Az edzés jobb lett, mint terveztem. Nem ment a legjobban, de az első ötben benne voltam. Majd egy késői ebéd után, csiszolgattam még a kocsin, mert valami nem stimmelt százszázalékosan. Kicsit odaverődött a segge a kanyarokban, jól össze is vesztem az okon az egyik főszerelővel. Szerinte a motort kellene feljebb ültetni, mert a kocsi egyensúlyával van a gond, szerintem meg csak kilazult a padlólemez. Végül is az lett az eredménye, hogy felkaptam pár dugókulcsot, meg villáskulcsot, kereszthornyos(csillagfejes) csavarhúzót, beszuszakoltam a nadrágzsebekbe és a felemelt kocsi alá gurultam plasztik szerelőággyal (gurulós aláfekvő más néven).

Igazam is volt, a motor alatt kicsit engedtek a rögzítések. Szöszmötöltem vele, vagy fél órát és kész is volt. Nem voltam zavarban soha, ha a kocsi alá kellett másznom.

Az időmérőn annak ellenére nyertem, hogy egy két „kolléga véletlenül” feltartott. Persze, dúlva fúlva felplattyogtam a versenyigazgatóságra, és feljelentettem őket, majd vitázás, és jogi cécózás után, kaptak pár helyes hátrasorolást. Hát igazság nincs, de jog van a földön.

Mire mindezekkel végeztem, már majdnem hat óra felé járt, úgy döntöttem beugrom vacsizni, aztán ránézek Kimire.  Előtúrtam a telómat, és akkor láttam, hogy délután kaptam egy smst.

„ Szia! Kimivel megnéztük az időmérődet, pazar jó volt.  Gratula!!

Jól lealáztad őket. Az a két barom, ritka szemét volt, hogy feltartott! Üdv: Seb és Kimi”

Édes srác ez a Seb.

Ahogy kijöttem a lakrészemből, megcsapta az orromat, valami isteni illat. Beleszimatoltam a levegőbe. Hmmm lasagne.

Beugrottam a szakácshoz, aki éppen akkor csinálta a kaját a szerelőknek. Kértem egy adagot elvitelre. A kórházi koszttól biztos jobb. Ráfér némi normális kaja, erre az őrült finnre.

Egészen jó kedvem kerekedett, az orvosi felé menet, még dudorásztam is, ami rám nem  jellemző.

De ahogy beléptem a folyosóra már tudtam, hogy baj van, éktelen nagy üvöltés fogadott.

Mi van itt rock koncert? Vagy beengedtek pár sakált?

Ahogy közelebb mentem, a veszekedés lassan kivehetővé vált.

-          Nem érdekel! Ez az utolsó szavam, elegem van belőled Kimi! –üvöltött Horner.

-          De Chris, nem érted nincs hova mennie. - próbálkozott Seb.

-          Ez a kis hoteles balhé, és a detox így is sokba került már a csapatomnak. Ez a negatív reklám nem jött jól, pár szponzor ki akar lépni. Nem teszem ki a kollégákat még több cirkuszolásnak, és a részegeskedéseidnek, így is sok vagy már nekik.

Mi van, mi van, mi van? Most ki akarja rúgni?? Baszd ki baszd ki!

-          De Chris, nem érted? Egy szálloda sem hajlandó szobát adni a történtek után sem itt sem Miamiban, sőt be sem engednek az épületekbe. Nem tudok hol aludni, csak a homeban. – próbálkozott Kimi.

-          Az engem nem érdekel, ha nincs hol aludnod, akkor utazz haza, úgyse vesszük semmi hasznod. Miért nem alszol valamelyik nagy ivócimborádnál, ha már itt tartunk? Jah persze, mert minden homeból kitiltottak a paddockban! – ordítozott tovább Chriss.

Hogy mi a faszom van? Mi folyik itt a hátam mögött? Utáljuk ki Kimi klub alakult vagy mi? Bojkott Kimi ellen?

-          Akkor az én lakrészemben alszik! – jelentette ki Seb.

-          Mit nem értesz azon kölyök, hogy nem alszik a homeban?

Tyűűűű, de felfújta magát valaki.

-          Chris, kérlek nyugodj meg! Én téged is megértelek, de

-          Nem, Jean nem!

Jean? Milyen Jean? Csak nem az a Jean?

Bekukucskáltam. Kimi még az ágyban feküdt, de már nem kórházi viseletben, még mindig csepegett egy üveg infúzió. Seb meg Chris a jobb oldalánál, Jean Todt, meg Bernie, Heikkivel a bal oldalán. Mi ez díszszemle?

-          Chris! –csattant fel Bernie.

Hna szép! Öt percre hagyom itt és megint nyakig szószban van! De utálom ezt!

Eszembe jutott a Moulin Rougeból, a The show must go on, pár sora  „Bolond itt, ki itt jót remél, Bolond ki azt hiszi itt minden véget ér!”

Porondra csajszi, most tiéd a pálya!

Halkan belöktem egy újammal az ajtót, és hanyagul neki dőltem az ajtófélfának.

Senkinek sem tűnt fel, hogy ott vagyok, elvoltak egymással.

-          Nem! És ne próbálj meg megfenyegetni Bernie!- folytatta a vergődést Chris.

Tapsolni kezdtem. Mindenki felém fordult, és meglepve bámult. Fiúk nem a moziban vagyunk!

-          Micsoda előadás! Remek, remek! Így áll ki egy pilótájáért, egy csapatfőnök.

-          Itt fontos csapatmegbeszélés folyik, és neked ehhez semmi közöd! –csattant fel Horner.

-          Akkor gondolom Mr. Todtnak, Mr Ecclestonenak, és Heikkinek sem! – vágtam vissza. - Különben is ez egy betegszoba, ahol nem szokás üvölteni!

-          Akkor üvöltök a pilótámmal, ahol és amikor akarok!

-          Ime a csapatvezetők gyöngye! – és rámutattam Chrisre. – Maga a legjobb! Így kell ezt csinálni! Nem most kéne keménykednie, mikor már ki akar mászni a trutyiból –böktem Kimi felé, - hanem ameddig szarban volt. De persze, könnyebb azt mondani, hogy kezelhetetlen a pilótája, mint hogy beismerje, hogy hibázott. Bezzeg a Ferrarinál, Todt főnöksége alatt, más volt helyzet Kimivel!

-          Te ebbe ne szólt bele, azt se tudod mennyit téptem azért a szám, hogy szedje össze magát! Nem tudsz te semmit!

-          Igen? Akkor azt mond már te barom, hogy leültél vele egyszer is beszélgetni, hogy mi a gondja?

-          Nem vagyok a dadája!

-          Nem? Baszd meg, te felelsz érte! A te pilótád, kötelességed segíteni neki, ha arra kerül a sor. Mert kétlem, hogy megpróbáltad, az hogy csak ordítani tudsz mindenér, az nem megoldás! Csodálom, hogy még eddig egy pilótád, se törte be azt a nagy tök fejed!

-          Milyen alapon dumálsz bele a csapatom dolgába?

-          Olyan alapon, hogy volt már jó pár főnököm, de neked szerencséd, hogy te nem vagy az mert már régen felképeltelek volna akkor barom vagy. Hogy tehettek meg téged csapatfőnöknek, mikor semmi lojalitás, és empátia nincs benned. Olyan vagy mint egy kis Mussolini!

-          Takarodj ki! – üvöltött Chris teli torokból a képembe.

Olyan ideg lettem, hogy a hátam mögé a farmerzsebbe kellett tennem a kezem, hogy ne húzzak be neki egyet. Valami hozzáért az ujjaimhoz. Megtapogattam, egy nagy dugókulcs! 

-          Ta…ka……rodj!

Nálam lehúzták a redőnyt!

-          Még egy szó, és laposra verem!- sziszegtem

Chris fenyegetően közelebb lépett!

Én meg egy laza mozdulattal meglengettem előtte a dugókulcsot. Kicsit lesápadt.

-          Úgyse mered!

-          Ki próbáljuk? – néztem rá félig felhúzott szemöldökkel.

Nem volt szándékomban leverni a fejét, de ha még pattog egy kicsit, akkor egy betegágyban végzi, tetrisz fogsorral Kimi mellett.

-          Elég legyen! – csattant fel Todt. – Chris ha nincs hol aludnia, akkor köteles vagy neki valahol legalább egy priccset adni!  A te pilótád te felelsz érte.

-          Nem!

-          Akkor én meg kilátásba helyezek a Red Bullnak egy négy millió dolláros büntetést, pilótájával szembeni etikátlan viselkedés miatt. –közölte Todt szilárdan.

-          Ezt nem teheted. – sápítozott Horner.

-          Sőt én meg szólok, hogy Kimi pedig polgári úton beperelheti magát, becsületsértésért, vagy a csapatot etikátlan és embertelen magatartásért is.

-          Miről beszélsz ?

-          Arról, ahogyan beszélt az előbb Kimivel, remek tanuk lennének a bíróságon! Az FIA elnöke, a Forma 1 ura, két pilóta, és egy ász az Indyből. Nem a legjobb esélyek nem gondja Mr Horner ? – mondtam gúnyosan.

Chris feje olyan lett, mint a főtt rák. Seb, meg Kimi, csak kapkodta a tekintetét ideoda.

-          Nem kívánok a csapattól semmit, amire önként nem hajlandó értem. Nem akarok még több feszültséget! –jelentette ki Kimi.

-          Akkor ez lefutott! – közölte Chris diadal ittasan.

-          De Kimi! –csattant fel Seb. – Ez viszont már én is ellenzem! Chris ha nem vagy hajlandó segíteni Kiminek, én nem állok rajthoz Miamiban!

Seb a hős lovag! De sokba fog neki fájni!

-          Akkor szerződés szegésért kirúglak!

-          Rendben! Úgyis van jobb ajánlatom is jövőre! – tromfolt Seb.

Tökre be durrant az ő agya is.

-          Seb! – csattant fel Kimi.

-          Nem! Már a faszom is kivan Chrissel!

Ez a lökött gyerek még kirúgatja magát, vagy mindkettőjüket! Ránéztem Todtra és az volt a gyanúm, hogy ő is erre gondolt, mert elégé meglepettnek tűnt.

-          Elég!- üvöltöttem be. – Téma lezárva!

-          Hogy érted? – érdeklődött Heikki.

-          Alszik az én csapatom homejaban a versenyek alatt!

-          Persze nem beszéli meg a csapatfőnökével… -dumált Chris

-          A saját lakrészembe, ami az ENYÉM, azt viszek aki akarok! És ha főnököm beledumál, akkor kereshet más pilótát, aki nyer neki egy vb címet. Vagyok annyira kapós, és jó pilóta, hogy bárhol, és bármikor kapok munkát!

-          Hna persze! – dünnyögte Chris.

-          Kár, hogy nem hiszed el, mert az én főnököm tegnap ajánlott neki szerződést! – vigyorgott az ajtófélfának támaszkodó Bruno.

Ez hogy kerül ide? Kész népünnepély lesz itt. Az arcokon meg mély döbbenet.

-          Bezony! -  bólogatott - Meg aztán nem minden nap ver a pályacsúcsra egy kezdő öttizedet!

-          Csináljatok amit akartok! – dünnyögte Chris a pilótáinak és kicsörtetett.

-          Huh! –mondtam megkönnyebbülve.

-          Azt hittem fejbe vered azzal a szarral. – vigyorgott Bruno, miközben mindenkivel kezet rázott.

-          Hát egy percig én is! – vigyorogtam.

Kimi kezébe nyomtam a kaját. Döbbenten nézett.

-          Jobb, mint a kórházi koszt!

-          Mi ez?

-          Ne idegesíts! Kinyit! Megesz! Nem dumál!

Röhögés hallatszott a hátam mögül.

-          Ha Chris a Mussolini, akkor ő Napóleon! – vigyorgott Bernie papa.

-          Azt hiszem itt már ránk nincs is szükség! – mondta Todt, majd rövid köszönések közepette távozta Ecclestonnal.