Nem Heikki volt az hanem Kimi. Teljesen k�d�s tekintettel n�zett r�m, vadul, eszel�sen, mint aki mindj�rt let�pi r�lam a marad�k ruh�t. Ell�ktem magamt�l.

Teljesen led�bbentem. Hogy ker�l ez ide? �s mi�rt? �n meg majdnem… J�zusom!

M�g mindig b�dultan n�zett r�m, olyan volt a tekintete, mint aki beszedett valamit. K�zelebb j�tt.

-          Menj innen! – sziszegtem.

-          Az el�bb m�g nem tiltakozt�l ennyire. – mondta v�gyt�l f�t�tt hangon.

-          Az el�bb m�g azt hitten Heikki vagy. – fel sem mer�lt bennem hogy b�rki m�s van a h�zban.

-          Ugyan m�r, � csak egy bolond romantikus, te meg igazi f�rfit keresel. –k�z�lte hidegen.

K�zelebb l�pett �s neki szor�tott a mosogat�nak. K�zelebb hajolt hozz�m. Meg akart cs�kolni.

Pofon v�gtam, csak �gy csattant. Megragadta a karom �s cib�lni kezdett. Adtam m�g egy pofont, vadul n�zett r�m. Megragadta a m�sik kezem is.

-          Eressz el te barom vagy nagyon megb�nod! –kiab�ltam.

-          Mi folyik itt? –halottam egy megd�bbent hangot.

-          Heikki …- suttogtam.

-          Semmi. – mondta Kimi hidegen, �s ell�k�tt mag�t�l - A bar�tn�d �ppen ki kezdett velem.

-          Ez nem igaz! �n azt hittem, hogy te vagy….

Heikki zavartan n�zett hol r�m, hol Kimire. Ott �llt egy sz�l boxerben �s p�l�ban, �s nem tudta mit gondoljon. Ekkor j�ttem r�, hogy nincs rajtam fels�. Gyorsan felkaptam a f�ldr�l, �s magam el� r�ntottam. A helyzet egy�rtelm� volt j�ttem r�. B�rmit mondok is a t�nyek ellenem vannak.

F�l puc�ron, a haverj�nak a karjaiban. B�rki azt hihetn�l, hogy val�ban r�m�sztam.

Kimi laz�n neki d�lt a konyhapultnak, v�rta a v�gkifejletet. Ahogy r�n�ztem eszembe jutott mit m�velt azzal a l�nnyal a sik�torban. Az undor ki�lhetett az arcomra, mert Heikki k�zelebb j�tt egy l�p�st. De l�ttam rajta, hogy nem hisz nekem, ott �lt a csal�d�s az arc�n.

H�t m�sf�l �v alatt ilyen tisztess�gtelennek, ilyen kurv�nak ismert meg. Valami megpattant bennem. Kit�rt bel�lem a dac, �s a csal�dotts�g d�he.

-          Tudod mit Heikki! Igen kikezdtem vele �s akkor mi van? V�g�l is � egy vil�gbajnok. - mondtam kac�r hangnemben.

Kimi felkapta a fej�t, �rtetlen�l n�zett r�m. Heikki arca pedig elkomorult. Nincs sz�ks�gem olyan pasira, aki annak ellen�re, hogy tudja hogy undorodom a haverj�t�l r�gt�n neki hisz. Fel sem mer�lt Heikkiben, hogy Kimi kavarja a szart. Pedig, � tudja a legjobban mekkora p�lfordul�son ment kereszt�l.

-          Elmegyek. –k�z�lte Heikki faarccal.

-          Remek, vidd a cuccaidat is. Legal�bb megszabadulok t�led, �s a koslat�sodt�l. – kiab�ltam .

Heikki arc�ra ki�lt a d�bbenet. Majd elment.

Kimi m�g mindig a konyhapultn�l �llt, �s engem fix�rozott.

-          Megkaptad amit akart�l! Takarodj a haveroddal egy�tt. Te gerinctelen kurvapec�r. – hozz�v�gta az els� poharat ami a kezembe ker�lt.

Ell�kte mag�t�l, az pedig ezer darabra t�rt a konyhapadl�n.  Hozz�v�gtam m�g egyet, az is sz�tt�rt. � csak �llt ott, �s b�mult.

- Kifel�! –kiab�ltam, �s hozz�v�gtam m�g egy poharat. Minden d�h�met, �s csal�dotts�gomat el akartam verni rajta, mert � volt mindennek az oka.

Elindult kifel� a konyh�b�l. Ut�na v�gtam m�g egy poharat. A falon csattant.

Majdnem elb�gtem magam. Vettem egy nagy leveg�t, �s pr�b�ltam visszafojtani a k�nnyeket.

Nem, nem fogok s�rni, mert egyik barom sem �r meg egy k�nnycseppet sem. Szem�tl�d�k.

Len�ztem a padl�ra ekkor vettem �szre, hogy a sz�tpattan� szil�nkok �sszevissza v�gt�k, horzsolt�k a l�bam. Cs�ny�n v�rzett t�bb helyen is.

Felkaptam az egyik konyharongyot, �s azzal pr�b�ltam let�r�lgetni.

Valami halk besz�d j�tt a nappali fel�l. Elindultam kifel�, de a papucsom t�l v�kony volt, �s p�r �vegszil�nk bele�llt a talpamba.

-          Auuu!Sssszzzz! A kurva �letbe! – morogtam.

Rohadtul f�jt. Levettem a papucsot, �s kihuzig�ltam �ket. Mez�tl�b mentem tov�bb.

Kimentem a nappaliba, Heikki m�r fel�lt�z�tt, �s a n�lam tartott n�h�ny ruh�j�t, �s cucc�t gy�m�sz�lte egy t�sk�ba. Gyakran volt itt, vagy csak pihenni, vagy csak valamilyen �r�ggyel. Beh�zta, �s indulni k�sz�lt Kimivel egy�tt.

-          A dvd – idet is vidd el! –mondtam k�z�ny�sen.

Kiszedte �ket a szekr�nyb�l, �s beletuszkolta a t�sk�ba.

R�m n�zett, volt valami m�ly szomor�s�g a szem�ben, l�ttam rajta, hogy nem akar elmenni. De �n m�r nem akartam visszatartani. Vagy m�gis? Nem, m�r nem. Nem akartam, hogy l�ssa, hogy kit�r bel�lem a s�r�s.

-          Azt mondtad, m�sz, akkor menj, a „haveroddal” egy�tt –a havert mar� g�nnyal ejtettem ki. - De el�bb m�g add vissza a kulcsaimat!

Kicsit bicegve �lltam Heikki el�,  aki zavartan kereste a zsebeiben a kulcsot.

El� tartottam a kezem, hogy k�rem a kulcsot. Kih�zta az egyik zseb�b�l, de elejtette. Lehajolt hogy felvegye.

-          L�bad… V�rzik a l�bad…. -  mondta d�bbenten.

-          Nem mondod? Mekkora felismer�s. K�rem a kulcsokat!

Fel�llt, �s a kezembe adta.

-          Beviszlek a k�rh�zba! –mondta hat�rozottan.

-          Nincs sz�ks�gem a seg�ts�gedre! Ha bajom van majd megoldom egyed�l, ahogy mindig. – mondtam kem�nyen.

Heikkit siker�lt m�lyen megb�ntanom, l�ttam rajta hogy ez betal�lt. V�g�l is szerettem, �s sokat seg�tett�nk egym�snak, sz�m�thattam valakire �letemben el�sz�r, ha lett volna annyi eszem tal�n hamarabb beadom a derekam �s nem itt tartan�nk. De itt tartunk.

-          Ahogy gondolod mondta lemond�an. –de nem mozdult.

-          Gyere m�r! L�tod hogy k�v�l akar minket tudni! –mondta Kimi �lcesen, �s elindult a bej�rati ajt� fel�.

-          Hallgass csak a haverodra, kiv�telesen igaza van! – kiab�ltam r� Heikkire.

-          Mi t�rt�nt k�ztetek? – k�rdezett r� h�rtelen.

Most akar visszat�ncolni? Ezt egy f�l �r�val hamarabb kellett volna megk�rdeznie.

Ekkora csal�d�s m�g soha nem �rt, pont Heikkit�l nem v�rtam volna, hogy egyszer nem hisz majd nekem. Annyira f�jt, hogy m�r nem a j�zan �sz, hanem a s�rtetts�g besz�lt bel�lem.

-          A haverod m�r mondta. Ha �rdekel k�rdezd meg t�le megint! –mondtam Heikkinek, de k�zben Kimire n�ztem.

�llt a bej�ratn�l, mint valami faszent, �s nem sz�lt semmit. 

-          De �n t�led k�rdezem.

-          A v�laszom m�g mindig ugyanaz, mint egy f�l�r�ja. - mondtam cs�p�re tett k�zzel.

Heikki m�g mindig hezit�lt.

-          Gyere m�r haver! Nem l�tod, milyen ez a csaj. Menj�nk m�r.

Heikki h�tat ford�tott, �s elindult a bej�rat fel�.

Kimentek az ajt�n, �n meg ut�nuk, hogy kulcsra z�rjam. Ekkor jutott eszembe, hogy amikor bej�tt�nk a h�zba, nem z�rtam be az ajt�t. �letem legnagyobb hib�ja volt.

Az ajt�b�l n�ztem, ahogy Heikki be�lt a h�z el�tt parkol� fekete Enz�ba. Kimi, pedig megker�lte a kocsit, mikor kinyitotta az ajt�t, m�g gonoszul visszavigyorgott. Felkaptam egy d�szv�z�t, kirohantam, �s teljes er�vel a kocsihoz v�gtam.