30. rész
2010.06.30. 14:21
Fáradtan érkeztem meg Monacoba, abba a szállodába, ahol Sebiék és tudtom szerint a csajok is vannak. Pár pillanatig a garázsban, hátradőlve a székben ültem. Arra rezzentem össze, hogy valaki megkopogtatja az ablakot. Fer volt az. Fáradtan nyitottam ki az ajtót, de még bent ültem.
- Szia. Hát te hogy kerülsz ide? Ti? Nem is mondtad, hogy jöttök. – nézett az alvó pöttömkére.
- Maxi rábeszélt. Jöttünk.
- Elfáradtál. – állapította meg, majd végigsimított az arcomon. Kissé felsóhajtottam.
- Ne Fer… Mark ha megtudja…
- Mark… Hát… Igen… - terelődött el a tekintete. Értetlenül pillantottam rá.
- Mi van vele?
- Semmi.
- És akkor az a Rob hastánc! – hallottuk meg Ema, Noncsi és pár ismert pilóta hangját, nevetgélésüket.
- Css! – szólt rájuk Fer. Idejöttek.
- ÁÁÁ! Era! Ti itt?
- Maxi lebetegedett.
- Jaj, az én tündérbogaram? – rémült meg Noncsi. – Estére hadd raboljuk el, kérlek! – nézett rám boci szemekkel.
- Többes szám?
- Őőő… - Kimire pillantott, aki szintén boci szemezett.
- Mi hadd lopjuk el! Kérlek! – Ema.
- De…
- Naa! Lécci!
- Ema… - köhögött Nico és sokat sejtetően nézett Ema-ra.
- Azt hiszem, Nico mást tervezett estére. – kuncogott Kims.
- Én is azt hiszem…
- NA jó. Marad akkor Noncsi, ha ti nem óhajtotok más elfoglaltságot mára.
- Mára mi csak a kis herceget szeretnénk ápolni! Igaz? – rúgta bokán a finn szőkeséget.
- Igaz!
- Jó, legyen. – kiszálltam a kocsiból. Kims vitte fel a karjaiban Maxit. Noncsi pedig Maxi kis bőröndjét vitte. A többiek is elindultak, csak Nando állított meg a kocsi mellett.
- Szeretlek Erika. Nagyon.
- Ne mondd ezt! Nem szabad… - közel hajolt hozzám és megcsókolt. Elsőre visszacsókoltam, majd eltávolodtam tőle és a könnyeimmel küzdve rohantam be a hotelbe. Megkérdeztem Mark szobájának számát, de ekkor Mark jött be a bejáraton egy barna hajú lánnyal. Aggódó tekintettel nézett rám, elköszönt a lánytól, aki elkérte a kulcsait, majd felment. Elém lépett.
- Azt hiszem, beszélnünk kell. – mondta fájdalmasan.
- Ebben egyet értünk.
- Gyere.
Felmentünk a szobájába és elkezdett beszélni. Hosszasan mondta és mondta, majd a végére ért.
- Sajnálom Erika. Én… Nem tudom mi ütött belém. Szerelmes lettem abba a lányba és… már rég beszélni akartam veled. Bűntudatom van. – hajtotta le a fejét.
- Mark. Ne legyen bűntudatod. Én azt hiszem hasonló cipőben járok.
- Fernando szeret téged. Megváltozott tényleg. Menj vissza hozzá.
- Még meggondolom. Neked viszont sok boldogságot. Remélem összejöttök.
- Remélem. Bár, kinek kéne egy ilyen srác, mint én?
- Ne legyél önbizalom hiányos. Vesd be magad te torpedó!
- Azért remélem barátok még megmaradunk.
- Szerintem mindig is azok voltunk. És azok is maradunk.
- Köszönöm. – ölelt meg.
- De én most megyek akkor…
- Rendben. Szia. Jó éjt!
- Neked is.
Kiléptem, majd pár lépésre az ajtótól nagyot sóhajtottam. Megfordultam és Fer állt ott. Csak nézett rám szomorkásan. Azt hiszem döntöttem. Odaléptem hozzá.
- Fer. Tudom, hogy most…
- Css! Ne beszélj! – kérte, miközben mutatóujját a számra rakta. Közelebb hajolt hozzám és lágyan megcsókolt. Pár pillanatig még furcsa volt, de aztán átadtam magam az érzésnek és teljesen belelendültünk a csókcsatákba. Felkapott, mire felkuncogtam, majd megindult csókok közepette az ajtaja felé.
|