Már negyed órás késésben voltam, amikor Bruno felkiabált a nappaliból, hogy kicsit csipkedjem magam. Lekiabáltam, hogy már megyek is. Bruno toporogva állt a lépcső alján. Lassan indultam el lefelé. Először a lépcsőt néztem, aztán hírtelen a szemébe.

Leértem. Mutatta, hogy forduljak körbe. Kecsesen pördültem egyet.

Füttyentett.

Ránéztem, de ő úgy nézett rám, mintha az űrből jött marslakó lennék. Vagy legalábbis három fejem nőtt volna az elmúlt pár órában.

-          Káprázatos vagy! – nyögte ki végül.

Csak diszkréten felé mosolyogtam.

-          Te leszel az este fénypontja.

-          Jól van azért nem kell túlozni. – vigyorogtam -  Nagyobb részt a ruha érdeme.

Hírtelen kitört belőle a nevetés.

Felvontam az egyik szemöldököm.

-          Te ha Kimi meg Heikki meglát, azon fognak összeverekedi, melyik másszon rád.

Elvigyorodtam.

-          Te kis boszorka, csak nem ez a célod? –kérdezte huncut vigyorral.

-          Ahha, valami ilyesmi. És te leszel a segédem.

-          Ó magas ég, mit követtem el. –színészkedett. – Mit kéne tennem? – kérdezte úgy, mintha a kivégző helyre menne.

De jó színész lenne, anyám.

-          Ennyire nem kell ugrálni örömödben. De ha nem hát nem. –mondtam sértődötten.

-          Mond el, mond el! Nem képzeled, hogy kihagyom az év balhéját! – vigyorgott teli szájjal.

-          Induljunk, mert elkésünk, útközben elmondom.

Kimentünk a ház elé, ahol a narancssárga –fekete tuning Mazda RX7-es parkolt.

Ránéztem Brunora.

-          Tokio Drift mánia?

-          Tetszett a film, és nem rossz kocsi, jobb mint az eredeti RX7.

-          Csak nem állt egy garázsodban elfekvőben?

-          De. Elvittem Nunezéknek.

-          Hna legalább jó helyre vitted.

-          Tudom, ők is ezt mondták.

-          Bruno. –mondtam esdeklőn.

-          Nem, nem vezethetsz. Hogy néz az ki hogy egy hivatalos rendezvényen, úgy szállunk ki a kocsiból, hogy egy nő vezet. Majd hazafelé. Legalább egyszer adj a protokollra.

-          Nem érdekel a protokoll.

Bevágtam a durcit, és nem engedtem, hogy kinyissa a kocsi ajtót, beszálltam magam. Kicsit be is csaptam az ajtót. Bruno is beült.

-          Bocsi a kocsiért.

Elvigyorodott.

-          Stramm járgány, meg se kottyant neki. Hna, de mit is kéne nekem csinálnom? –kérdezte élénken, majd beindította a motort, és kihajtott a főútra.

-          Hát numero egy, nem engedni, hogy Heikki és Kimi öt lépésnél közelebb jöjjön hozzám.

-          Ez nem ügy. Numero kettő?

-          Gondoltam csinálhatnánk, egy olyan ereszd el a hajam bulit, mint a múltkor.

-          A sao paolói esetre gondolsz? Amikor végigtáncoltuk az éjszakát, és az összes pasi utánad futott a végére, olyan fenék riszálást levágtál?

-          Veled együtt. De amúgy igen.

-          De azt ugye tudod, hogy utána az Atya Isten nem mos ki belőle, hogy mi együttkavarunk? - mutogatott közben bal kézzel rám, és magára.

-          Zavarna?

-          Engem aztán nem. –vont vállat – De lehet hogy téged igen.

-          Nem, sőt! – összedörzsöltem a tenyerem.

Kérdőn nézett rám. Közben pedig sávot váltott. Fellengzős. Ezt is a filmből lopta.

-          Hna akkor az a terv, hogy rázod azt a szép feneked Heikkiék előtt, és közben az én karjaimban omlasz, hogy őt meg üsse meg a guta?

-          Ahha. Játszom az elérhetetlent. De ne csak Heikkit. –mondtam gonosz vigyorral.

Újabb sáv váltás, közben kérdő tekintet.

-          Te most rajtam gyakorlod az nem nézem az utat és bámulom a nőt, csajozós taktikát?

Széles vigyor.

-          Csak teszteltem, hogy mennyire tetszik.

-          Idegesít.

-          Azt mondtad, nem csak Heikkit.

-          Nem, mert Kimi mindent megtett, hogy Heikki leakadjon rólam. Ott helyben agyvérzést kap, ha rájön, hogy hiába volt, mert Heikkinek én kellek még egy év után is. – vigyorogtam.

-          Zseniális! Szóval bebizonyítod, hogy éled az életed, és teszel rá, hogy ott van, közben meg egye a kefét, hogy mit vesztett? Ez egyre jobb! Te tudod nem szeretnék az ellenséged lenni.

-          Akkor tegyél róla, hogy ne legyél az. –vigyorogtam.

-          De tudod, hogy holnap ezt nagyon fogjuk bánni?

-          Tudom nem lesz lábunk. De megéri. Látni akarom, hogy majd megvesznek értem.

-          De ugye nem?

-          Mi? Jaj neem, nem, nem kell Heikki annak vége, de ahogy elbántak velem jár némi kis bosszú.

Ránéztem Brunora.

-          Tényleg vége. Vele biztosan nem kezdeném újra soha.

-          Benne vagyok, de van egy feltételem.

-          Nofene. – mordultam fel.

-          Ha összejön, akkor segítesz nekem.

-          Miben? –néztem rá gyanakodva.

-          Van némi gond a kocsival, nem fekszik neki a pálya, és kéne valaki, aki ismeri az amcsi pályákat.

-          Bruno, nem vezettem még Forma 1-es kocsit, faszom se tudja mi lehet a baja, bökjek rá, mint a lottó számokra? Aztán vagy bejön, vagy nem?

-          Neem, pénteken futhatnál pár teszt kört a délelőtti edzésen.

-          Ahha, álmodik a nyomor, szuperliszensz nélkül? A csapatod, csapatfőnököd, és az én csapatom tudta nélkül?

Bruno gyanúsan kussolt.

-          Mit szervezkedtél te a hátam mögött? –kiabáltam rá.

-          Nem szerveztem én semmit, csak feldobtam a főnökségen, és szerintük jó ötlet, mondták, hogy ha lehet, beszéljelek rá. Aztán délután összeakadtam a főnököddel. Ne nézz rám ilyen vasvilla szemekkel Angie. Tényleg véletlen volt.

-          Tegyük fel, hogy elhiszem, ééss?

-          És dumáltunk, mondtam, neki ezt az ötletet, és annyit mondott, hogy ha vállalod, ő elenged, mert nekik is jó hírverés lenne, de hogy ő aztán nem fogja erőltetni mert abból csak cirkusz lesz. De ha benne vagy pár óra alatt megvan a papír.

-          Hna egy értelmes főnök.

-          Mit mondasz?

-          Semmit, nem érdekel.

-          Ugyan már. Gondolj Kimi, meg Heikki fejére, hogy mit szólnának ha elsétálnál a boxuk előtt is az én csapatom színeiben jönnél ki a pályára. Az lenne igazi pofára esés.

-          Tudod mit Bruno? Inkább én nem lennék a te ellenséged. Zseniális ajánlat, bár, nekem  kevés.

-          Kevés?? –érdeklődött meglepve miközben beállt az épület előtti parkolóba.

-          Ahha, legyen benne valami fogadás még!

-          Hmm.

Leállította a kocsit, kiszállt, majd megkerülte, és kinyitotta nekem az ajtót.

Gálánsan kisegített. Majd a karját nyújtotta. Elindultunk a bejárat felé.

-          Legyen. Ha összejön a terved a segítségemmel, akkor jössz velem tesztelni, ha pedig megfutod, a pályacsúcsot, és aznap te nyersz, akkor eldöntheted, mit kérsz tőlem.

      De ha csak jó tanácsot tudsz adni és semmi eredmény, be kell érned egy filmnézős pizza

      evős vacsival.

-          Még meggondolom. –vigyorogtam, miközben átadtuk a meghívóinkat, és kipipálták a nevünket a vendéglistán.

-          Indul a Rock & Roll. –mondta Bruno vigyorogva.