Este csinosan felöltöztem. Teljesen lázba jöttem a találkozástól! Máshogy tekintetten Niko-ra! 8 előtt pár perccel értem az ajtójához. Izgatottan kopogtattam. Ő nyúzott arccal nyitott nekem ajtót.

-          Hé! Mi az? Mi a baj? – kérdeztem szomorkásan.

-          Hogy már megint nem hiszel nekem és mindent rághatunk át! – toppantott.

-          Nem kell. Robert bevallotta, hogy ő volt.

-          Áh! Tehát nem én? Nem csak én kértem meg?

-          Niko.

-          Ne! Tudom, hogy én voltam!

-          Ebből elég! Nem akarok vitatkozni veled!

-          Vitatkozni? Én… - ekkor döntöttem. Odaléptem hozzá és megcsókoltam. Először a döbbenettől nem csókolt vissza, majd amint kapcsolt, elindult velem a háló fele. Megálljt parancsoltam.

-          Itt még nem tartunk! Csók oké, de nem fekszünk le!

-          Pedig érzem, hogy kívánsz!

-          Menj a francba! Azt hittem tudsz normális is lenni! Amikor nem ez a macsó éned jön elő!

-          Mert ez nem tetszik?

-          NEM! – fordultam meg.

-          Jó! Bocsi. – ölelt át és a nyakam csókolgatta. Elindultunk ismét az ágy felé. Ledöntött rá és csókolt, ekkor azonban…

Hatalmas robbanást hallottunk lentről.

-          Ez mi volt Niko?

-          Nem tudom… De ki kell mennünk! Azonnal! – húzott maga után, de ekkor még egy, nagyobb robbanás rázta meg az épületet, ami a gravitáció törvényének engedelmeskedve elkezdett összedőlni, mint egy kártyapakli és a földdel egy szintűvé vált…

Mikor kinyitottam a szemem a fejem borzalmasan fájt. A kisebb probléma ez volt. A nagyobb akkor kezdődött, amikor észrevettem, hogy a lábamon van az épület egy nagyobb darabja. Niko-t nem láttam. Próbáltam megmozdítani a lábam, de éles fájdalom nyilallt belé. Halk sikoly hagyta el a számat.

-          BRIGI! Hol vagy?

-          Niko! Itt vagyok!

-          Kicsim? – nézett rám pár törmelék mögül. Nem tudott azoktól közelebb jönni.

-          Niko!

-          Jól vagy? Fáj valamid?

-          A fejem. És ez a törmelék a lábamon van. Te?

-          Jól vagyok! NE félj! Mindjárt oda megyek… valahogy.

-          Vigyázz magadra! Nehogy bajod essen!

Niko elkezdte a törmelékeket pakolni, de hirtelen abbahagyta és arrébb ment. Nem sok idő múlva megláttam, hogy közeledik. Hozzám sietett és átölelt, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

-          Itt vagyok! Nem lesz semmi baj!