Igazából nem is nagyon érdekelt a verseny, csak le akartam rázni a koloncokat. Nem vagyok én tanár néni, hogy folyton a nyakamon lógjanak. Úgyhogy alaposan szétnéztem, sok új verda, és még több új arc. Azok közül, akik pár éve nagy haverok voltak, vagy abbahagyták már ezt az életformát, vagy a sittel ülnek, vagy a kukacok rágják őket két méterrel a föld alatt. Ahhoz, hogy ezek a srácok megéljenek lopnak, rabolnak, versenyeznek, ők azok akik két végén égetik a gyertyát, és bizony kevesen érik meg még a negyvenöt éves kort is. A halál oka legtöbbször utcai versenybaleset, rendőri üldözés közben bekövetkezett halál, vagy a sitt.

Kevés az olyan szerencsés, aki ki tudott törni innen.

Én az vagyok, de egyre inkább úgy érzem nem tartozom a profik közzé. Nem fogadtak be, bármit csináltam is, mindig gaidzsin maradok. A szó eredetileg japán, ott az európaiakat hívják így, de a szó maga sokféle kívülállásra használható. Én mindenhol minden értelemben kívülálló voltam, a stílusom, a modorom, a vezetésem.

Szar ügy, a profiknál azért vagyok kívül álló, mert az utcai versenyekből, számukra a gettóból törtem fel. Utóbbiaknál meg azért mert van két diplomám.

Egy időben még zavart is ez, de ma már nem. Megszoktam, hogy sehol nem látnak szívesen, és ahol tehetik keresztbe tesznek. Szép vastag tüskepáncélt növesztettem, és nem is akarom lebontani, akinek megnyíltam mindig átvert, mint szart a palánkon.

Carlos szavaival élve olyan lettem, mint egy magányos cowboy a vadnyugaton, azokban a régi westernekben. Néha jót szórakozom ezen. Végül is van benne valami.

Kiballagtam a bejáraton, és megint Jattosba botlottam.

Biccentettem.

-          Melyik futamba akarsz kerülni? –érdeklődött vigyorogva.

-          Melyik a legzúzósabb? – érdeklődtem faarccal.

-          A hármas, sok a jó gép, meg a régi bandából egy két arc.

-          Akkor oda.

Bólintott.

-          Siess mindjárt kezdünk.

-          Szólj Nuneznek, hogyha érdekli a turistákat jöjjenek.

Biccentett.

Visszaballagtam a kocsihoz, beszálltam és felbőgettem a motort.

Bekapcsoltam a hifit. Kerestem valami pörgőset, hogy ne legyek ilyen depresszív. Egy régi  csöndes kis klasszikus, Scooter Nessaja.

Majd lassan áthajtottam a tömegen, ők pedig érdeklődő tekintetek közt utat engedtek.

Felálltam az ideiglenesen felfestett start vonalra. Öt induló, pompás.

Nem néztem kik az ellenfelekre részletesebben, minek? Mindegy kit kell legyőzni, az ellenfél nem számít, a lényeg a győzelem. Majd egy csinos kis ázsiai csaj elénk tipegett, és felemelte a két kezét, közben vadul vigyorgott. A motorok felbőgtek, hírtelen leengedte a kezét és elindultunk.

Leghátulról rajtoltam, és szűk kanyar vételekkel, már két kanyar után az élen voltam. 

Az utcákon voltak útlezárások, elég kemény pálya volt, széles jobb kanyar, kihúzatás, szűk balkanyar, széles jobbos, hosszú egyenes, egy sikán szerű jobb-bal kombináció, rövid kihuzatás, széles balos, kihúzatás, hosszú kihúzatás, szűk 90°-os jobbos, rövid egyenes, széles balos és a célegyenes.

Huszonöt másodperccel vertem a többieket. Alig értem a célba, Jattos oda is jött.

Lehúztam az ablakot.

-          Hna mi van?

-          Ne menj sehova, máris kezdődik a következő menet.

-          Hűű de boldog vagyok. - mondtam fapofával.

-          Nunez! –intettem ki

Oda jött.

-          Te baszod mi ez rally pálya, Forma 1-es kanyarokkal?

-          Ne mond hogy legalább ez nem kihívás?

-          Nem mondtam, de ez utca nem versenypálya, akkor mi a fenének csinálsz belőle azt.

Elvigyorodott, és ott hagyott. Barom.

Felkapcsoltam a zenét. Don Omar – Virtual diva.

Olyan rajolós zene, pláne mélynyomóval az ember lányának háta mögött.

Túráztattam a motort, és füstöltettem a gumit. Csak úgy mert ahhoz volt kedvem és pont.

Mindhárman felálltunk a vonalra, és megint kezdődött minden elölről. Semmi extra megint én nyertem.

Nem volt senki nagy ellenfél, erősebb mezőnyt vártam.

Én lettem túl jó, vagy a színvonal ment lejjebb?

Mire beértem a célba már ünnepeltek a többiek, valaki durrantott egy pezsgőt, és lelocsolta a kocsit.

Vigyorogva szálltam ki. Jattos odajött.

-          Hna csibéim, megint Hell nyert. Itt a zs. - mondta és a kezembe nyomta a  köteg pénzt.

Kérdőn néztem rá.

-          Szép ropogós 77 rugó.

Szép köteg pénz volt. Megnézegettem. Kivettem öt darab ezrest. Feltartottam a többiek felé.

-          Add meg a királynak ami a királyé, és Jattosnak ami a Jattosé.

Elvigyorodott.

-          Látjátok, így kell tisztelni azt Istent.

      Válassz Istennő! –mondta és a másik két csávó verdájára mutatott.

Egy narancssárga tuning 2001 Honda civic, vagy egy fekete ezüst versenycsíkos tuning ’67-es Mustang GT500E.

-          A Mustang. –böktem rá.

Már kaptam is a kulcsokat. Egy fiatal srácé volt, de nem volt elkenődve. Mondta hogy majd legközelebb. Vannak még tisztességes versenyzők.

Pár távoli haver odajött gratulálni, aztán volt időm körbenézni. Kiszúrtam Nunezt a srácokkal.

Odamentem.

-          Szép verseny volt. – vigyorgott.

-          Mi van mindenki kéjgázt szívott? Mi ez nagy happy? Amúgy megy tűrhető volt.

-          Milyen a buli?- kérdeztem Sennát meg Heikkit.

-          Egész jó. – vigyorgott Heikki.

-          Mennyit buktál? –kérdeztem Sennát.

-          7-et, a második futamban 2. lettem.

-          Mennyivel maradtál le?

-          Két másodperc.

-          Az jó. Az semmi. Ha így folytatod lehet hogy legközelebb nyersz.

-          Miamiban nincs ismerősöm.

-          Minek neked ismerős Miamiban? Jah, jó. Ott lesz a következő utcai versenyetek.

Neked nem is kell, nekem van. Beviszlek, úgyis az Indy is ott lesz jövő héten.

-          Komoly?

Felhúztam az egyik szemöldököm. Megkérdőjelezel engem haver? Eddig akarsz élni?

-          De ne verd nagy dobra.

-          Már így is visszahallani ezt azt. –mondta Nunez

-          Mit? –érdeklődtem.

-          Pletykákat, hogy kijárnak a profik.

-          Fasza. Túl nagy feltűnést kelltettek ?- böktem a fiúk felé.

-          Nem. Úgy am blok kitűntek.

-          Ez kell még csak, ha a yard fülébe jut, akkor ránk szállnak.

Jól is jön pár nap csönd.

Nunez bólintott.

-          Mehetünk vagy még bámészkodnátok?

Egymásra néztek.

-          Mehetünk. –biccentett Flavio.

Rájuk néztem.

-          Hol van Kimi?

Egymásra néztek. Birkák.

-          Fel se tűnt nektek, hogy felszívódott?

-          Az előbb még itt állt mellettem. –mondta Heikki

-          Mikor fél napja? Baszd ki. Ha kavar valamit és kiherélem. Keressük meg.

Faszomba, ettől még egy öt éves is értelmesebb, ha azt mondom ott marad, az legalább ott marad.