19. rész
2010.07.05. 19:58
Ez volt a múlt. Ezek történtek velünk. 2 napig voltunk a roncsok alatt, mire megtaláltak. Szerencsére Niko-nál volt étel és ital. A megmentésünket pedig már elmeséltem.
A korházban ébredtem fel egy fehér ágyban. Apa és Niko voltak bent. Niko hátrébb ült. Apa a kezem fogta.
- Jó reggelt. – köszöntem halkan.
- Kicsim. Jó reggelt. Hogy vagy?
- Jól. Nem látszik?
- De. – mondta apró mosollyal. – Sajnálom. Felejtsük el a vitánkat kicsim.
- Vitatkoztunk mi valaha is? – kacsintottam rá, majd a lábamba fájdalom hasított.
- Szerzek orvost. – adott a homlokomra puszit. Niko csak nézett tovább rám.
- Nem jössz ide? – kérdeztem halkan Niko-t.
- Itt is vagyok már. Nagyon fáj?
- Nem. – szűrtem fogaim között.
- Látom, hogy fáj. – sóhajtott.
- Dokik mondtak valamit a lábammal kapcsolatban?
- Nekem nem. – ingatta fejét.
- Miért volt ez a robbanás?
- Kiderült, hogy a pincében gázszivárgás volt. Ott robbant fel valami. Valamik. Aztán a hotel összedőlt.
- Juj. És sok sérült van?
- Szerencsére nem. A csapatok buliztak. Kevesen voltak fent a hotelben.
- De jó.
Ekkor lépett be a fehérköpenyes és apa. Meg pár ápoló. Egy gyors vizsgálatot csináltak.
- És a lábam? – kérdeztem a dokit.
- Brigi. Egy jó ideig mindenképp ágynyugalom.
- Ágynyugalom? Meddig?
- Pár hónap. Gyógytorna lehet, de nagyon sérült a lába.
- De én nem bírok hónapokig ágyban feküdni! Mit csinálnék? – ültem fel. Niko visszanyomott.
- Kicsim. Nyugodj le. – suttogta apa is.
- Apa! Te sem bírnád, ha hónapokig feküdnöd kéne! – zokogtam. Hozzám lépett és megölelt.
- Megoldjuk! Nem lesz gond! Hazajössz és otthon meggyógyulsz. Csinálok neked paella-t.
Szipogva bújtam hozzá. Hiába a családi környezet, hiába a finom ételek, én meg fogok bolondulni, ha nem kelhetek fel! Soha nem bírtam a punnyadást egy helyben, nem hogy hónapokig. Ez nekem nem fog menni!
|