19. rész
2010.07.13. 12:40
Miközben rohamtempóban öltöztem, két mérnök sztereóban magyarázott. Végül nem bírtam tovább és közöltem, hogy ezzel így nem megyünk semmire, inkább arra válaszoljanak, amit kérdezek. Mert így semmit sem értek. Valahonnan előkerült a saját festésű bukóm, hála istennek.
Imádtam, vörös alapon fekete agresszív tigris. Olyan volt akár egy tetoválás. Eredetileg egy hasonló bukott angyal motívum díszítette, mint a hátamat. De végül, Bruno meggyőzött, hogy jobb lenne egy valami más. Aztán amikor lapozgattam a tetkóm miatt a könyveket, rátaláltam erre a tigrisre. Ráadásul, a kínai horoszkóp szerint is az vagyok, úgyhogy maradt.
A piros háttér meg csak úgy jött. Villeneuve persze nem felejtett el véleményt nyilvánítani erről sem. Szerinte legalább most már kívülről is látszik, milyen egy agresszív nő vagyok. De én természetesen ebből semmi nem igaz, hiszen egy halál nyugodt ember vagyok, aki tízig elszámol, mielőtt hülyeséget beszélne, vagy csinálna. Nem igaz?
Teljes menetfelszerelésben beültem az autóba. Még tíz perc volt a kezdésig.
Igyekeztem ismerkedni a kormánnyal, közben pedig a főmérnököt bombáztam mindenfélével. Melyik gomb mire való, és ha pl. állítani kell az üzemanyag – levegő keverék, fék erő eloszlás gombokon mire figyeljek. Mivel tudom bekapcsolni a rádiót, és a boxutcai sebesség korlátozást.
Számomra teljes logikátlanságot tükrözött a felépítés.
Ahelyett azonban, hogy jobb oldalon csak egyféle a gombok, a másikon meg másféle beállításra jó bigyók lettek volna, középen, meg ami ritkán kell, össze – vissza, raktak rá mindent. A rádió gomb középen, a fékerő eloszlás meg balra fent, holott többet beszél az ember rádión, mint fék erőt állítgat menetközben.
Egy két perc volt, már csak mikor Bruno feje feltűnt az enyém mellett.
- Hali! Hna minden megy?
- Semmi nem megy. Ez a kormány kész káosz.
- Igen. Tudom nem a leglogikusabb felépítésű.
- Enyhén fogalmazol.
- Az a lényeg, hogy a kocsit ne törd össze.
Ránéztem, már amennyire a bukósisak engedte.
- Köszi a bizalmat!
Vigyorgott.
- Mennem kell! Lassíts a sebességmérőnél.
Ha ha ha. De vicces. Elindult az edzés.
Odahívtam egy szerelőt.
- Beszélnem kéne a főmérnökkel!
- Nyomja meg a rádió gombot, és hogy kéri a mérnökét! – kiabálta túl szomszéd boxból jövő motort.
Melyik is az. Áááh, megvan kicsi zöld.
- Hellroad vagyok. Beszélni szeretnék a mérnökömmel.
Kis recsegés.
- Igen. Conell.
- Azt még nem kérdeztem meg, hogy milyen stílussal ne teszteljem az autót?
- Csak nyugisan vezessen.
Ez jól van? Mi ez öreg nénik klubdélutánja?
- Csak ne..
- Törjem össze tudom.
Kihajtottam a boxutcába. Majd láttam, hogy zöld a lámpa és elhúz előttem a másik Hispánia.
Lassított, és megszambáztatta a kocsit. Villogott a rádió gomb.
- Szia! Kell festék? (mármint, hogy elém megy festéknek, mutatja az utat, és mondja mit hova váltsak)
Ezer éve nem szorultam rá ilyenre. Ha elfogadom, akkor mindenki idiótának fog nézni, ha nem fogadom akkor lehet hogy a gumifalban kötök ki. Nagy dilemma.
- Nem! Megoldom!
Bruno elhúzott előlem.
Hna tehát akkor. Jobb kanyar, széles bal, kettesben, rövid egyenes ötösben, széles nyújtott jobbos négyesben, rövid egyenes négyesben, majd enyhe jobbos négyesben, széles balos kettesben széles jobbos kettesben. Hosszú egyenes hatosban, széles balos hármasban, kis egyenes hármasban, jobb bal sikán hármasban majd kettesben, rövid egyenes hármasban, 90°-os jobb kanyar hármasban, és az ovál rész ötösben, majd hatosban, és a cél. Az első körben, úgy ment a kocsi mindenfelé, mint egy kölyök kutya, nem győztem korrigálni. Kétszer megdobott a rázó, háromszor meg füvet nyírtam.
Az egyenesben jól ment, de a kanyarokban vagy túl, vagy alulkormányzott volt. Ilyet még nem pipáltam, vagy ilyen vagy olyan egy kocsi, de hogy mindkettő egyszerre, ráadásul egy körön belül.
Megnyomtam a rádiót.
- Conell. Van egy kis gond.
Ez egyik kanyarba túlkormányzott, a másikban meg alulkormányozott. Ilyet még nem
láttam eddig. Javaslat?
Semmi.
- Conell hallja?
- Halljuk, és látjuk. De nem értjük mi sem.
- Megyek még egy kört.
- Inkább gyere be a boxba.
- Negatív. Megyek még egy kört.
Miért kell nekem mindig ellenkezni? Lassan alig százzal körbe értem, nem volt gond. Közben böngésztem a gombokat, és gondolkodtam.
Ez a kocsi Brunora van belőve, aki vagy harminc kilóval nehezebb nálam. Tehát, a kocsi ha neki van belőve, akkor van egyensúlyban. Ha viszont én ülök benne, akkor elől nincs meg a kellő súly, hiszen én soványabb vagyok, ergo könnyebb és a kocsi fara nehezebb a motor meg a benzin miatt.
Ami meg a lényeg a tömegközéppont is magasan van, és minél magasabb egy kocsi tömegközéppontja, annál kiegyensúlyozatlanabb, és annál jobban húzza el G a kanyarokban.
Kanyarodásnál, az elejét könnyen be tudom fordítani de a sebesség miatt – meg mivel nincs kiegyensúlyozva a kocsi – a fara kitör.
Tehát vagy a motort ültetik lejjebb, vagy a felfüggesztést rövidítik le. Bármelyiket választjuk is az sok idő lesz. Bassza meg! Bassza meg!
A lengés csillapító meg könnyűre van állítva, így ezért is, ekkora kiegyensúlyozatlanságot nem tud tompítani, és ahogy huplis az út, és én is dőlök a kanyarokban, úgy változik az autó súly közepe ide-oda- holott nem nagyon kéne neki elmozdulni -, és billeg, és hol ilyen, hol olyan. Néha ha az aszfalt magasabb az orránál, alulkormányzott, mert kicsit felakad az orra és húzza a segge, ha a fenekénél van magasabban akkor túlkormányzott lesz, mert elől nincs kellő súly és lebeg az orra. Tehát állítani kéne a padlólemezen is, meg rövidebbre kéne venni a lengéscsillapító úthosszát, hogy keményebb legyen.
A leszorító erőt sem az igazi elől és hátul is, tekergetést igényel.
Beszóltam rádión.
- Asszem rájöttem mi a gond!
A második kör végén így bementem a boxba.
Kértem a főszerelőt, és a főmérnököt személyesen. És elkezdtem magarázni, meg mutogatni. Meg telemetria papíron rajzolni. És csak, mondtam, mondtam mondtam, és mondtam. Láttam, hogy ledöbbentek. Hát igen aki ért, a kocsikhoz, azt ért a kocsikhoz.
Mondták, hogy megoldhatók a gondok, de kb. húsz huszonöt perc. Fasza!
Minden esetre, gyorsan lebontották az egészet, majd összerakták. Kértem egy új szett lágy gumit, nem voltam elégedett, a keménykeverékkel. Nem tapadt szinte semennyire sem.
Mondtam még a srácoknak, hogy most egy tizenöt- húsz körös etapra mennék ki, ezért több benzin kellene a tankba.
Már vagy háromnegyed órája ment az edzés, amikor visszagurultam a pályára.
Az első körben volt egy kis gond a fékkel, a hátsó erősebben blokkolt. Úgyhogy rádión kérdeztem, hogy merre tekerjem a féket, mert a hátsó túl erős. Javaslatuk szerint négyesre tekertem.
A felvezető kör után, ami fényévekkel jobb lett, mint az első kettő. Lényegében olyan volt, mintha Wartburgból átültem volna egy Ferrariba.
Rádióztam egyet.
- Mekkora a forgalom előttem?
- Ketten vannak. Bruno a pálya közepén, meg Schumacher a vége felé, de ő szerintünk
be jön a boxba.
- Jó! Mennyire vagyok lemaradva?
- Sokkal. Hét másodperc az élen állóhoz képest.
- És Bruno?
- Háromtized.
Szuper. Hna akkor mehet, a menet. Elkezdtem tempózni, az első két gyors körben még nem adtam bele mindent, kíváncsi voltam ezzel, hogy birkózik meg a kocsi. Remekül vette.
Utána, pedig ami a csövön kifért. Egyszer csak mellém kolbászolt Bruno, és mutogatott valamit.
Benyomtam a rádiót.
- Ez mit mutogat?
- Mi sem értjük.
Kisebb recsegés.
- Verseny?
- Jó, de nem tudom mennyi üzemanyagom van. Fiúk?
- Öt vagy hat kör, attól függ, mennyire spórolsz.
- Értem, köszönöm.
- Négy plusz a levezető?
- Mehet!
- Fiúk kéne egy visszaszámlálás.
Elképzeltem, ahogy lesápadnak, hogy ez a két barom mit akar művelni a kocsikkal
- Nyugi srácok! Egy darabban visszük vissza a két kocsit! – mondtam vigyorogva.
Legalábbis remélem.
|