A napok egym�sba folytak. 110%-on p�r�gtem v�gig, a l�nyokkal �tism�telt�k a t�teleket, majd h�tf�n le is feleltem, ezzel t�lesve az �retts�gi herce-hurc�j�n. Magyarb�l Ady �s a nonverb�lis jelek igaz�n k�nny�ek voltak, t�rib�l a Kiegyez�s mindig is a kedvencem volt. Szerd�n ker�lt sor a bizony�tv�nyok oszt�s�ra, Mindenb�l �t�ssel mentem �t, kiv�ve a matek n�gyest. Magyarb�l �s angolb�l dics�retet is kaptam. Ez ut�n be�lt�nk a kedvenc k�v�z�nk terasz�ra, �s megn�zt�k a Spanyolorsz�g-Sv�jc meccs v�g�t. Este bankett, ahol minden fiatalabb tan�runkkal koccintottunk, majd p�ntek d�lut�n pedig egy volt tan�rn�nkh�z utaztunk, �s v�gig sz�rakoztunk az �jszak�t, hajnali �t-hat k�r�l �rt�nk haza.

Minden j� �s boldogs�g ellen�re a Magyarorsz�gon t�lt�tt napok alatt furcs�n tompa voltam, sokkal hamarabb f�radtam el, mint az t�lem megszokott volt. Mindezt az elm�lt napok ny�zsg�s�nek tudtam be, �gy nem foglalkoztam vele. T�bb friss gy�m�lcs�t ettem, �s a kimer�lts�g lassan el is m�lt, alig hagyva nyomot.

Term�szetesen nem m�lt el nap �gy, hogy ne besz�lt�nk volna Jaim�vel, ak�r k�t �r�t, ak�r k�t sz�t, ez azonban nem volt ugyanaz, mintha tal�lkoztunk volna. Iszony�an hi�nyzott, �s m�r alig v�rtam a viszontl�t�st, amire v�g�l kedden ker�lt sor.

A g�pem h�romkor indult Barcelon�ba, �s k�t �s f�l �r�val k�s�bb, majd’ egy h�nap ut�n magamhoz �lelhettem Kedvesem. Szenved�lyes, szerelmes cs�kban forrtunk �ssze, amelyben benne volt a hi�ny, a t�vols�g �s a v�rakoz�s fesz�lts�ge, valamit a viszontl�t�s �r�me.

— Szeretlek! – motyogtam a sz�mba Jaime, mire elnevettem magam, �gy cs�kunk meghat�rozhatatlan valamibe torkollt.

— Szeretlek, Jaime Alguersuari! – vigyorogtam, �s amilyen er�sen csak tudtam, magamhoz szor�tottam.

— Khm, ne itt essetek egym�snak, ha lehet! – k�sz�r�lte meg a tork�t Marta, azt�n testv�rien meg�lelt. – Anya palacsint�val v�r, �gyhogy siess�nk, miel�tt kih�lne. Meg tal�n a meccs v�g�re is vissza�r�nk.

— T�lem mehet�nk. Meg�heztem a rep�l�n – vigyorogtam, mik�zben vissza�lltam Jaime mell�, aki �t�lelte a derekam.

— Carmen�k tudj�k, hogy mi… - k�rdeztem, mikor m�r a fekete Seatba sz�lltunk be.

— Igen, Marnak elj�rt a sz�ja.

— Most mit vagy �gy oda, v�letlen volt!

— Nem l�nyeg. Te sz�leid mit sz�ltak? – n�zett r�m a visszapillant� t�k�rb�l, mivel Mart�val h�tul �lt�nk.

— J�l fogadt�k. Elfelejtettem, hogy Apa n�zi a futamokat, l�ttak a t�v�ben. Otthon a sajt�t is foglalkoztatja a dolog, de egyel�re m�g nem keresnek.

— A spanyol lapok is szeretn�nek interj�t. Egynek legal�bb adnunk vagy adnom kellene. Dan�ela szerint akkor az �rdekl�d�s is csitulna.

— Kellek hozz� �n is?

— Nem, megejthetem egyed�l is, csak nem akartam n�lk�led d�nteni.

— Fogalmam sincs. Dan�ela javasolt valamit?

— Szerinte j� fog�s lenne, ha ketten nyilatkozn�nk.

— Ja, pl�ne, hogy k�l�nb�z�t mondan�tok – kotyogott k�zbe Marta. – De am�gy szerintem is egy�tt kellene el�j�k �llnotok. Dobtok n�h�ny r�zsasz�n, cs�p�g�s mondatot, �s k�sz, r�g�dhatnak rajtuk.

— M�g ma, vagy mikor?

— Valenci�ban. Sz�lok Dan�nak, hogy az egyik interj�t szervezze �gy, hogy te is j�ssz.

Id�k�zben meg�rkezt�nk a h�zhoz. Jame leparkolt, majd a b�r�nd�met a csomagtart�b�l kiv�ve indultunk a m�r ismer�s bej�rat fel�. P�r m�terre j�rtunk az ajt�b�l, mikor az id�sebb Jaime kinyitotta azt.

— Annabelle! �dv �jra!

— J� napot, Senor! – mosolyogtam a f�rfire, mire � meg�lelgetett.

—Csak �gy ragyogsz! Ak�rcsak Jameson!

— Apa!

— J�l van, j�l van, gyertek! – h�vott beljebb, �s bevezetett. Az el�szob�ban levett�k a cip�ket, majd tov�bb ment�nk a nappaliba.

— Ki nyert? – tudakolta meg Jame, �s le�llt a kanap� – �s apja – m�g�tt. A t�v�ben m�r rekl�m ment.

— D�l-Afrika, kett�-egyre. Uruguay pedig egy-nullra.

— Pazar. Felviszem a cuccod – adott egy r�pke cs�kot, �s elindult a l�pcs� fel�, m�g Marta tov�bbh�zott a konyh�ba.

— Megj�tt�nk! Seg�tsek m�g s�tni?

— Ink�bb ter�ts meg! Szervusz, Annabelle! – �lelgetett meg Carmen is. – Olyan s�padt vagy, minden rendben?

— Persze, csak kicsit elf�radtam – mosolyodtam el. – Mit seg�tsek?

— Semmit, Aranyom. �lj le, �s vegy�l egy palacsint�t! – terelt az egyik sz�k fel�, �n pedig k�szs�gesen ny�ltam a t�ny�rokhoz. – Van itt fah�jas, lekv�ros, mindenf�le, a s�t�ben bent van a t�lt�tt palacsinta, eredeti, Katal�n – kacsintott, majd visszat�rt a mosatlanhoz.

— Hm, Anya, isteni illatok, mint mindig! – szimatolt a leveg�ben a visszat�r� Jaime. Lehuppant mell�m, �s elvett egy palacsint�t. – Az �n szob�mban van a cuccod – k�z�lte k�t falat k�z�tt.

— Mikor indultok Valenci�ba? – k�rdezte az id�sebb Jaime.

— Holnap, t�zkor.

— J� tudni – vigyorodtam el.

— Alig j�ssz haza, m�r m�sz is? – m�ltatlankodott Carmen.

— Anya, �r�lj, hogy egy�ltal�n haza j�hettem! Majd j�v� h�ten t�bbet leszek itthon.

— Persze, mindig ezt mondod, azt�n hol itt edzel, hol ott kevered a zen�t.

— De te akkor is pontosan tudod, hogy im�dlak! – s�t�lt az anyj�hoz, �s puszilta meg, azt�n felh�zott a sz�kr�l. – Kimegy�nk a teraszra?

— Persze.

A k�t nagyd�j k�z�tt az udvart valahogy hanyagoltuk, �gy ez a hely viszonylag �j volt sz�momra, csup�n az erk�lyr�l l�ttam. Hatalmas ter�let, begyepes�tve, rengeteg mediterr�n vir�ggal. Az ajt�n kil�pve asztal fogadott sz�kekkel, valamint egy pad is pihent a tet� alatt, amit oszlopok tartottak, ezek k�z�l kett�re egy vitorla volt kifesz�tve, hogy �rny�kot adjon.

A padon foglaltam helyet, m�g Szerelmem kicsit �trendezte a teret, �s az asztalt el�nk h�zta, azt�n gy�m�lcs�ket hozott ki egy t�lban. Ez ut�n �lt csak mell�m, s k�nyelmesen elhelyezkedve szemezgett�nk, �s �lvezt�k a meleget �s egym�s t�rsas�g�t.

— Magyarorsz�gon most hossz� ujj�ban tudn�nk �gy pihenni. Sokkal h�v�sebb van, mint az �tlag – jegyeztem meg.

— Itt sem az a h�-de-nagy-meleg van, mint m�skor. De nem is baj. – kivett egy szem meggyet, majd a sz�m el� tartotta. Belementem a j�t�kba, �s bekaptam a gy�m�lcs�t, s ezt m�g j� darabig folytattuk, s�rgadinny�vel, csereszny�vel. V�g�l m�r nem is �ltem, mint ink�bb fek�dtem, a fejem Jaime �l�ben pihent, Kedvesem pedig a p�l� alatt a hasamat cir�gatta. �lveztem a meleget �s a k�nyeztet�st, �s �szre sem vettem, hogy elalszok.

Meg akartam fordulni, de a karok megakad�lyoztak. Szerencs�mre, ugyanis k�nnyen a f�ld�n tal�lhattam volna magam. M�g mindig kint voltunk a teraszon, de m�r kezdett s�t�tedni.

— Elaludtam? – �ltem fel, �s d�rzs�ltem meg a szemeim.

— Igen – adott egy cs�kot Jame.

— Szeretlek! – mondtam m�g mindig csukott szemmel. – Mennyi az id�?

— Nyolc lesz. Lassan bemehet�nk, kezd�dik a meccs, azt�n vacsi.

— Ok�. Csak adj m�g egy cs�kot! – h�ztam vissza, azt�n el�gedetten s�hajtottam fel. – Most m�r mehet�nk.

— Annabelle, szereted a focit? – k�rdezte a konyh�ban �gyk�d� csal�df�.

— Ha nem is �rtek hozz� teljesen, de n�zni mindenk�pp j�, pl�ne a VB-t.

— �s kinek szurkolsz? – �sszevigyorogtunk Jamevel. Vele err�l m�r besz�lt�nk, �gy pontosan tudta a v�laszt.

— Ha a magyarok nem j�tszanak, akkor term�szetesen Spanyolorsz�gnak – l�ptem mell�, �s nyitottam ki n�i praktik�val a makacs popcornos csomagot, amivel nem b�rt.