Reggel kor�ban keltem, mint Kimi, ez�rt kimentem a nappaliba. Gondoltam, nem zavarom, mert ha felkeltem megint elk�ld a fen�be. Kin�ztem az ablakon �s kicsit elbambultam. Azon gondolkodtam, mik�nt romolhat el minden, ennyire, hirtelen. M�r nem �rtetem semmit.

- Kor�n kelt�l. - j�tt oda mell�m, minden bajom okoz�ja. Neki t�maszkodott az ablaknak a h�t�val, �s engem f�rk�szet.

- Nem voltam �lmos. – nyomtam el egy �s�t�st.

- Figyelj, sajn�lom, hogy tegnap este olyan bunk� voltam. Ha akarsz, term�szetesen kij�hetsz az id�m�r�re. – tette hozz�.

- Nem akarok kimenni. – v�laszoltam sz�kszav�an.

- T�nyleg kij�hetsz. – er�sk�d�tt.

- Nem �rtem, mire ez a hangulatv�lt�z�s most. De tudod mit? Nem is �rdekel. Elegem van, hogy mindig azon kell gondolkodnom, hogy most meg mit rontottam el? Belef�radtam. Am�gy meg, ha tegnap nem harapod le a fejem, akkor k�z�ltem volna veled, hogy mivel Cat-el �s Hannah-val t�k feleslegesek vagyunk, id�m�r� helyett ez�rt a v�rosn�z�st �s a v�s�rl�st v�lasztjuk.

- Sz�val az�rt j�tt�l el velem, hogy v�s�rolgass? – lett ideges. – Minek j�tt�l egy�ltal�n? – k�rdezte.

- Na, l�tod. Ezt m�r �n sem tudom. – v�gtam r� �s ott hagytam. Nem b�rtam vele egy l�gt�rbe lenni. Ez�rt bementem a szob�ba. Kimi csak annyi id�re j�tt be, m�g besz�lt, hogy lel�pet. Ut�na m�r ment is. �n pedig az ilyenkor szok�sos elfoglalts�gom folytattam. B�gtem, mint egy taknyos. Elegem volt m�r mindenb�l. A m�lab�b�l kopog�s r�ngatott vissza. Kim�sztam a bej�rathoz �s kinyitottam. Velem szemben k�t vid�m csaj �llt. Cat �s Hannah. Amint megl�ttak az arcukra fagyot a vigyor.

- Veled meg mi t�rt�nt? – k�rdezte d�bbenten Hannah.

- Kimi. – ny�gtem majd megint elkezdtem b�gni. Nem tudom, hogy jutottam el a kanap�ig. Mire feleszm�ltem, m�r ott �ltem �s a k�t l�ny pr�b�lt vigasztalni.

- Na j�, ha nem mondasz semmit nem tudunk seg�teni. – mondta Cat. �gy d�nt�ttem mindent elmondok nekik. Elmes�ltem Sirka l�togat�s�t, Kimi k�z�ny�s viselked�s�t �s a reggeli sz�v�lt�sunk.

- Nem tudom mi �t�t bel�, de nem fogom hagyni, hogy egy ilyen majom miatt szomorkodj. – v�gta r� m�rgesen Cat.

- Csajok, nem r�g�ta ismerlek titeket, de �r�l�k, hogy itt vagytok. – �leltem meg �ket.

- Mi is �r�l�nk neked. – nevetve el mag�t Hannah. – De Cat-nek igaza van. Ne szomorkodj, hanem ir�ny a v�ros! – mosolygott. – Van egy f�l �r�d, hogy elk�sz�lj, addig t�v�z�nk.

- Ok�. – adtam meg magam. – Csajok ezt ne mondj�tok el a pasijaitoknak. K�rlek! – n�ztem vissza r�juk az ajt�ban.

- Azt hiszem, Sebinek sem kell mindent tudnia. – kacsintott r�m Hannah.

- Ugyanez vonatkozik Heikkire. – nevetett r�m Cat.

- K�szi! – mondtam nekik meghat�dva.

- Most m�r nyom�s zuhanyozni. – mondt�k egyszerre.

Gyorsan lezuhanyoztam, megint. Magamra kaptam egy feh�r cs�nacit �s egy magas sark� cip�t, hozz� pedig egy k�k nyakba akaszt�s fels�t. A hajam szabadon hagytam �s er�sen kisminkeltem magam. Ma kellett a lelkemnek, hogy a pasik ut�nam forduljanak.

- K�sz is vagyok. – mondtam a l�nyoknak a nappaliban.

- Azt l�tom. Csini vagy csajszi. – nevetet Hannah.

Ha magam alatt is voltam a l�nyok nem hagyt�k, hogy elhagyjam magam. Az eg�sznapot a v�rosban t�lt�tt�k. Megn�zt�nk minden m�eml�ket. Bev�s�roltunk. M�g moziba is voltunk, igaz nem �rtet�nk bel�le semmit. De az�rt j�kat r�h�gt�nk. F�leg mikor nyelvi hasonl�s�got fedezt�nk fel a magyar �s a finn k�z�tt, persze Hannah csak b�logatott. Mint kifejtette nek�nk, neki a finn is k�nai. Nyolc �ra fel� felh�vtuk a pasijainkat, hogy m�g csavargunk a v�rosban. Kimit nem nagyon �rdekelte, azt mondta addig tal�lkozik Sebi�kkel �s elmennek kocsm�zni. �n pedig eld�nt�ttem, hogy engem meg az nem fog �rdekelni, hogy mekkora egy paraszt. F�ltizenegy fel� �rtem vissza a sz�llod�ba. Meglep�dve tapasztaltam, hogy � m�r az �gyban fekszik, �s a t�v�t b�mulja.

- Hogyhogy m�g fent vagy? – k�rdeztem t�le mik�zben lepakoltam a frissen beszerezett ruh�kat.

- �rdekes m�sor megy a t�v�ben. – morogta.

- De ez magyarul van. – �llap�tottam meg. – Mi�ta tudsz te magyarul?- n�ztem r� mosolyogva. – Ne v�laszolj!- tettem hozz�, mert l�ttam, hogy nem a legkedvesebb szavakat mondan�.

- Gyere ide!- mondta. Fel�llt az �gyb�l �s meg�hoz huzott. – Gy�ny�r� vagy.- suttogta a hajamba. Majd megcsokolt. De ebben a cs�kban minden benne volt. Lefek�dt�nk egym�ssal. �gy �lelt, simogatot �s csokolt mintha ez lett volna az utols� alkalom.

- Holnap mikorra kell kimenni a p�ly�ra? – k�rdeztem a karjai k�z�tt fek�dve.

- T�zre.

- Mi lett az id�m�r� v�geredm�nye?

- Sebi 6. Heikki 4. lett.

- �s te?

- Nem mindegy. – v�gta r� hidegen. Nem tudom megint mi�rt v�ltozott vissza. Elegem van.

- Nem. –v�gtam r� hat�rozottan.

- 3.

- Az j�. Nem? – k�rdeztem.

- Ha nem az els�, akkor nem. De ezt tudhatn�d.

- Tudom, hogy betegesen maximalista vagy. Mindenben a legjobb akarsz lenni �s mindenb�l a legjobbat.

- Majdnem mindenb�l.

- Ezt, hogy �rted? – k�rdeztem.

- Sehogy. Aludjunk! Holnap f�raszt� napja lesz egyik�nknek. – z�rta le a besz�lget�st.