Mindjárt megmutatom én neked, ki az úr a háznál, te barom. Elindultam Kimi felé, mint egy tank. De legnagyobb meglepetésemre, Heikki megelőzött, adott egy jobb horgot és egy bal egyenest Kiminek, amitől elterült a padlón.

-          Elegem van belőled. Évek óta hallgatom, és látom, hogy bánsz a nőkkel Angiet, ne merd még egyszer sértegetni, mert  kihajítalak az ablakon, megértetted?

-          Csak szólok fiúk a nyolcadikon vagyunk. – dünnyögtem.

Heikki mint aki se lát se hall, folytatta a monológját.

-          Ha még egyszer Angie vagy az én közelembe jössz, szétverem a fejed. Faszom is ki van már az önsajnálatoddal, és az önpusztításoddal. Ez úttal túl messzire mentél, csak azért mert szúrta a szemed, hogy bele vagyok esve szétbarmoltál mindent, hogy ha neked nem jó ne legyen másnak se.

Kimi közben feltápászkodott.

-          Mindig is vacak volt az ízlésed haver, én csak segítettem jól dönteni.

Heikkit én még így soha nem láttam, mint akinek elmentek otthonról. Mint valami dúvad, neki esett Kiminek verte, rúgta ahol érte. Kimi próbált visszaütni és védekezni, de pár találatot tudott csak Heikki arcába bevinni. Persze, ennek is meglett az eredménye, Heikkinek vörös volt a bal szeme alatt, felrepedj az ajka, és az arcán is több zúzódás volt.

Kimi egy ütés hatására ráesett a dohányzóra ami összetört, de Heikki tovább püfölte.

Én meg csak álltam ott, Brunoval együtt.

-          Bruno, ebből baj lesz. Szedjük szét őket. – suttogtam döbbenten

-          Jó.

Heikkit hátulról lefogta és elkezdte lecibálni Kimiről.

-          Haver hééé, hééé, elég lesz. Eleget kapott már .  – próbálta Heikkit csitítani.

Kimi arcából dőlt a vér, úgy tűnt eltört az orra, felrepedt a szája, csupa seb volt az arca maradék része, és egy nagyobbacska seb éktelenkedett a homlokán is.

Heikki lerángatta magáról Brunot.

-          Elegem van belőled! – teli torokból üvöltött.

Ugrottam egyet az ijedtségtől. Heikki üvölt ez új. És ahogy tombol az is új. Kimi szétverve a padlón merő vérben meghökkentő. Azt hiszem, nem konkrétan ezt akartam elérni. Szétlocsoltam a benzint, és gyufát dobtam rá, a következményekkel meg nem számoltam.

-          Remélem minél hamarabb megdöglesz valahol, és nem okoz senkinek sem több gondot.

-          Ennyit rólad, mint barátról. – nyögte Kimi.

Heikki megint elindult Kimi felé, odaléptem és elkaptam a karját.

Heikki megfordult, és rám nézett.

-          Nem ér annyit, már megkapta magáét. Hagyd békén.

-          Még őt véded?

-          Nem védem, de ha megölöd, te kerülsz sittre. Hagyd kérlek.

-          Igazad van. –fújtatott.

Kimi nagy nehezen, mindenfélébe kapaszkodva felállt a földről.

Úgy nézett ki mint aki Myke Tysonnal boxolt végig nyolc mentet, és K.O. –val kiütötték.

Heikki elindult az ajtó felé. Kinyitotta, majd Kimire mutatott.

-          Ezen túl már nem vagy a barátom, és nem ismerlek téged ! Számomra halott vagy!

Heikki kilépett az ajtó, Kimi meg utána támolygott.

-          Ugyan már haver ne csináld már. Ezer éve a barátom vagy. Nehogy már e miatt a kis picsa miatt összevesszünk! Ha kell neked másik kurva akkor majd találsz!

Hatalmas puffanás hallatszott.

Kirohantam. Heikki megüthette Kimit, mert a velünk szemközti falnál csúszott lefelé, és Heikki tovább verte.

-          Azt Isten szerelmére, hagyjátok már abba!- kiabáltam rájuk.

Semmi haszna sem volt.

-          Kimi! – kiabált valaki.

Seb volt az, rohant feléjük.

Balra néztem, a folyosón ott állt a fél Forma 1, Schumi, Brawn, Horner, Ron, Lewis, Button, Felipe, Fernando, Domenicali, Kubica, Vitalij, Jaime, Kobajasi.

Közéjük ugrott, aminek eredményként. Kimi bal horgának köszönhetően, neki esett a mellettem álló falnak, és elterült. Gyorsan leguggoltam hozzá, és elkezdtem pofozgatni.

A két finn meg tovább verte egymást, mintha mi sem történt volna.

- Sebastian! Sebastian hallasz? – semmi válasz.

- Kölyök, kölyök. –szólongatta a mellettünk termő Horner.

Lassan kinyitotta a szemét. Bambán bámult.

-          Seb?

-          Mi…… történt….. velem? – kérdezte németül.

-          Kimi balhorga, emlékszel?

-          Nem… nagyon…

-          Hányat mutatok? –kettőt mutattam.

-          Né… gyet…

-          Jó. – mosolyogtam rá.

Még mindig németül diskuráltunk.

Ránéztem Hornerre.

-          Hívjon orvost most! Agyrázkódása van. Azt hitte négyet mutatok.

-          Azonnal.

Gyorsan telefonált valamit. Én meg pofozgattam Sebet, nehogy elcsicsikáljon, mert majdnem sikerült neki. Jó nagyot kapott a fejére. Így jár aki a nap hőse akar lenni.

A hátam mögé néztem. Kimiék még mindig verekedtek, a többiek meg álltak, mint bálám szamara a ködben.

- Maradjon mellette.  És ne hagyja hogy elaludjon, agyrázkódásnál életveszélyes lehet.–  

  mondtam Hornernek.

Bólintott.

Berohantam a szobába, és kikaptam egy üveg bontott szénsavas ásványvizet a hűtőből, gyorsan leszedtem a kupakját, és a tenyeremmel befogtam a száját. Kifelé menet felráztam.

Majd elkezdtem vele Heikkit meg Kimit locsolni. Meglepődve álltak meg, és néztek rám.

A terv bevált lehiggadtak. Vagy legalábbis részben.

Kimi összecsuklott a fal mellett, Heikki meg felém tántorgott.

-          Én….. sajnálom… mindent sajnálok.

-          Elhiszem. Most jobb, ha mész. Szarul festesz.

Tényleg szarul nézett ki, csupa vér volt a feje, a kezei, a zakója a fehér inge, mint aki most jött egy disznóvágásról. Ránéztem Kimire, aki inkább a leszúrt malacra emlékeztetett. Már bedagadt minkét szeme, a szája, az arca, alig lehetett ráismerni, a hajából elől csöpögött a vér a zakójára.

-          Beszélünk még?

-          Talán. Nem tudom. Jó pont nálam, hogy megverted, de azt hiszem kicsit túl lőttél a célon.

-          Ez magam miatt is volt. Sok mindenen el kell gondolkodom, az utóbbi egy évet illetően.

-           Örömmel hallom. Nézesd meg magad a csapat orvossal jó?

Bólintott. Majd elindult a tömeg felé. Senki nem mozdult sehova, csak néztek minket.

Sebet is összekanalazta közben a főnöke, meg az orvos, és a lift felé vonszolták. A doki megdicsért, hogy jól mértem fel Seb állapotát és azonnal ide rendeltettem. Mondta, hogy szerinte erősebb agyrázkódás, de a kórházban egy CT majd mindent kiderít. Már kihívták a mentőket, akik úton vannak. Megkértem Hornert, hogy értesítsen mi van Sebbel, igazán megkedveltem az este, és aggódtam is érte. Megígérte, hogy bármit tud, hív, vagy dob egy smst.

 Kimi még mindig a padlón csücsült, és bámult ránk, egy árva szót se szólt.

Jobban is tette a történtek után.

-          Valaki segítsen neki is! –böktem Kimi felé.

-          Nekem nem kell segítség! – kiabálta.

Elhűltem, úgy otthagyták, mint kutya a szarát. Kimin viszont látszott, hogy nem bír felállni, minden mozdulatnál grimaszt vágott. Látszott, hogy mindene fáj.

-          Gyere! – mondta Bruno, a küszöbön állva.

-          Nem segítesz?

-          Nem. Szétverte a saját csapattársát. A történtek után, a többiek is levegőnek nézik majd.

Néztem Kimit, és egyre inkább egy kivert kutyára emlékezetett. Döntöttem, én nem vagyok többiek. Odasétáltam Kimihez, és kezet nyújtottam neki.

-          Gyere! Segítek felkelni a padlóról!

Rám nézett.

-          Nekem egy te ne segíts! –morogta, és ellökte a kezem.

Vissza tartottam elé. Erővel rávágott.

-          Baszd meg! – mondtam neki, és sarkon fordultam.

A többiek felé néztem. Schumi odajött.

- Jól van a kezed?

- Persze, semmi komoly.

- Nagyon emberséges vagy vele a történtek után is.

- Igen.

- Hiába próbált bárki tenni érte valamit nem lehetett.

- Pedig, te tetted meg a legtöbbet. –mondta Bruno Schuminak.

Értetlenül néztem rá. Legyintett, hogy majd elmondja.

-          Ne vess ránk követ, de tudod, sok mindenről nem tudsz még, és már elegünk van.

-          Nem vetek, csak furcsa volt.

-          Jó éjt nektek. –mondta és elment.

Amikor bezártuk az ajtót, Kimi még mindig a földön fetrengett.