilomon elértek. Megpróbálom elérni az álmaim. – hunytam le szemem.

-          Versenyző leszel?

-          Megpróbálok.

-          Akkor Lengyelországba mész Robert-hez?

-          Nem. Azt nem szeretném, hogy kimondottan a segítségével jussak be valahova. És azt sem akarom, hogy apa kapcsolata megromoljon vele.

-          Jó. De mesélj majd, és vigyázz magadra! – ölelt át.

-          Jaj, öcskös! Neked is további sok sikert!

-          Annyit még elmesélnél… Milyen érzés volt vezetni azt a GP2-es kocsit?

Leültünk az ágyra. Most láttam először talán ilyennek az öcsém. Érdeklődött az iránt, amit csinálok! Láttam a szemében még egy kis aggodalmat, féltést. Tudtam, hogy ő az egyik legjobb testvér a világon!

Elgondolkodtam, hogyan öntsem szavakba azt, amit éreztem, mikor a kocsiba ülhettem.

-          Amikor beültem, furcsa izgalom járt át! Az adrenalin átjárta a testem! A fülemben hallottam a lüktetést! Mindent kizártam! Csak arra koncentráltam, hogy ÉN és a Kocsi!

-          Mint én… - csillogott a szeme. – És milyen? Gyors?

-          De még mennyire! – nevettem fel. – Elképesztően jó vezetni! Gyors volt! A Sebesség! ÁÁÁ! Mintha szállnál! Nincs határ! Mintha elhagynád a valóságot, és valahol máshol lennél! Érzed, hogy egyedül vagy és ez csodás!

-          Én is akarok GP2-es járgányt vezetni. – mosolygott.

-          Egyszer te a Formula 1-ben fogsz körözni! Én tudom! Én leszek az elsőszámú rajongód! Ezt soha ne feledd el!