A szob�mban �bredtem fel. Fer ott �lt mellettem �s figyelt engem. Halv�nyan r�mosolyogtam.

-          Minden rendben?

-          Persze, csak… Semmi. K�szi.

-          Nincs mit. Ki volt az a sr�c?

-          Egy ideig j�rtam vele. Egy nagyon r�vid ideig.

-          �s?

-          Csak olyat tett, ami miatt szak�tottunk. Seb seg�ts�g�vel dobtuk ki akkor.

-          Mit csin�lt? – fesz�lt meg. �reztem, hogy kezd ideges lenni.

-          Anyu! J�l vagy? – futott az �gyhoz Maxi �s hozz�m b�jt.

-          Semmi bajom. Ne, ne pityeregj! Anyu j�l van! Csss! – Fer l�ttam, hogy kiss� megenyh�lt. Rajtunk merenghetett mag�ban.

-          De biztos j�l vagy? Nem b�ntott a b�csi?

-          B�ntott? – k�rdezte Fer egyb�l. – Mi az, hogy b�ntott?

-          Kisfiam. Menj sz�pen ki. Szeretn�k apuddal besz�lgetni.

-          Ok�. M�r megyek. – megv�rtuk, m�g kimegy �s az ajt� becsuk�dik. Ekkor r�m n�zett k�rd�n. M�lyet l�legeztem.

-          Aznap �pp vitatkoztunk valamin. Nagyon �sszeveszt�nk, �s lekevert nekem egy pofont.

-          MI?

-          Azt�n megfogta a karom �s elkezdett r�zni. Nagyon megijedtem. Maxi �rt be el�sz�r a szob�ba, �s persze a kis angyalk�m egyb�l meg akart menteni. De az az �llat megl�kte, �s Maxi elesett, buksij�t pedig be�t�tte a kisasztal sz�l�be. �gy megijedtem, hogy baja esik!

-          Istenk�m… Ne! Ne s�rj! Nem a te hib�d! – �lelt mag�hoz. J�l esett a k�zels�ge.

-          Szeg�nyk�m, rohantunk a korh�zba.

-          M�r nem lesz bajotok. – sim�totta meg az arcom.

-          Khm… Zavarok? – nyitott be Mark.

-          Nem. Szia! – n�ztem r� mosolyogva. Fer fel�llt, Mark pedig le�lt a hely�re, �t�lelt. �n elt�volodtam picit t�le, majd cs�kkal �dv�z�ltem. Mindezt Fer szeme l�tt�ra. Viszont az a cs�k el�g �rdekesre siker�lt.

-          �n… Most magatokra hagylak titeket.

-          Mi is megy�nk.

Kiment�nk �s le�lt�nk az asztalhoz. Ekkor m�r k�sz volt az eb�d. L�nyeg�ben Fer �s Maxi besz�ltek. Szinte be sem �llt a sz�juk. Maxi elmes�lte neki a sikeres cip�f�z� k�t�st. Mark el�gg� sz�tlan volt, �s csak piszk�lta a t�ny�rj�ban lev� �telt.

-          Valami baj van? – �rdekl�dtem meg.

-          Semmi, semmi. – nem n�zett a szemembe. Valamit titkol! De vajon mit?

-          Ugyan, olyan let�rt vagy! Mi az?

-          Semmi, t�nyleg!

Fer is �rdekesen n�zett r�, de nem sz�lt semmit. Tekintet�vel elkapott, s nem is eresztett. Azt hiszem, kezdek ism�t bele szeretni. De nem tehetem! Nem tehetem ezt Markkal! �s, magammal sem…