31. rész
2010.06.30. 14:21
A szobában lerakott az ágyra, adott egy puszit a számra. Én elkezdtem volna a pólóját levenni, de ő leállított.
- Mi a baj? – kérdeztem értetlenül.
- Szeretlek. Ezt még nem most kell. – ingatta a fejét. – Most nem akarom, hogy azt hidd, csak ki akarom használni a zavartságod, vagy hasonló. – fintorgott. – Ne haragudj.
- Megleptél.
- Én?
- Aha. Azt hittem egyből ugrasz az alkalmon! Mint régen… De, tetszik ez a fajta változás. – adtam egy kis puszit a szájára.
- Azt javaslom aludjunk. Ha nem baj, hogy egy ágyban kéne velem… Ha baj, akkor átköltözhetek a kanapéra.
- Nem mész sehova! Aludjunk.
- Rendben.
Egymást ölelve feküdtünk az ágyban. Elég sokáig voltam még ébren. De ahogy észrevettem ő is.
- Fer. Miért vagy még ébren?
- Csak jár az agyam… - mondta szomorú hangon. Felnéztem rá. A szemében könnycsepp csillogott.
- De mi a baj? – ültem fel azonnal.
- Semmi. Én, csak… Rossz előérzet.
- Milyen rossz előérzet?
- Nem tudom. Mostanában mindent elrontok, és nem értem miért.
- Mindenki hibázhat.
- De ennyiszer?
- Nyugalom. – bújtam oda hozzá.
- Jaj… Era. Ez nagyon hiányzott.
- Mi hiányzott?
- Mindig amikor ideges voltam, le tudtál nyugtatni.
- Nagyon ideges vagy. – állapítottam meg, amint a vállára tettem a kezem. – Megmasszírozlak picit. Az majd segít.
- Köszi.
Elkezdtem masszírozni. Nagyon feszült volt. Eltartott egy ideig, mire már nyugodt volt. Egy puszit nyomtam a buksijára, majd lefeküdtem mellé.
- Már jobb?
- Sokkal. Hálás vagyok neked.
- De most már alvás. Holnap még a végén elalszol, és akkor a kis manókánk mérges lesz, ha nem a Pole-ból indulsz.
- Jaj, akkor meg kell szereznem!
- Meg ám!
- Na jó. Szép álmokat!
- Neked is! Puszi!
- Csók! – helyesbített, majd lágy csókot adott. Ez után már sikeresen ment az alvás projekt.
|