— Hugoval fogadtunk – kapta fel hirtelen a fej�t, �s n�zett a szemembe. – Vagyis, � azt hittem, hogy fogadtunk.

— Nem �rtelek – mondtam lassan, mik�zben hagytam, hogy a viharos tengerk�nt kavarg� tekintete elnyeljen. Elmer�ltem a f�jdalmat, b�nb�natot, f�lelmet �s v�gtelen szerelmet t�kr�z� �riszekben, k�zben sz�rny� gyan� kezdett bennem k�rvonalaz�dni, amire sz�nt sz�nd�kkal nem figyeltem. F�lre haj�tottam, mint valami v�res rongyot, amit�l undorodik az ember, hiszen undorodtam is az �tlett�l.

— Elmes�ltem neki, hogy �tk�zt�nk, meg, hogy �n k�ldtem a csokrot, azt�n, hogy tal�lkoztuk. Hogy tetszel. Azt mondtam, biztos benne, hogy nem szedlek fel. Fogadna akart – hajtotta a fej�t vissza a hasamra.

— V�gig csak megj�tszottad…

— Nem! Nem, �n szeretlek, Annie! – v�gott k�zbe. Valami darabokra t�rt bennem, �s hangos cs�r�mp�l�ssel �rt talajt. – Fogadni akart velem, hogy bel�m szeretsz, de nem mentem bele, csak abban a hitben hagytam.

— Hogy lehet valaki abban a hitben hagyni, hogy fogad�st k�t�tt?! – toltam fel magam, �s igyekeztem elh�z�dni, amit Jaime, legnagyobb megk�nnyebb�l�semre hagyott. Felh�z�dzkodva d�nt�ttem a h�tam az �gyt�ml�nak, �s hirtelen zavart, hogy meztelen�l vagyok.

— Annyira bele�lte mag�t �s nagyk�p�sk�d�tt, hogy v�g�l r�untam, �s otthagytam. – a fejemet ingatva ny�ltam a hozz�m legk�zelebb fekv� Red Bullos p�l��rt, �s beleb�jva pattantam fel az �gyr�l, hogy azonnal meginogjak.

— Annie! – hallottam t�volr�l Jaime hangj�t, m�g �n lehunyt szemmel v�rtam, hogy az �sszefolyt vil�g ism�t helyre�lljon.

— Eressz el! – sz�rtem a fogaim k�z�tt, mikor a sz�d�l�s elm�lt, �s kir�ntva a csukl�m a kez�b�l, menek�ltem a f�rd�szoba ir�ny�ba. Tal�n gyerekes butas�g, de nem akartam Jaime k�zel�ben lenni, �s sok�ig tartott volna, m�g fel�lt�z�m, hogy elhagyhassam a szob�t. A f�rd� t�nt az egyetlen lehet�s�gnek, hogy valamelyest magamra maradhassak.

— Annie, k�rlek!

— Ne sz�l�ts �gy! – az eddig olyannyira szeretett becen�v most szinte v�gig�gette a hall�j�ratom, majd tov�bb sziv�rogva, az eg�sz bens�met.

A hatalmas f�rd�be be�rve becsaptam magam ut�n az ajt�t, majd a kulcs elford�t�sa ut�n az elz�rt bej�ratnak vetettem a h�tam. Az eddig k�zdelmek �r�n visszatartott k�nnyek most er�szakosan t�rtek utat maguknak, �s folytak v�gig az arcomon. Dacosan t�r�ltem le �ket, mik�zben az ajt� ment�n lecs�szva �ltem a h�v�s k�vezetre. A p�r perccel ezel�tti k�jhull�mok helyett most viharos sz�l �ltal keltettek csaptak �t a fejem felett.

— Anna, k�rlek, gyere ki! – kopogott Jaime, �s hallottam, ahogy lenyomja a kilincset. – Anna! Nem mozdulok innen addig, m�g ki nem j�ssz, hallod? Ha kell, holnap is itt maradok, nem �rdekel, hogy id�m�r� van! – pr�b�lkozott most fenyeget�ssel, hasztalan.

— Gondold v�gig, mi okom lenne mos itt k�ny�r�gni, ha csak a fogad�s miatt voltam veled? Persze, igazad van, meg�rdemlem, de nem besz�lhetn�nk meg? �gy olyan, mint magamban besz�ln�k! Anna!

P�r perc csend, majd motoszk�l�s, ut�na Jaime ism�t megsz�lalt.

— Hugo j�nius v�g�t akarta meghat�rozni, addig kellett volna lefek�dn�m veled, a „d�jam” t�zezer eur� lett volna. – szinte l�ttam a d�j sz�t k�r�l�lel� macskak�rm�ket, olyan ir�ni�val mondta ki. – Anna, amir�l nem tudsz, az nem f�j! Nem akartam elmondani, de nem b�rtam magamban tartani! Szeretlek, �rted?

�sszekucorodva hallgattam a rim�nkod�st, egyszer�en nem tudtam eld�nteni, mit tegyek. Vajon hihetek-e neki, vagy csak az�rt teszi ezt, hogy m�g jobban sz�rakozhasson? A kis�rd�g ellens�gesen duruzsolt a f�lembe, m�g az angyal csak j�val k�s�bb jelent meg, pr�b�lva jobb bel�t�sra b�rni. Hiszen annyira �szint�nek t�nt.

Mereng�semb�l a telefon cs�rg�se szak�tott ki. Hallottam, ahogy Jaime spanyolul besz�l valakivel, de alig �rtettem egy-k�t sz�t, �gy a besz�lget�s �sszef�gg�stelen volt. Amit viszont tiszt�n �rtettem, az a testem jelz�se volt, az alhasam gyeng�n ugyan, de g�rcs�lni kezdett.

Jaime hangja elt�nt, ahogy elk�sz�nt, a lakoszt�lyra pedig csend borult. P�r percig m�g hallgat�ztam, majd a kulcsot halkan elford�tva nyitottam ki az ajt�t. A Spanyol az �gyon �lt, kiny�jtott l�bakkal, a t�ml�nak t�maszkodva. Egy gyors pillant�s ut�n leford�tottam a fejem, �s c�lir�nyosan v�gtam �t a h�l�n. A b�r�ndben val� r�vid kutat�s ut�n t�r�lk�z�vel �s egy�b cuccokkal �lltam fel, �s megfordulva majdnem a pil�t�ba �tk�ztem. Alig egy centi v�lasztott el minket.

— Annie! – fonta k�zbe a kajait a derekamon, es�lyt sem adva az �jabb menek�l�sre. – Hinned kell nekem! – emelt ki minden egyes sz�t. Elk�vettem azt a hib�t, hogy a szem�be n�ztem, a m�lyk�k �rv�ny pedig azonnal beszippantott, hogy lehetetlen volt elszakadni t�le. – Szeretlek!

A sz�vem vad v�gt�ba kezdett, ahogy a m�sodpercek m�lt�n az arca m�g jobban k�zel�teni kezdett fel�m, azt�n a sz�ja egy f�l pillanatra �rintette az eny�met. Ajkaim r�gt�n elny�ltak, �szt�n�sen szabad utat engedve, Jaime azonban nem l�pett tov�bb, finoman k�stolgatott. Jobbommal elengedve a f�rd�s cuccomat, a kezem automatikusan sim�tott v�gig a mellkas�n, majd a tark�j�n tov�bb futva, f�rtam az ujjaim a haj�ba. Minden mozdulat annyira term�szetesen �s �szt�n�s volt, ak�r a l�gz�s.

Csal�dott s�haj szakadt fel bel�lem, mikor megszak�totta ajkaink �des kering�j�t, �s homlok�t a hajamba temette.

— Nem… nem megy! – suttogtam kiss� rekedten a mellkas�nak p�r perc n�mas�g ut�n. – Honnan tudjam, hogy nem versz �t megint, csak hogy jobban sz�rakozzatok? – a kezem a tark�j�r�l a mellkas�ra siklott, �s finoman toltam el magamt�l. Ez�ttal az els� apr� jelre elengedett, �s h�tr�bb l�pett, karjai �lettelen�l hanyatlottak le a derekamr�l.

— Mi�rt kock�ztatn�k? Azzal, hogy elmondtam, most azt vesz�lyeztetn�m, hogy megnyerjem ezt az idi�ta fogad�st! Gondolkozz An… na! Az�rt avattalak be, mert nem fogadtam, egyed�l T�ged vesz�thetlek el! – gy�zk�d�tt szenved�lyesen gesztikul�lva.

— Ha �gy van, akkor ne akaratoskodj! Adj egy kis id�! – k�rtem, mire az arc�n f�jdalmas grimasz suhant �t. A bel�m b�jt kis�rd�g el�gedetten vigyorodott el, mondv�n, meg�rdemli; a kisangyal azonban r�gt�n megsajn�lta, azt szajk�zva, hogy adjak neki m�g egy es�lyt a bizony�t�sra. Az eszem �s a sz�vem egym�ssal szemben foglalt �ll�st.

— Hadd gondoljam �t

— Rendben! Gondolom, am�gy sincs sok v�laszt�som – adta meg mag�t let�rten. – Tusolj le, int�zek k�l�n szob�t.

— K�sz�n�m! – biccentettem apr�t, �s kiker�lve ballagtam a f�rd�be. Sose l�ttam m�g ilyen szomor�nak. Ha egy-egy versenye nem �gy siker�lt, ahogy szerette volna, azon gyorsan t�ltette mag�t, de most… mintha azt k�z�ltem volna vele, hogy soha t�bbet nem �lhet Forma aut�ba. Igen, ez a helyes hasonlat egy sz�guld�s m�ni�s pil�t�ra.