20. fejezet
2010.07.07. 17:53
Valami megváltozott és nem tudok rájönni, hogy mi. Egyre jobban távolodok el Kimitől. Nem akarok semmit vagy senkit meggyanúsítani, de véleményem szerint Sirka keze van a dologban. Mióta elbeszélgetett a drága unokájával, azóta a kicsi Räikkonennel nem lehet bírni. Mindenki előtt játssza, hogy minden rendben. Mikor mások a közelünkben van, ugyan úgy viselkedik, mint előtte. Nevet, ölelget, puszilgat, kedves és figyelmes. Viszont ha nincs senki a közelünkbe, teljesen semmibe vesz. Alig szól hozzám, mindig akkor jön aludni, mikor már azt hiszi, hogy én is alszom. A két hét alatt egyszer sem közeledett úgy. Semmi szex! Előtte pedig volt, hogy naponta négyszer-ötször is. Szóval nem hiszem, hogy én lennék a paranoiás, ha valami furcsállok a jelenlegi helyzetben. Akárhányszor rákérdeztem, mindig azt a választ kaptam, hogy csak beképzelem az egészet. Ebből pedig jöttek a szóváltások, az is előfordult, hogy annyira összevesztünk, hogy a vendégszobában töltötte az éjszakát. Csütörtökön együtt utaztunk a többiekkel, ahogy meg volt beszélve. Az igazat megvallva már semmi kedvem nem volt hozzá, de ezt nem mondtam inkább a páromnak, mert akkor egy újabb felesleges balhé alakult volna ki. Így csendbe tűrtem az egész utat. Elég jól játszhattuk a szerepünket, mert senki nem vet semmit észre. Még otthon sem, talán Toni és Sean az, akinek leesett, de egyik sem kérdezet semmit. Mikor kijöttünk a repülőtérről, hirtelen meghátráltam. Ennyi fotóst még életemben nem láttam, Kimi húzott maga után, én pedig vakon követem. Azért ez már túlzás. Legszívesebben elüvöltöttem volna magam, hogy hagyjanak már békén. Meg menjenek a francba, az álompár elméletükkel, mert mi már minden vagyunk csak azok nem. Külön kocsival mentünk a szállodához, mert sajnálatomra Sebiék másik szállóba kerültek.
- Jól vagy?- kérdezte „életem szerelme” a kocsiban.
- Persze. – válaszoltam. – Csak nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy felhajtás lesz körülöttünk. – tettem hozzá.
- Pedig jobb, ha hozzá szoksz. Ez még semmi ahhoz képest, ami kint a pályán fog minket fogadni. – mondta borúlátóan. Több szó nem nagyon esett közöttünk. A szállodában elfoglaltuk a szobánkat. Nem volt olyan nagy, de kényelmes volt. Amint belépet az ember, rögtön a nappaliba találta magát, ami egyben volt a konyhával. Baloldalt nyílt a hálónk és a hálóban volt egy fürdő. Kimi kiment a pályára csütörtök révén, én pedig lefeküdtem aludni, mert nagyon fáradt voltam. Nem is keltem fel másnap reggelig.
- Jó reggelt. – mondta Kimi, kaptam egy puszit. Meglepő volt, mostanság ritkán ad. – Ha ki akarsz ma jönni, jó lesz, ha sietsz, egy óra múlva megyünk. – kiabálta ki a fürdőből. Nem volt vele kedvem már reggel veszekedni ezért fogtam magam és bementem a fürdőbe hozzá.
- Előbb is szólhattál volna. – morogtam oda neki. Azzal beálltam a zuhany alá, az igazat megvallva abban bíztam, hogy utánam jön, de nem így történt. Nem fogom kimutatni a csalódottságom, határoztam el magam. Mikor végeztem magamra csavartam egy törülközőt és a szoba felé vettem az irányt. A pasim már nem volt bent. A bőröndből előhalásztam a ruhámat. Miután nő vagyok és hiú, nem húztam volna fel akármit. Főleg, hogy ma mindenki minket fog fotózni. A választásom egy fekete cső nacira eset és egy piros rövid ujjú felsőre, ami kellőképen van dekoltálva, de azért mégsem ribancos. A hajam kiengedtem, nem volt kedvem vele szenvedni. Egy laza smink és az elmaradhatatlan napszemüveg. Mire végeztem, addigra ért vissza Kimi is.
- Csak a pályára jössz nem egy címlapfotózásra. - mondta
- Te is jól nézel ki. – vágtam rá gúnyosan.
- Rendben van. Jól nézel ki. Ezt akartad hallani? – kérdezte
- Nem. – válaszoltam. – Menjünk inkább. – tettem hozzá. Nem válaszolt, csak megfogta a kezem. Kint a pályán kéz a kézben mászkáltunk, mintha minden rendben lenne. Fotósok hada vett minket közre. A Ferrarinál mindenki jó fej volt. Kimi mindenkinek bemutatott. Megmutatott minden fontosabb részt a pályának. Már kezdtem elhinni, hogy megint minden rendben van köztünk. Mikor ő szabadedzésen vett részt, akkor Mark szórakoztatott. Meg hát a csajokkal is találkoztam. Rájöttünk, hogy feleslegesek vagyunk ide, mert a fiuk úgyis dolgoznak, ezért Cat felajánlotta, hogy beszéljük meg párjainkkal, hogy az időmérőre nem jövünk ki holnap, hanem városnézésbe kezdünk. Nekem személy szerint nagyon tetszet az ötlet, mert ugyan a csapatnál nem tették szóvá, de lehetet látni, hogy elegük van a megnövekedett érdeklődésből. Ami annyit tett, hogy egy sereg firkász letelepedet a csapat szállása előtt és várta az „álompárost”. Mikor visszaértünk, gondoltam finoman vázolom a története.
- Holnap kimenjek? – kérdeztem.
- Nem kell. - vágta rá. – Így legalább nincs akkora felhajtás. Majd a futamra gyere. – tette hozzá, ennyit arról, hogy majd szépen lassan beadagolom.
- Minek? Tök fölösleges vagyok itt. – fordultam az oldalamra, kezd elegem lenni.
- Jaj, ne csináld már a melodrámát. – lett hirtelen ingerült, amit nem tudtam mire venni. – Vasárnap jössz és kész. – nyomta ki a tévét és megfordult a másik oldalra.
|