-          Néha én sem értem magam, ha ez megnyugtat. – adott egy puszit Kimi.

-          Rosszul vagyok. – nyögtem

-          Gyere. – fogott és felkísért a szobánkhoz tartozó fürdőbe. – Ülj ide. – és feltett a mosdókagyló melletti szekrényre. Benedvesített egy törölközött és azzal kezdte el törölgetni a tarkómat. A homlokom neki támasztottam a mellkasának.

-          Tényleg sok volt a vodka. – nyögtem.

-          Én mondtam. – jött az értelmes válasz. Kezdet már kitisztulni a fejem.

-          Lemehetünk már. – szálltam le a szekrényről, pár perc múlva. – Úgy látszik, ma mindenhova felülök. – igazítottam meg a felcsúszott szoknyám.

-          Kérdezhetek valamit?

-          Most is azt csináltad. – bújtam oda hozzá. – De csakhogy lásd, kivel van dolgod, kérdezhetsz még egyet. – mosolyogtam fel rá.

-          Amikor azt mondtad, hogy Justinnak semelyik csaj nem tudd ellenállni, akkor ezt magadra is érteted? – tolt el egy kicsit magától.

-          Hát ez volt a bajod. – világosodtam meg. – Te féltékeny voltál. – kiáltottam fel, megkönnyebbülten. Én meg azt hittem, hogy már most megunt. Istenem ezek a pasik annyira bolondok. Nem látja, hogy totál bele vagyok zúgva? Justin meg köztem nincs semmi, soha nem is volt, nem is lesz.

-          Nem voltam féltékeny. – engedett el és indult ki a fürdőből.

-          Várj már. – mentem utána. Igaz a járásom még nem volt tökélete, de ment már egyedül is. Ő pedig megállt a szoba közepén. – De igenis féltékeny voltál. - bújtam vissza hozzá. – Nem értem miért. Köztem és Justin között sosem volt semmi. – motyogtam a vállába – Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretem, mert szeretem, csak nem úgy, mint téged. De azt hittem, hogy ezt egyszer már megbeszéltük. – azzal elindultam lefelé a többiekhez.

Kimi nem jött utánam és gyűlölöm ezt bevallani, de nagyon fájt. Két órába tellett mire az utolsó vendég is elhagyta a házam. Eljátszottam a tökéletes háziasszonyt, mindenkire mosolyogtam, holott legszívesebben sírtam volna. Kimi szemére nem lehet vetni, hogy ne lett volna kedves az emberekkel. Végül is mindenkihez volt néhány szava, csak a barátnőjéhez nem. Mikor már csak ketten voltunk a házban, Kimi arra hivatkozva, hogy fáradt és elment aludni. Én meg elkezdtem takarítani. Marha fáradt voltam, de nem akartam még lefeküdni aludni. Így hát neki álltam a konyha rendbetételének. Fogtam az összes üres üveget és belegyömöszöltem egy zsákba. Miután végeztem fogtam egy másik zsákot és minden egyéb szemetet összeszedtem. A konyha rendbe tétele után, áttértem a ház többi pontjára. Hajnali hatra végeztem. Mindenhol összeszedtem a szemetet, összesöpörtem, felmostam, a porszívózást inkább későbbre hagytam. A konyhában mosogattam és már kifejezetten dühös voltam a pasimra, a gyerekes viselkedése miatt.  

-          Te még mindig fent vagy? – jött be Kimi komás fejjel a konyhába. Nem válaszoltam neki, csak feltettem a szárítóra a pogácsás tálat. - Miért nem használod a mosogatógépet? – kérdezte pár perc múlva, még mindig nem reagáltam. – Nem tudsz aludni? – ült le a székre, azt hiszem megunta az egyhelyben állást. Érzetem a hátamban a tekintetét.

-          Gondoltam nem zavarlak alvás közben. – töröltem meg a kezem a konyharuhába és dobtam le a konyha pultra, majd megfordultam. Kimi egy szál alsó nadrágban ült a széken.

-          Gyere ide. – nyújtotta a kezét.

-          Nem megyek – hagytam figyelmen kívül a gesztusát.

-          Miért nem? – kérdezte.

-          Csak. – rántottam egyet a vállamon. Nagyon rosszul éreztem magam. Fájt a fejem, hányingerem volt, azt hiszem, másnaposság tünetei jelentkeznek nálam.

Gyorsan felmentem az emeletre, beálltam egy hideg zuhany alá. Majdnem megfagytam, de nem baj, legalább a hányinger kezdet elmúlni. Mikor már nem bírtam tovább kimásztam, magamra csavartam egy törülközött és bementem a szobába. Kimi nem volt sehol, így arra tippeltem, hogy vagy lent van még a konyhában vagy van jobb dolga, is mint velem törődni. Éreztem, hogy rám jön a sírhatnék ezért gyors bebújtam az ágyba és lefeküdtem picit piheni. Arra nem volt erőm, hogy valami ruhát magamra húzzak, a szoba csak forgott velem és félő volt, hogy a tegnapi ropi darabok visszaköszönnek az ágyneműmre. Végül csak elnyomott az álom. Egy órával később arra keltem, hogy valaki leakarja szedni rólam a törülközöm.

-          Nyugi csak én vagyok. – hallottam meg Kimi hangját.

-          Hagyj békén. – fordultam az oldalamra.

-          Előbb felöltöztetlek, mert meg fogsz fázni. – húzott vissza.

-          Mióta érdekel ez téged? – nyitottam ki a szemem és felültem. Kikaptam a kezéből a törülközőt, amit nem tudom mikor hámozott le rólam és magam elé kaptam.

-          Te meg mióta vagy szégyenlős? – húzta el tőlem a rögtönzött takarom.

-          Én kérdeztem előbb. – dörrentem rá. Észrevette, hogy nem vagyok rózsás kedvemben ezért nem szólt többet, csak oda adott egy pólót a kezembe. – Ez nem az enyém. – mondtam neki. Ez tényleg nem az én tulajdonom volt. Egy Ferraris csapat póló volt.

-          Tudom, de ez van. – jött az értelmes válasz. Vitatkoztam volna még vele, ha nem fáztam volna annyira. Gyors magamra húztam. – Jobban áll, mint nekem. – mosolygott rám.

-          Ez van. – ismételtem az előbbi szavait és nyakig betakaróztam.

-          Fázol? – kérdezte gyengéden.

-          Picit. – nyögtem.

-          Akkor felmelegítelek. – emelte fel a takarómat és bújt be mellém.

-          Ha azt hiszed, hogy ezzel lekenyerezel, akkor tévedsz. – de azért oda bújtam hozzá.

-          Tudom, de egy próbát azért megért. – húzott magához. – Szeretlek. – súgta a fülembe majd bele puszilt.

-          Én is, de semmi szex, ha békülni akarsz. – toltam el magamtól.

-          Mert?- nézett rám.

-          Mert kurvára másnapos vagyok. – nyögtem neki. Mire kitört belőle a nevetés. – Kösz az együttérzést. –motyogtam sértetten. - Különben is még haragszom rád. - azzal megint hátat fordítottam neki. Több szó nem is esett közöttünk. Én szépen elaludtam.